A Fővárosi Törvényszék Kf.649910/2013/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FELÜGYELETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §] Bírók: Matheidesz Ilona, Páldy Zsuzsanna, Vitál-Eigner Beáta

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.32718/2011/41., *Fővárosi Törvényszék Kf.649910/2013/5.*, Kúria Kfv.35716/2013/9. (BH+ 2015.8.362), 3010/2025. (I. 21.) AB végzés

***********

FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK

mint másodfokú bíróság

1.Kf.649.910/2013/5. szám

A Fővárosi Törvényszék a Bita-Petrik-Giba és Társai Ügyvédi Iroda (..... ügyintéző: dr. Giba Tibor ügyvéd) által képviselt .... felperesnek, az Orosz V. Ügyvédi Iroda (.... ügyintéző: dr. Orosz V. Sándor ügyvéd) által képviselt Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (1013 Budapest, Krisztina krt. 39.) alperes ellen felügyeleti eljárás során hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. április 27. napján kelt 2.K.32.718/2011/41. számú ítélete ellen, az alperes által 44. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán a 2013. június 13. és 2013. július 4. napján megtartott nyilvános tárgyalásokon meghozta a 7. sorszámú ítélettel kiegészített következő

ítéletet:

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy az alperes 2010. február 22. napján hozott ..... számú határozata I. pontja tekintetében a keresetet elutasítja, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Az első- és másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 10 000 (tízezer) forint kereseti és 12 000 (tizenkétezer) forint fellebbezési részilletéket, a fennmaradó 10 000 (tízezer) forint kereseti és 12 000 (tizenkétezer) forint fellebbezési részilletéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az alperes a 2010. február 22-én kelt ...... számú határozatának I. pontjában azonnali hatállyal törölte a felperes valamennyi - 1-67. alpontokban felsorolt - felügyeleti nyilvántartásba vett függő ügynökét, a II. pontban figyelmeztette a felperest, hogy ha a Magyar Köztársaság területén függő ügynök szolgáltatását kívánja igénybe venni, akkor maradéktalanul tartsa meg az e tevékenység végzésére irányuló jogszabályi rendelkezéseket, míg a III. pontban kötelezte a felperest 915 494 forint megelőlegezett eljárási költség visszatérítésére. A határozat indokolása szerint a más eljárásokban beszerzett információk alapján arra lehetett következtetni, hogy a felperes a Magyar Köztársaság területén kifejtett tevékenysége által valamennyi függő ügynökén keresztül megsérti a tevékenységére vonatkozó, a befektetési vállalkozásokról és árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Bszt.) írt szabályokat. A felperes Magyarországon működtetett függő ügynöki hálózata átláthatatlan, az ügynökökhöz további személyek kapcsolódnak, az ügynöki hálózat hierarchikus felépítésű, ügynökként nyilvántartásba nem vett személyek is konkrét befektetési ajánlattal keresik meg az ügyfeleket, potenciális ügyfeleket. Ügyfélpanaszokra, az ügyfelek szúrópróbaszerű meghallgatására és tanúvallomásokra utalással megállapította, hogy erőszakos módon igyekeztek ügyfeleket szerezni, sokszor zaklatva, a valós kockázatokat elfedve, téves információkkal azonnali döntésre bírták rá az ügyfeleket, a törvényi kereteken túlterjeszkedve konkrét befektetési tanácsokat is adtak. Gyakran nem megfelelő, illetve megtévesztő tájékoztatást adtak a szerződéses kapcsolatról, az irányadó jogrendről, a felügyeleti szervről, a joghatóságról. Biztosnak állítottak esetleges árfolyam-emelkedéseket. A hazai piacinál jóval magasabb bizományosi díjat (ügylettípusonként 1,5-2%) számítottak fel, amely eleve kétségessé tette, hogy az ügyfél a befektetésen bármilyen eredményt, nyereséget realizálhat-e. A felperes és függő ügynökeinek célja a jutalékmaximalizálás volt, vagyis abban voltak érdekeltek, hogy az ügyfél újabb befizetéssel legyen kénytelen minimalizálni a veszteségét. A közreműködők többször képzetlenek, a befektetési tanácsok szakszerűtlenek voltak, amely körülmény jelentős veszteséget okozott az ügyfeleknek. Mindezzel sérült a Bszt. 4. §-ának (2) bekezdés 8. pontja, 115. §-ának (4) és (5) bekezdése, 40. §-ának (1) és (2) bekezdése. A határozat II. pontja szerinti figyelmeztetés alapjául a Bszt. 164. §-ának (1) bekezdés a) pontját jelölte meg.

A felperes keresetet terjesztett elő a határozat egészének bírósági felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság ítéletével a határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. A peres felek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.27.201/2011/9. számú végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Indokolása szerint nem állapítható meg, hogy az elsőfokú ítéletet meghozó tanács a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. §-ának (4) bekezdése szerint szabályszerű összetételben járt volna el. A perbeli történeti tényállás alapján leszögezte, hogy a függő ügynökök tekintetében fennáll a felperes közvetlen érdekeltsége és ennek folytán a kereshetőségi joga is. Az új eljárásra nézve előírta, az eljáró tanács szabályszerű megalakítását és a függő ügynökök beavatkozás lehetőségéről való értesítését.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Indokolásában a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése, a Bszt. 111. §-ának (2) bekezdés a) pontja, (3) bekezdése, továbbá a 2004/39/EK irányelv (a továbbiakban: MIFID) 4. cikkének (1) bekezdés 25. pontja és 23. cikkének (2) bekezdése alapján arra a következtetésre jutott, hogy mivel a felperes határon átnyúló befektetési szolgáltatási tevékenysége tárgyában lefolytatott közigazgatási eljárás eredményeként került sor a 67 ügynök törlésére, akikért a felperes teljes felelősséggel tartozik, ezért a felperesnek bármely függő ügynöke tevékenységével kapcsolatos bármely hatósági döntés vitatására megállapítható a közvetlen jogi érdeke függetlenül attól, hogy azt a függő ügynök maga is sérelmezte-e. Megjegyezte, hogy a határozat II. pontja az I. ponttal okozati kapcsolatban is áll. Ezen kívül kifejtette, hogy az alperes által megállapított jogszabálysértések mind olyan tevékenységek, amelyeket minden egyes függő ügynök vonatkozásában kell külön-külön vizsgálni még akkor is, ha az egyes ügynök tevékenysége a felperes tevékenységének tudható be. A tényállás feltáratlansága és az indokolási kötelezettség megsértése miatt nem állapítható meg, hogy a 67 függő ügynök egyenként milyen, a Bszt. 114. §-ának (6) bekezdés b) pontjának alkalmazására okot adó súlyos, vagy ismételt jogsértést valósított meg. Néhány ügynök tevékenysége alapján, további bizonyítás nélkül nem állapítható meg minden más ügynök vonatkozásában is a súlyos jogsértés. Álláspontja szerint minden ügynök törléséhez minden ügynök vonatkozásában kell az eljárást lefolytatni, a tényállást megállapítani és a jogsértést megfelelően indokolni. Érvelése szerint az alperes eljárása a határozat II. pontja tekintetében formálisan megfelelt a Bszt. 177. §-ának (1) bekezdésében foglaltak nyelvtani értelmezésének, a MIFID-nek azonban nem. Kifejtette, hogy a Bszt. 115. §-ának (4) bekezdésében foglaltak a MIFID 4. cikk (1) bekezdés 25. pontjának, míg a Bszt. 40. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak a MIFID 19. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseinek az implementációja. Ezen kívül a MIFID 62. cikkének (1) bekezdése egyértelmű abban, hogy az alperesnek a nem fióktelep által végzett határon átnyúló tevékenység tekintetében észlelt valamennyi MIFID alapján implementált jogsértés tekintetében be kell várnia a székhely szerinti tagállam intézkedését, e körbe pedig beletartozik a Bszt. 40. §-ának (1) és (2) bekezdése is. A Bszt. 176. §-a és 177. §-ának (2) bekezdése közötti kapcsolatot a 177. §-ának (1) bekezdésében rögzített alanyi körre vonatkoztatva megállapítható, hogy a MIFID-ben megfogalmazott követelmény semmilyen értelmezés mellett nem teljesül a magyar jogban, ezért kizárólag a felperes tevékenységének Bszt. 40. §-a szerinti minősítése körében közvetlenül alkalmazandó a MIFID 62. cikkének (1) bekezdése. Eszerint az alperes nem mellőzhette volna a vizsgálat eredményeinek, azaz a vizsgálati jelentésnek a felperes székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága elé terjesztését, majd a MIFID 62. cikk (1) bekezdés 2. albekezdése szerinti eljárást, és a 62. cikk (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelő részletes indokolást. Ezt nem helyettesíthette azzal, hogy értesítette az eljárás megindításáról a cseh felügyeleti hatóságot. A székhely szerinti tagállam esetleges intézkedéseinek bevárása előtt, azok ismeretének hiányában alkalmazott intézkedéssel az alperes az ügy érdemére is kiható módon megsértette a hatáskörére vonatkozó szabályt. Mindennek nem mond ellent az, hogy a függő ügynököket csak az alperes törölheti az általa vezetett nyilvántartásból. A Pp. 339/A. §-ára figyelemmel nem tartotta relevánsnak a felperes székhelye szerinti tagállam felügyeleti hatósága által az alperes elnökének írt, a per során csatolt levelet. Végül leszögezte, hogy a határozat I. és II. pontokkal való nyilvánvaló okozati összefüggés szükségszerűen vezetett a III. pont hatályon kívül helyezéséhez. Az új eljárásra nézve előírta, hogy az alperesnek a felperes székhelye szerinti tagállam hatósága által időközben tett intézkedésére figyelemmel mérlegelnie kell, hogy lefolytatja-e az eljárást vagy megszünteti azt, de a döntését a perbelitől eltérő jogalapra is helyezheti. Amennyiben akár a felperessel, akár néhány, vagy valamennyi függő ügynökével szemben intézkedés alkalmazását tartja szükségesnek, akkor a hatáskörét a MIFID 62. cikke szerint kell gyakorolnia azzal, hogy a Bszt. 114. §-ának (6) bekezdés b) pontjának alkalmazása esetén minden érintett vonatkozásában meg kell állapítani a tényállást, méghozzá úgy, hogy az alapján a konkrét ügynök ismételt vagy súlyos jogsértő magatartása bizonyítható legyen.