A Budapest Környéki Törvényszék M.70234/2020/50. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. § (1) bek.] Bírók: Antal Istvánné, Darnyik Árpád Vendelné, Pokorny Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

*Budapest Környéki Törvényszék M.70234/2020/50.*, Fővárosi Ítélőtábla Mf.31215/2021/8. (ÍH 2022.36)

***********

Budapest Környéki Törvényszék

Munkaügyi Kollégiuma

22.M.70.234/2020/50.

A Budapest Környéki Törvényszék a Török Ügyvédi Iroda (Felperesi képviselő címe, eljáró ügyvéd: dr. Török Éva) által képviselt Felperes1 (felperes címe.) felperesnek - a dr. Halász Miklós Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe. eljáró ügyvéd: dr. Halász Miklós) által képviselt Alperes1 (Cím4) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése iránt indított perében a bíróság meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.343.076,- (egymillió-háromszáznegyvenháromezer-hetvenhat) Ft távolléti díjat és annak 2019. december 3-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatát, valamint 270.000,- (kétszázhetvenezer) Ft perköltséget.

A bíróság az alperes viszontkeresetét elutasítja.

A bíróság megállapítja, hogy a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy külön felhívására - a felhívásban megjelölt időben és módon - fizessen meg az Állam részére 6.580,- (hatezer-ötszáznyolcvan) Ft állam által előlegezett költséget.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a NAV felhívására - a felhívásban megjelölt időben és módon - fizessen meg az Állam részére 94.500,- (kilencvennégyezer-ötszáz) Ft illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül a Fővárosi Ítélőtáblához címzett fellebbezésnek van helye, melyet jelen bíróságon lehet elektronikus úton vagy a nem elektronikusan kapcsolatot tartó fellebbező fél esetén papír alapon 3 (három) példányban benyújtani.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, a felek kérelme alapján sem kell tárgyalást tartani, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.379. és 380. §-ában meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, ha a fellebbezés csak a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével, illetve, ha az előzetes végrehajthatósággal kapcsolatos, valamint ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

I n d o k o l á s

A bíróság a tárgyalás anyaga alapján az alábbi t é n y á l l á s t állapította meg.

A felperes 2013. január 21-én létesített munkaviszonyt az alperessel, kezdetben operátor, majd 2016. április 1-től termelési csoportvezető munkakörben dolgozott.

A felek között létrejött munkaszerződés 2.15. pontja szerint minden munkavállaló köteles váratlan esemény esetén annak tényéről és betegség esetén állapotáról a munkáltatót a munkaidő kezdete előtt értesíteni (műszakos munkavállaó az SSV-t, illetve ha ő nem érhető el, akkor a területi asszisztenseket telefonon; nem műszakos munkavállaló a közvetlen felettesét), továbbá az ismételt munkába állás várható időpontjáról is folyamatosan tájékoztatást adni.

A 2.15. pont második bekezdése szerint betegség vagy más igazolt távolléti ok fennállása esetén, annak tartama alatt minden munkavállaló köteles a távollétét igazoló iratokat azok kézhezvételét követően haladéktalanul eljuttatni munkáltatója részére.

A 2.15. pont harmadik bekezdése szerint a tájékoztatás, illetve a távollét igazolásának elmulasztása esetén munkavállaló tudomásul veszi, hogy a munkáltató ezt a mulasztást úgy tekinti, hogy munkavállaló a jogviszonyát jogellenesen szüntette meg és ennek megfelelő jogi lépéseket megteszi. Ezzel azonosnak minősül az is, ha munkavállaló az igazoló iratokat határidőben, de legkésőbb a távollét kezdő napját követő 15 napon belül nem küldi meg munkáltató részére (ún. csellengő procedúra).

A felperes 2019. június 27-étől keresőképtelen állományba került, mely időszak alatt asztma megbetegedést diagnosztizáltak nála. A felperes 2019. november 11-én - annak érdekében, hogy egy soron kívüli üzemorvosi vizsgálaton tudjon részt venni - kérte a háziorvosát, hogy nyilvánítsa keresőképessé.

2019. november 11-én a felperes megjelent a munkahelyén üzemorvosi vizsgálaton, ahol alkalmas minősítést kapott azzal a korlátozással, hogy poros, szennyezett helyen nem dolgozhat. A felperes az üzemorvosi vizsgálat eredményével átment az alperes HR osztályára, ahonnan tanú5 hazaküldte azzal, hogy amint megfelelő pozíciót tud számára felajánlani, keresni fogja.

tanú5 még aznap közölte a felperessel, hogy a hely területen kívánják foglalkoztatni. Ekkor felperes tájékoztatta tanú5 hogy asztmával nem kíván a hely területen dolgozni, amire tanú5 azt javasolta a felperesnek, hogy keresse fel ismét az üzemorvost abból a célból, hogy az asztma megbetegedést ráírják az alkalmassági véleményre.

A felperes 2019. november 13-án egy második üzemorvosi vizsgálaton vett részt, amelyen az üzemorvos tájékoztatta a felperest, hogy a konkrét betegség feltüntetésére az alkalmassági véleményen nincs lehetőség és ugyanolyan tartalmú véleményt állított ki, mint első alkalommal. A felperes jelezte, hogy a hely területre nem kíván visszamenni dolgozni, ezért a vizsgálatra behívták tanú6 EHS munkatársat. Ezt követően az üzemorvos, tanú6 és a felperes között zajló megbeszélés során arra jutottak, hogy amennyiben a felperes nem ért egyet az üzemorvosi alkalmassági véleménnyel, a felperesnek kezdeményeznie kell a másodfokú üzemorvosi vizsgálatot.

Ezt követően tanú6 átkísérte a felperest a HR osztályra tanú5, akit tájékoztattak arról, hogy a felperes szeretne másodfokú üzemorvosi vizsgálatot kezdeményezni, illetve megbeszélték, hogy amennyiben a felperes nem kívánja felvenni a munkát a hely területen, akkor szükséges a távollétének igazolása, tekintettel arra, hogy az üzemorvosi vélemény alapján alkalmas minősítést kapott.

A felperes részére ezt követően az üzemorvos kiállította a másodfokú eljárás kérelmező lapját.

A felperes 2019. november 13-án felkereste háziorvosát, aki 2019. november 13-tól ismét keresőképtelen állományba vette. A felperes 2019. november 14. után a munkahelyén nem jelent meg, ismételt keresőképtelenségének tényét a munkáltató felé nem jelezte.

Az alperes az által kialakított ún. csellengő procedúrát követve - tekintettel arra, hogy november 14-ét követő 15 napon belül a felperes nem csatolt táppénzes igazolást - úgy tekintette, hogy a felperes ráutaló magatartással megszüntette a munkaviszonyát.

2019. december 5-én a felperes átvette az alperes 2019. december 2-i keltezésű "Munkaviszony megszüntetésének tudomásul vétele és fizetési felszólítás" tárgyú levelét, amelyben az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy azon magatartását, hogy 2019. november 14-től a munkahelyén nem jelent meg, munkavégzési kötelezettségének nem tett eleget és távollétét a munkáltató felé nem igazolta, úgy tekinti, hogy a felperes a munkaviszonyát 2019. december 2. napjával jogellenesen megszüntette, egyben felszólította 231.652,- Ft felmondási időre járó távolléti díj 15 napon belüli megfizetésére.