BH 1998.4.188 Ha a bíróság által kijelölt felszámoló - megbízottja útján - nem az általa felszámolandó, hanem egy másik cég nevében köt szerződést, eljárására az álképviseletről szóló jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha az álképviselő útján kötött szerződés teljesítése elmarad, és az álképviselő eljárása rosszhiszeműnek bizonyul - eljárását a képviselt utóbb nem hagyja jóvá - a kijelölt felszámoló jogi személy kártérítési felelőssége fennáll [Ptk. 4. § (4) bek., 215. § (1) bek., 219. § (1)-(2) bek., 221. § (1)-(2) bek.].

A felperes bérbeadó és az alperes, mint az E. Kft. "fa" képviseletében eljáró felszámoló 1992. április 1-jén bérleti-szolgáltatási szerződést kötött a Budapest H. u. 6/C alatti raktárhelyiség bérbevételére. A szerződést az alperes részéről R. S. felszámolóbiztos írta alá, aláírását az alperes felszámolási céges pecsétjével hitelesítette. A szerződéssel a felek lényegében a korábban ugyanerre a helyiségre kötött bérleti szerződésüket hosszabbították meg. Az alperes 1992 áprilisa és júliusa közötti időre a szerződés szerinti bérleti díjat megfizette, ezt követően azonban bért nem fizetett. A felperes emiatt 1992. december 22-én azonnali hatállyal felmondta a szerződést, és felszólította a kft.-t, hogy a bérleményt 8 napon belül ürítse ki. Az alperes képviselője R. S. a bérlemény kiürítésével kapcsolatban személyes tárgyalásra kért lehetőséget. A kft. a bérleményt csak 1993. február végén ürítette ki. A felperes 1993. április 27-én felszólította az alperest a hátralékos bérleti díj kiegyenlítésére, az alperes azonban válaszában azt közölte, hogy a felperessel nem áll szerződéses kapcsolatban, és a felperesi igényt sem ismeri el. A válaszlevelet ugyancsak R. S. írta alá. A felperes kérelmére az elsőfokú bíróság ezt követően arról tájékoztatta a felperest, hogy az E. Kft. felszámolására csak 1993. június 3-án került sor, felszámolóként a F-CO Kft.-t jelölte ki. Ez a felszámoló a felperes fizetési felszólítását visszautasította.

A felperes keresetében az alperest mint rosszhiszemű álképviselőt 1.290.000 forint bérleti díj és kamata megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a perbeli bérleti szerződést kötő, a nevében aláíró alkalmazottjáért nem felel. Álláspontja szerint alkalmazottja jóhiszemű álképviselőnek minősül. Az alperes valójában a H. Kisszövetkezet felszámolója, mely kisszövetkezet az E. Kft-vel azonos telephelyen működött, emellett a H. Kisszövetkezet elnöke egyben az E. Kft. ügyvezetője is volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 1.290.000 forintot és a tőkének 1993. augusztus 1-jétől a kifizetésig járó mindenkori törvényes késedelmi kamatait, továbbá 120.000 forint perköltséget. Tényként állapította meg, hogy az alperes mint a felszámolás alatt álló E. Kft. felszámolója kötötte meg a bérleti szerződést, annak ellenére, hogy az alperes ténylegesen a H. Kisszövetkezet felszámolója volt. A nem kellő gondossággal, álképviselőként eljáró alperest a Ptk. 221. §-ának (1) bekezdése és 339. §-a alapján kötelezte a felperesnek elmaradt bérleti díjjal megegyező kára megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Az ítélet megváltoztatását, illetőleg az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig a jogerős ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását indítványozta. Felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, hogy alkalmazottja tévedésből nem a H. Kisszövetkezet "fa" felszámolójaként, hanem az E. Kft. "fa" felszámolójaként kötötte meg a bérleti szerződést. Megítélése szerint azonban a felszámolóbiztos képviseleti jogkörét jóhiszeműen lépte túl, a rosszhiszeműség megállapításához szükséges többlettényállást az alapeljárásban eljáró bíróság nem állapította meg. Vitatta a kártérítési felelősségének jogalapját is, mivel a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdasági társaság képviseletében kötötte meg a szerződést, annak pénzeszközeiből kellett volna a bérleti díjat megfizetni. A jogerős ítélet megalapozatlanságát állította annak alapján, hogy a bíróság nem vizsgálta az adós cégek teljesítőképességét. Jogi álláspontja szerint ugyanis rosszhiszemű álképviselet esetén is csak olyan összegű kártérítés fizetésére kötelezhető az alperes, amilyen összegű bérleti díj a felpereshez befolyhatott volna. Az elsőfokú eljárásban lefolytatott tanúbizonyítás alapján állította, hogy a felperes is tisztában volt azzal, hogy az alperes nem felszámolója az E. Kft.-nek, tehát annak álképviselőjeként jár el. Ezért a felperesnek a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése alapján kellett volna eljárni, ennek elmulasztására a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése alapján jogot nem alapíthat. A késedelmikamat-fizetésre kötelezésének kezdő időpontját annak alapján vitatta, hogy a bíróság nem a perben szereplő 8 hónap időtartam középarányos idejétől kezdődően állapította meg késedelmikamat-fizetési kötelezettségét. Ennek alapján azt állította, hogy a követelés 1992. november 1. napjától vált csak esedékessé.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.

Mindkét fél hozzájárult a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívül történő elbírálásához.