SPANYOL KIRÁLYSÁG kontra NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA valamint M.G. EMAN ÉS O.R. SEVINGER kontra COLLEGE VAN BURGEMEESTER EN WETHOUDERS VAN DEN HAAG[1]

"Európai parlamenti választások"

A Bíróság 2006. szeptember 12-én kelt, C-145/04 és C-300/04. számú ügyekben hozott ítéletének összefoglalása

A tagállamok hatáskörébe tartozik az európai parlamenti választásokon aktív és passzív választójoggal rendelkezők meghatározása - Ugyanakkor ennek keretében tiszteletben kell tartaniuk a közösségi jogot, és különösen az egyenlő bánásmód elvét

A C-145/04. sz., Spanyol Királyság kontra Egyesült Királyság ügyben többek között annak meghatározásáról van szó, hogy valamely tagállam kiterjesztheti-e az európai parlamenti választásokra vonatkozó választójogot harmadik országok európai területen, a jelen esetben Gibraltáron lakóhellyel rendelkező állampolgáraira.

A gibraltári lakosok európai parlamenti választásokon való részvételének lehetővé tétele érdekében az Egyesült Királyság 2003-ban új választókerületet alakított ki, amely Gibraltárt Angliának egy már létező választókerületéhez csatolja, és külön választói névjegyzéket készített. Így az e választásokra vonatkozó választójogot a Gibraltáron lakóhellyel rendelkező uniós polgároknak, illetve a Commonwealth Gibraltáron lakóhellyel rendelkező és bizonyos feltételeket teljesítő polgárainak (qualifying Commonwealth citizen, QCC) adta meg.

A Spanyol Királyság szerint csak az uniós polgárok részére lehet elismerni az európai parlamenti választásokra vonatkozó választójogot. Másfelől a Spanyol Királyság azt állítja, hogy az Egyesült Királyság - azzal, hogy kimondta Gibraltár területének egy már létező angliai választókerülethez kapcsolását - megsértette az 1976-os okmány I. mellékletét és 2002. február 18-ai nyilatkozatát. A Spanyol Királyság kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be az Egyesült Királysággal szemben az Európai Közösségek Bíróságához. A Bíróság előzetesen emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság a Spanyol Királyság által vitatott jogszabályt azért fogadta el, hogy eleget tegyen az Emberi Jogok Európai Bírósága egyik ítéletének. Alkotmányos hagyományaival összefüggő okokból az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy megadja az aktív és passzív választójogot azon QCC-knek, akik teljesítenek bizonyos, a választással érintett területtel fennálló különleges kapcsolatra vonatkozó feltételeket.

A Bíróság úgy ítéli meg, hogy sem az EK-Szerződés, sem az 1976-os okmány nem határozza meg kifejezetten és pontosan, hogy az európai parlamenti választásokon kik rendelkeznek aktív és passzív választójoggal. Ezért, a közösségi jog jelenlegi állása szerint az európai parlamenti választásokra vonatkozó aktív és passzív választójoggal rendelkezők körének meghatározása a közösségi jog tiszteletben tartása mellett az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EK-Szerződés vonatkozó cikkeivel nem ellentétes az, hogy a tagállamok saját állampolgáraikon és a területükön lakóhellyel rendelkező uniós polgárokon kívül aktív és passzív választójogot adnak velük szoros kapcsolatban álló, meghatározott személyeknek.

Egyébiránt, a Gibraltár területének egy már létező angliai választókerülethez kapcsolására vonatkozóan a Bíróság emlékeztet arra, hogy így egy gibraltári választó az Egyesült Királyság választójával hasonló helyzetbe kerül, és nem kell foglalkoznia a Gibraltár jogi helyzetével kapcsolatos nehézségekkel, amelyek miatt nem gyakorolhatná választójogát vagy az őt visszatartaná e jog gyakorlásától. A Bíróság elutasítja tehát a Spanyol Királyság által e tekintetben felhozott érvet.

A C-300/04. sz., M. G. Eman és O. B. Sevinger kontra College van burgemeester en wethouders van Den Haag, előzetes döntéshozatali ügyben a Nederlandse Raad van State épp ellenkezőleg, azt kérdezte a Bíróságtól, hogy valamely tagállam az európai parlamenti választásokra vonatkozó választójogot megtagadhatja-e a Közösséghez társult tengerentúli területen (TOT), a jelen esetben Arubán lakóhellyel rendelkező saját állampolgárai bizonyos csoportjaitól.

A Holland Királyság Hollandiából, valamint Aruba és a Holland Antillák szigeteiből áll. A Királyság valamennyi lakosa számára egyetlen állampolgárság létezik, a holland állampolgárság. M. G. Eman és O. B. Sevinger, akik mindketten holland állampolgárok, és lakóhelyük Oranjestad (Aruba) kérték az európai parlamenti választások céljából a választói névjegyzékbe való felvételüket. A kérelmüket azzal az indokkal utasították el, hogy Arubán laknak.

A holland Raad van State (államtanács) azt kérdezi, hogy az EK-Szerződés uniós polgárságra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók-e azokra a személyekre, akik valamely tagállam állampolgárságával rendelkeznek, és akiknek a lakóhelye vagy tartózkodási helye TOT-on található.

A Bíróság kimondja, hogy azok a személyek, akik valamely tagállam állampolgárságával rendelkeznek, és akiknek a lakóhelye vagy tartózkodási helye a TOT-hoz tartozó területen található, hivatkozhatnak az uniós polgárok számára elismeri jogokra.

Azon kérdést illetően, hogy a TOT-on tartózkodási hellyel vagy lakóhellyel rendelkező uniós polgár az európai parlamenti választásokon rendelkezik-e aktív és passzív választójoggal, a Bíróság megerősíti, hogy az aktív és passzív választójoggal rendelkezők körének meghatározása a közösségi jog tiszteletben tartása mellett az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik. Figyelemmel többek között az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, nem tűnik úgy, hogy a lakóhelyhez kötött feltétel nem lenne megfelelő annak meghatározásához, kiket illet meg aktív és passzív választójog az európai parlamenti választásokon.

Ami azonban az egyenlő bánásmód elvét illeti, a jelen esetben a releváns összehasonlítási elemek egy Holland Antillákon vagy Arubán lakóhellyel rendelkező holland és egy harmadik országban lakóhellyel rendelkező holland. E személyekben az a közös, hogy holland állampolgárok, és nem Hollandia területén rendelkeznek lakóhellyel. A Bíróság megállapítja, hogy mégis fennáll az eltérő bánásmód e két személy között, mivel a másodiknak van aktív és passzív választójoga a Hollandiában tartott európai parlamenti választásokon, míg az elsőnek nincs ilyen joga. Az ilyen eltérő bánásmódot objektívan kell igazolni.

E tekintetben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a holland jogalkotó azon célja, amely a Hollandiával kapcsolatban álló vagy állt hollandok számára az aktív és passzív választójog megadásából áll, az e jogalkotót a választások tartására vonatkozóan megillető mérlegelési lehetőségbe tartozik. A holland kormány azonban nem bizonyította kellőképpen, hogy (a harmadik országban lakóhellyel rendelkező, illetve a Holland Antillákon vagy Arubán lakóhellyel rendelkező hollandok között megállapított eltérő bánásmód objektívan igazolható, és ezért nem minősül az egyenlő bánásmód elve megsértésének.

Ha a nemzeti bíró - figyelembe véve többek között a Bíróság válaszát - megítélése szerint helytelen volt, hogy azokat a személyeket, akiknek a lakóhelye vagy tartózkodási helye a Holland Antillákon vagy Arubán van, és akik holland állampolgársággal rendelkeznek, a 2004. június 10-ei európai parlamenti választások céljára nem vették fel a választói névjegyzékbe, a belső jogra tartozik azon intézkedések megállapítása, amelyek lehetővé teszik a jóvátételt. Ezen intézkedéseknek, amelyek a tagállamnak felróható közösségi jogi jogsértés révén okozott kár megtérítését foglalhatják magukban, tiszteletben kell tartaniuk az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét.

Az ítéletben hivatkozott európai közösségi jogszabályok

Az Európai Közösséget létrehozó (Római) Szerződés

17. cikk (1) Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.

(2) Az uniós polgárokat megilletik az e szerződés által rájuk ruházott jogok, és terhelik az e szerződésben előírt kötelezettségek.

19. cikk (1) Minden uniós polgár, akinek lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti tagállam helyhatósági választásain választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. E jog gyakorlásának részletes szabályait a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangú határozattal fogadja el; ezek a szabályok eltérést állapíthatnak meg, amennyiben valamely tagállam sajátos problémái ezt indokolják.

(2) A 190. cikk (4) bekezdése és az annak végrehajtására elfogadott rendelkezések sérelme nélkül minden uniós polgár, akinek a lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti tagállamban az európai parlamenti választásokon választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. E jog gyakorlásának részletes szabályait a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangú határozattal fogadja el; ezek a szabályok eltérést állapíthatnak meg, amennyiben valamely tagállam sajátos problémái ezt indokolják.

189. cikk Az Európai Parlament, amely a Közösségben egyesült államok népeinek képviselőiből áll, az e szerződésben ráruházott hatásköröket gyakorolja.

Az Európai Parlament tagjainak száma nem haladhatja meg a hétszázat.

190. cikk (1) A Közösségben egyesült államok népeinek európai parlamenti képviselőit közvetlen és általános választójog alapján választják.

(2) Az egyes tagállamokban megválasztott képviselők száma a következő:

Belgium 25

Dánia 16

Németország 99

Görögország 25

Spanyolország 64

Franciaország 87

Írország 15

Olaszország 87

Luxemburg 6

Hollandia 31

Ausztria 21

Portugália 25

Finnország 16

Svédország 22

Egyesült Királyság 87

E bekezdés módosítása esetén az egyes tagállamokban választott képviselők száma által biztosítani kell a Közösségben egyesült államok népeinek megfelelő képviseletét.

(3) A képviselőket ötéves időtartamra választják.

(4) Az Európai Parlament javaslatot dolgoz ki a közvetlen és általános választójog alapján valamennyi tagállamban egységes eljárás szerint vagy valamennyi tagállamban közös elveknek megfelelően tartandó választásokra vonatkozóan.

Az Európai Parlament tagjai többségével elfogadott hozzájárulásának elnyerését követően a Tanács egyhangúlag megfelelő rendelkezéseket hoz, amelyeket a tagállamoknak alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadásra ajánl.

(5) Az Európai Parlament a Bizottság véleményének kikérése után és a Tanács egyhangúlag megadott jóváhagyásával meghatározza a tagjai feladatainak ellátására vonatkozó szabályokat és általános feltételeket.

(A Bíróság 2006. szeptember 12-én kelt, C-145/04 és C-300/04. számú ügyekben hozott ítéletének összefoglalása)