A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.136/2018/6. számú határozata becsületsértés vétség tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 52. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 226. §, 227. §, 231. §] Bírók: Mató Ágnes, Patassy Bence, Rédei Géza

őáÍéőáőáÍéőáFővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

1.Bhar.136/2018/6.

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, 2018. év augusztus hó 30. napján megtartott fellebbezési tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A becsületsértés vétsége miatt az I.r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 20.Bf.11.704/2017/7. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Budai Központi Kerületi Bíróság 2017. augusztus 31. napján kihirdetett 8.B.1177/2016/6. számú ítéletével az I.r. vádlottat és a II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében, ezért mind az I.r., mind a II.r. vádlottat 1-1 évre próbára bocsátotta. Kötelezte a vádlottakat, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a magánvádlónak 20.000,- forint bűnügyi költséget.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlottak védői jelentettek be fellebbezést felmentés végett.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2018. április 5. napján kihirdetett 20.Bf.11.704/2017/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az I.r. vádlottat - a vád tárgyává tett cselekmény helyes minősítésének megfelelően - az ellene a Btk. 226. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége és a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában, továbbá a II.r. vádlottat - ugyancsak a vád tárgyává tett cselekmény helyes minősítése szerint - az ellene a Btk. 226. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége és a Btk. 227. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és aszerint minősülő becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 20.000,- forint bűnügyi költséget a magánvádló viseli, továbbá pontosította az I.r. vádlott lakóhelyét és feltüntette személyazonosító okmányának számát.

A másodfokú bíróság arra hivatkozással mentette fel a vádlottakat az ellenük emelt vád alól, hogy az inkriminált kinyilatkoztatások esetében nem állapíthatók meg a rágalmazás, illetve a becsületsértés vétségének valamennyi törvényi tényállási elemei.

A másodfokú bíróság ítéletével szemben a magánvádló jelentett be fellebbezést a vádlottak terhére, bűnösségük megállapítása végett.

A magánvádló jogi képviselője útján fellebbezésének írásban előterjesztett indokolásában a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlottak bűnösségének megállapítását és velük szemben intézkedés alkalmazását vagy büntetés kiszabását indítványozta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az üzeneteket, illetve azok egyes részeit kiragadta az értelmezési környezetükből, figyelmen kívül hagyta a levelek keletkezésének okait, így azt a körülményt, hogy ezek is a személyét és tevékenységét alaptalanul lejárató, a véleménynyilvánítás kereteit meghaladó negatív kampány részei. Megítélése szerint a törvényszék által kiemelt és részekre bontott módon nem lehet az üzeneteket büntetőjogilag elemezni.

A fellebbezés további részében a másodfokú ítélet pontokba szedett megállapításaival kapcsolatos ellenérveit fejtette ki, így az I.r. vádlott esetében az 1. pontra vonatkozólag hangsúlyozta, hogy a levelezés róla és a közös képviselői tevékenységéről szólt, ezért logikátlan és iratellenes a törvényszék azon megállapítása, hogy az üzenetek egyes mondatrészei nem köthetők személyéhez. A 2. pont tekintetében kérte figyelembe venni, hogy a "mutyi" szó jelentése, hogy nem tisztességes, amely egy meg nem engedett, esetleg büntetőjogi következményekkel járó cselekedetre utal. Véleménye szerint a sérelmezett szöveg helyes értelmezése szerint az I.r. vádlott azt állította, hogy eddig csupán a közművekkel kapcsolatban volt módja tisztességtelenül eljárni, de a jövőben az épületet érintő javításokkal kapcsolatban is meg fogja ezt tenni, ami egyértelműen a becsületét csorbító tényállítás. Álláspontjának alátámasztásaként idézte a törvénykönyv kommentárját is, miszerint a bűncselekmény megvalósulásához a megnyilvánulási formák különfélék lehetnek, így többek közt feltételes módban is előadható. A 3. pont vonatkozásában sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság kizárólag a "botcsinálta közös képviselő" kifejezést elemezte, amely meglátása szerint - a törvényszék érveivel ellentétben - kimeríti a becsületsértés törvényi tényállását, azonban az inkriminált szövegrész azt is tartalmazta, hogy "a magánvádlót mulasztásai miatt hatósági megkeresés alapján eljárás alá vonták az én kérelmemre", amely állítás valótlan és alkalmas a becsületének hátrányos megítélésre. A 4. pont esetében kérte figyelembe venni, hogy a levél nem általánosságban vonatkozik a közös képviselőkre, hanem kizárólag a személyére. A 6. és 7. pont tekintetében is azt emelte ki, hogy azok a helyes értelmezés alapján kifejezetten a személyére utaló becsületsértő kijelentések sorozata.

A II.r. vádlott esetében az 1. pontra vonatkozólag kifejtette, hogy mind a "hazúgkirályfi", mind a "fél szava sem igaz" megnyilatkozások tényállításnak minősülnek és azt fejezik ki, hogy egy hazug ember, amely meglátása szerint a leginkább sérti a becsületét. A 2. és 3. ponttal kapcsolatban kijelentette, hogy az e pontokban vizsgált kifejezések az emberi méltóságát sértik, így büntetőjogi beavatkozást igényelnek. A 4. ponttal összefüggésben előadta, hogy a "kiugrana ki fizeti neki zsebre a rezsit" kitétel becsületsértő kijelentés, mivel ezzel azt állítja a II.r. vádlott, hogy valaki közvetlenül neki fizet fenntartási költséget és azért nem vezeti megfelelően a társasház könyvelését, hogy ezt elfedje. Az 5. pont esetében azon határozott álláspontjának adott hangot, hogy az a megnyilvánulás, miszerint a társasházi pert szándékosan elbukta, csak tényállításként értékelhető. Véleménye szerint e tényközlés azt fejezi ki, hogy megszegte a szerződésében vállalt és a jogszabályban foglalt kötelezettségeit, amely megállapítás alkalmas a becsületének csorbítására. Végezetül a 6. ponttal kapcsolatban is azt a meggyőződését fejtette ki, hogy a II.r. vádlott tényként közölte, hogy szándékosan vesztette el az összes pert, így ez nem vélekedés, hanem tényállítás, míg a "nemtörődöm fráter" kifejezés a személyét érintő olyan kijelentés, amit nem köteles tolerálni.

Mindezek alapján indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a már hivatkozottak szerint változtassa meg a másodfokú bíróság ítéletét.

A magánvádló fellebbezése nem alapos.

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 2018. július 1. napján történt hatályba lépésre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 868. § (1) bekezdése alapján a Be. rendelkezései szerint járt el, és mint harmadfokú bíróság a magánvádló fellebbezése folytán a Be. 618. § (1) bekezdés a)/aa) pontja és b) pontja értelmében a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését és az elsőfokú és másodfokú bírósági eljárást bírálta felül.