BH 1998.4.160 I. Az emberölésnek erős felindulásban elkövetettként minősítését kizárttá teszi, ha az elkövető az őt ért sérelem és az ölési cselekményt megvalósító véghezvitel közötti időben olyan célszerű és logikus magatartást tanúsított, amelynek folytán nem vonható le olyan következtetés, hogy az indulata olyan mértékű volt, mely a tudatát elhomályosította [Btk. 167. §].

II. A vádlott meghatalmazott védője a büntetőeljárás során nem igényelheti a munkadíjának bűnügyi költségként való megállapítását és a vádlottnak ennek megfizetésére kötelezését, arra hivatkozással, hogy a vádlott a munkadíját nem fizette meg [Be. 219. §].

A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt 6évi börtönbüntetésre és 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott azzal gyanúsította a feleségét - akivel már 17éve élt házasságban -, hogy megcsalja őt közös ismerősükkel, K. O. nevű fiatalemberrel. A cselekmény napján a vádlott és a felesége az asszony barátnőjét meglátogatva annak lakásában összetalálkoztak K. O.-val. Közös italozás közben K. O. sértő formában a vádlott tudomására hozta, hogy viszonya van a feleségével, aki már hozzá tartozik. A vádlott felelősségre vonta a feleségét, felszólította, hogy azonnal menjenek haza, és amikor az ezt megtagadta, többször megütötte. A konyhaasztalról felvett egy konyhakést, azzal hadonászva távol tartotta a közbeavatkozni akaró K.O.-t. A feleségét a lakásból kirángatta, a lépcsőház ajtaját - az üveget kitörve - kinyitotta, majd a feleségét átkarolta, és közben beszélgetve haladtak a saját lakásuk felé.

Amikor a házuk bejáratához értek, az asszony részéről elhangzott egy megállapíthatatlan tartalmú kijelentés, ami után a vádlott a konyhakést háromszor nagy erővel a sértett hátába szúrta. A gyors és szakszerű orvosi ellátás a közvetlen életveszélyt elhárította, de a sértett a szúrások nyomán fellépett szövődmények következtében hat nap múlva meghalt.

Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosításáért, a vádlott enyhítésért, a védő téves minősítés miatt és enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész az ügyész fellebbezését fenntartotta, a tényállás iratok alapján való helyesbítését és a büntetés súlyosítását indítványozta.

I. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást felülvizsgálva eljárási szabálysértést nem észlelt.

Az elsőfokú bíróság az ügyben beszerezhető bizonyítékokat a tárgyaláson megvizsgálta, és az ítéletben ezeket részletesen értékelve, kellő indokolással jelölte meg a hitelt érdemlő bizonyítékokat. A megállapított tényállás tartalmazza az ügy elbírálásához szükséges tényeket, s ezek az elfogadott bizonyítékokkal túlnyomó részben összhangban állnak.

A megalapozott tényállás alapján a vádlott bűnösségének megállapítása és a cselekmény minősítése törvényes. Az idevonatkozó indokolás túlnyomó része helytálló, az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapíthatóságát kizáró része - "a vádlott cselekménye jogilag nem indokolható, erkölcsileg nem menthető" - azonban elégtelen.