A Kúria Pfv.20470/2021/4. számú precedensképes határozata megtérítési igény tárgyában. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 408. § (2) bek.] Bírók: Madarász Anna, Magosi Szilvia, Szabó Klára

A határozat elvi tartalma:

A felelősségbiztosítók közötti jogvita a társadalom széles körét nem érinti.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

végzése

Az ügy száma: Pfv.V.20.470/2021/4.

A tanács tagjai: Dr. Szabó Klára a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia bíró

A felperes: Felperes1

A felperes képviselője: Dr. Pataky Tibor ügyvéd

Az alperes: Alperes1

Az alperes képviselője: Molnár és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Molnár István ügyvéd)

A per tárgya: megtérítési igény

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 2.Gf.75.373/2020/11-I.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 21.G.303.779/2019/14-II.

Rendelkező rész

- A Kúria a felülvizsgálatot megtagadja.

- A le nem rótt 111.423 (száztizenegyezer-négyszázhuszonhárom) forint eljárási illeték az állam terhén marad.

A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

[1] A I. forgalmi rendszámú vontató és a II. forgalmi rendszámú pótkocsi üzemben tartója a Kft. volt. Az üzembentartó a vontatóra a felperesnél, a pótkocsira az alperesnél rendelkezett érvényes és hatályos kötelező felelősségbiztosítással. A vontatóból és pótkocsiból álló járműszerelvény napján Németországban, az A1-es autópályán közlekedett, amikor a vontató egyik gumiabroncsa durrdefektet szenvedett, és ennek következtében annak darabjai az útra kerültek. Ezek tíz arra közlekedő gépkocsiban kárt okoztak. A felperes euróban megtérítette a károsultak kárát. A felperes felszólítására az alperes megtagadta a megfizetett kártérítés felének megtérítését.

[2] A felperes keresetében 5.571.137 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogszabályi hivatkozása a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) 28. és 33. §-a volt, de felhívta még a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK Európai Parlament és Tanács rendeletét (a továbbiakban: Róma I. rendelet), a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló 864/2007/EK Európai Parlament és Tanács rendeletét (a továbbiakban: Róma II. rendelet), az Európai Unió Bíróságának C-359/14. és C-475/14., számú egyesített ügyekben hozott ítéletét (a továbbiakban: ERGO ítélet) és a német jog több rendelkezését. Álláspontja szerint a Róma I-II. rendeletek és az ERGO ítélet alapján a kárt okozó üzembentartók és a károsultak közötti jogviszonyra a német jogot kell alkalmazni. Ez a jog határozza meg az üzembentartók felelősségének mértékét, ami a károsultakkal szemben egyetemleges, egymás között pedig főszabályként egyenlő arányú.

[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte vitatva annak jogalapját. Álláspontja szerint az ERGO ítélet nem alkalmazható a perben, mivel nincsenek közös károkozók, a károkozó a Kft. volt mind a vontató, mind a pótkocsi üzembentartójaként. A Gfbt. 33. §-a alapján nem történt törvényi engedményezés. A biztosító nem a károsult, hanem saját károkozó biztosítottja jogait szerezte meg, de a Kft.-nek nem lehet önmagával szemben további követelése. A Róma I. rendelet 7. cikke a biztosítási szerződésre alkalmazandó. Az adott esetben a magyar jog szabályozásán múlik, hogy a biztosítóra átszállnak-e a károsult jogai. Mivel csak egy károkozó van, közömbös, hogyan szabályozza a német jog az üzembentartók együttes károkozását. A pert teljes egészében a magyar jog szerint kell eldönteni. A magyar bírói gyakorlat szerint a gépjárműszerelvényt egységes egészként kell kezelni, amelynek üzembentartója a gépes jármű üzemeltetője (Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.21.380/2009/6. számú ítélet). Így a pótkocsi üzembentartóját semmiképpen nem terheli felelősség arra is tekintettel, hogy a durrdefekt rendellenesség a vontató üzemkörében merült fel. A felperesi követelés részleges elévülésére hivatkozott.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[5] Álláspontja szerint az alkalmazandó jog tekintetében az ERGO ítélet rendelkezéseiből kell kiindulni. A megtérítési igény alapja egy határon átnyúló szerződésen kívüli károkozás: egy magyar üzembentartó egy másik EU tagállamban külföldi személynek okozott kárt. Az ERGO ítélet 49. bekezdése és a Róma II. rendelet 4. cikk (1) bekezdése alapján a német jogot kell alkalmazni a károkozó üzembentartó és a károsultak közötti deliktuális jogviszonyra. A Róma II. rendelet 15. cikk h) pontja alapján a követelés elévülésére is a német jog alkalmazandó. Az adott esetben csak egy károkozó üzembentartó volt, így az üzembentartók egymás közötti viszonyára vonatkozó szabályozásnak nincs jelentősége. Az ERGO ítélet 50. bekezdése és a Róma I. rendelet 7. cikk (2) bekezdése szerint a felelősségbiztosítási szerződésekre a magyar jogot kell alkalmazni. Az ERGO ítélet 54. bekezdése szerint a Róma I. rendelet 19. cikke értelmében a magyar jog alapján kell eldönteni, hogy a felperes mint harmadik személy jogosult-e - és ha igen, milyen mértékben - a balesetért felelős személyekkel (esetünkben a saját biztosítottjával) szemben gyakorolni azon jogokat, amelyekkel a károsult rendelkezett a károkozóval szemben a jogviszonyukra irányadó jog alapján.

[6] Az elsőfokú bíróság szerint a német jognak annyiban volt jelentősége, hogy a jogellenesen okozott károkat a német jog szerint is meg kell téríteni. Ezt meghaladóan nem volt szükség a német jog további tartalmi vizsgálatára és az igazságügyi miniszter megkeresésére sem.