A Kúria Kfv.35498/2017/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 3. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 35. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XIII. cikk, XXIV. cikk (1) bek.] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Az adóhatóságnak az Art. 35. § (2) bekezdés b) pontján alapuló döntéshozatala esetén a határozatát akként kell megindokolnia, hogy abból a tényállás logikai és időrendi felépítése alapján megállapítható legyen az adófizetésre kötelezett helytállási kötelezettségének a kezdete.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.V.35.498/2017/6. szám

A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke

Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró

Dr. Kárpáti Magdolna bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. Berlik Zoltán ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(Budapest, XIII. kerület Dózsa György út 128.)

Az alperes képviselője: dr. Tóth Eszter jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. május 17. napján kelt 4.K.27.445/2016/18-II. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.445/2016/18-II.számú ítéletét - az indokolás részbeni megváltoztatásával - hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 500.000 (azaz ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A. J. M. (a továbbiakban: adós) terhére az adóhatóság a - megismételt eljárásban meghozott - elsőfokú határozatában 2010. adóévre személyi jövedelemadó (szja) adónemben 620.339.265 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet a másodfokú hatóság a határozatával helybenhagyott. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága Végrehajtási Osztály (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) végrehajtási eljárást folytatott az adóssal szemben adótartozása behajtása iránt, amely - 400.000 Ft követelésbehajtásból befolyt összeg kivételével - nem volt eredményes.

[2] Az adós a tulajdonát képező siófoki ingatlanok közül 2013. évben 161.000.000 Ft összértékű ingatlant/ingatlanrészt ajándékozott lányának, a felperesnek.

[3] Az elsőfokú adóhatóság a 2016. augusztus 1. napján kelt határozatával a felperest, mint az adós adótartozásának megfizetésére kötelezhető személyt kötelezte szja adónemben 161.000.000 Ft 2016. január 25-i esedékességű adótartozás megfizetésére.

[4] Indokolásában rendelkezése alapjául megjelölte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35.§ (2) bekezdés b) pontját, amely szerint, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a megajándékozott, az adózó által az adókötelezettsége keletkezését követően okirattal juttatott ajándék értékének erejéig. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az adós fennálló tartozásának összege 620.339.265 Ft, amely a teljes körű adóvégrehajtási eljárás ellenére az adóstól - végrehajtható vagyon hiányában - nem hajtható be. Az ajándékozási szerződések tárgyát képező ingatlanoknak/ingatlanrészeknek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 13.§ (2) bekezdése szerinti tiszta forgalmi értéke 161.000.000 Ft. Az adós 2010. évi szja adónemben megállapított adótartozásának megfizetési határideje: 2011. május 20. napja volt, az ajándékozási szerződések megkötésére az adófizetési kötelezettség keletkezését követően: 2013. március 25. napján került sor. A megajándékozott mögöttes kötelezett az Art. 35.§ (2) bekezdés b) pontja, az adós adótartozása és az ajándékozási szerződés időpontjára figyelemmel köteles az adófizetési kötelezettségét teljesíteni.

[5] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2016. október 24. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[6] Indokolása szerint az Art. nem ad konkrét meghatározást arra vonatkozóan, mi minősíthető behajtható, illetve behajthatatlan követelésnek, a meghatározáshoz megjelölte a társasági adóról és osztalék adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 4.§ 4/a. pontját, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3.§ (4) bekezdés 10. pontját. E szabályozások szerint a behajthatatlan követelés többek között az a követelés, amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi, illetve amelyet nem lehet eredményesen végrehajtani. A Kúria a Kfv.V.35.594/2013/5. számú ítéletében is a jövedelem letiltás fennállása mellett állapította meg a tartozás behajthatatlanságát. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vht.) 41.§ és 55.§-ai alapján pedig a követelés csak akkor minősíthető behajtottnak, ha a tartozás teljes egésze megfizetésre került.