BH 2000.7.285 I. A rágalmazás jogi tárgya az emberi becsület, mely egyrészt a társadalmi megbecsülést, másrészt az emberi méltóságot, vagyis az egyén tulajdonságairól, magatartásáról, személyes értékeiről kialakított társadalmi értékítéletet jelenti; a becsület csorbítására való alkalmasságot pedig nem a sértett egyéni megítélése, hanem a társadalomban kialakult általános értékelés alapján kell megítélni [Btk. 179. §].

II. Minthogy a rágalmazás szándékos bűncselekmény, az elkövető tudatának át kell fognia a tényállítás (híresztelés) becsület csorbítására alkalmas jellegét, az azonban közömbös, hogy az elkövető a tény valósága tekintetében tévedésben volt-e, illetőleg az elkövetőt rosszhiszeműség vezette-e [Btk. 13. §, 27. §, 179. §].

III. A rágalmazás megállapításának feltétele az elkövető által tett tényállítás (híresztelés) jogellenessége [Btk. 10. § () bek., 179. §].

IV. A rágalmazás esetén büntethetőséget kizáró ok valósul meg, ha a közérdekből vagy a méltányolható magánérdekből tett tényállítás valónak bizonyul, mely abban az esetben is megállapítható, ha a társadalom egyes közösségeinek a szűkebb körét érinti; a valóság bizonyítása elrendelésének elmulasztása olyan anyagi jogi jogszabálysértésként értékelhető, mely a meghozott határozat hatályon kívül helyezését eredményezheti [Btk. 22. § i) pont, 179. §, 182. §, Be. 284. § (1) bek. a) pont].

A városi bíróság az 1995. szeptember 29-én kelt - tárgyalás mellőzésével hozott - végzésével a terhelttel szemben nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - 100 napi tétel pénzbüntetést szabott ki azzal, hogy a pénzbüntetés egynapi tételének összege 500 forint.

A terhelt tárgyalás tartására irányuló kérelme folytán tartott tárgyalás eredményeként a városi bíróság az 1996. április 1-jén kelt ítéletével az előbbi végzést hatályon kívül helyezte, és a terheltet nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt, a végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a pénzbüntetés egynapi tételének összege 800 forint.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1997. február 18-án jogerőre emelkedett végzésével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. A megállapított tényállás lényege a következő.

1994. május 14-én a helyi kultúrházban választási nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésen részt vett a terhelt is, aki az ebbe a választási körzetbe tartozó édesapját kísérte el. A gyűlésen felszólalt a magánvádló, aki felszólalásában egyebek között azt fejtegette, hogy miért nem lett a korábbi kormány egyik tagja.

A felszólalás közben a mintegy 25-30 m hosszú terem közepe táján álló terhelt a jelen levő mintegy 400 főnyi hallgatóság előtt a következő kijelentést tette: "Ön nem azért nem lett miniszter, mert Ön nem akarta, hanem mert a miniszterelnök kijelentette: amíg ő a miniszterelnök, addig olyan III/III-as ügynök, mint Ön, nem lehet a kormány tagja."

A magánvádló magánindítványát 1994. június 2-án előterjesztette.

A városi és a megyei bíróság jogerős ügydöntő határozatai ellen a terhelt védője 1997. június 4-én felülvizsgálati indítványt nyújtott be a városi bíróságnál. Indítványozta a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és a városi bíróság új eljárásra utasítását. Az indítványban kifejtettek lényege szerint az ügyben eljárt bíróságok megsértették a büntető anyagi jog szabályait, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították. A terhelt által tett kijelentés ugyanis egyrészt nem alkalmas a becsület csorbítására, másrészt nem veszélyes a társadalomra. A kijelentés megtételét egyébként is közérdek indokolta, így sérültek az anyagi jog szabályai is, mivel a bíróságok a valóság bizonyítását nem rendelték el.

A felülvizsgálati indítvány részben, az alábbiak szerint alapos.

A Btk. 179. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, és (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségét az követi el, aki valakiről nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ.

A rágalmazás vétségének jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező emberi becsület. A becsület mint büntetőjogi védelemben részesített jogtárgy két elemből tevődik össze: egyrészt magában foglalja a társadalmi megbecsülést, másrészt az emberi méltóságot. A társadalmi megbecsülés az emberről, tulajdonságairól, magatartásáról, személyes értékeiről a környezetében kialakult kedvező társadalmi értékítéletet jelenti, az emberi méltóság tehát annak az igénynek a kifejezője, hogy a személyt, az egyént a társadalomban kialakult kulturált érintkezési mód minimális követelményeinek megfelelőn kezeljék.

A rágalmazás bűncselekményének elkövetési magatartása a tényállítás, a híresztelés, illetve a tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. A híresztelés - mint az adott ügyben az elkövetési magatartás - a más vagy mások által tett tényállításnak a továbbadását, közvetítését jelenti. A híresztelés olyan tényközlés tehát, amelyben határozottan kifejezésre jut, hogy az nem saját tudomáson alapszik. A büntetőjogi felelősség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az elkövető a híresztelt tény valósága vagy valótlansága tekintetében állást foglalt-e.

A rágalmazás bűncselekményének megvalósulása szempontjából döntő jelentőségű, hogy az állított vagy híresztelt tény a becsület csorbítására alkalmas-e, a becsület csorbítására nem alkalmas tény állítása vagy híresztelése ugyanis bűncselekményt nem valósít meg. A becsület csorbítására alkalmasság a rágalmazás bűncselekménye törvényi tényállásának objektív ismérve. Ebből következően nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás vagy a híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására, hanem e kérdésben az objektív értelmezés az irányadó. A társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás az, amelynek figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása vagy híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására.

Általában alkalmas a becsület csorbítására az olyan tény állítása, híresztelése, amely a valósága esetén büntető, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen, ezt meghaladóan azonban a becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése is, amely az emberi méltóságot támadja, vagy amely alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról, személyes értékeiről a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja.

Nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának az, hogy a hátrányos következmény - a becsület csorbulása - ténylegesen bekövetkezzék, és közömbös az is, hogy a tényállítás, híresztelés a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e. A becsület csorbítására alkalmasság ugyanis a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti.

A rágalmazás szándékos bűncselekmény, ebből következően az elkövető tudatának át kell fognia a tényállítás, híresztelés becsület csorbítására alkalmas jellegét, ugyanakkor azonban közömbös, hogy az állított, híresztelt tény valósága tekintetében mit tartalmazott. Így közömbös, hogy az elkövető a tény valósága vagy valótlansága tekintetében tévedésben volt-e. A bűncselekmény megvalósulása szempontjából nincs jelentősége az elkövető jó- vagy rosszhiszeműségének.