A Pécsi Ítélőtábla Pf.20816/2012/4. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 342. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Kutasi Tünde, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.816/2012/4. szám

A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Czeglédy Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Martin Zoltán ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított perében a Pécsi Törvényszék 2012. október 19. napján kelt 11.P.21.141/2012/5. számú ítélete ellen az alperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget, valamint az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására - 48.000 (negyvennyolcezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1984-ben a ... Egyetem Tanárképző Karán szerzett főiskolai diplomát. A diploma megszerzésének feltétele volt szakdolgozat elkészítése, amelyet a felperes 1984-ben "a ...." címmel nyújtott be. A jogutód intézményben, a ..... Egyetemen 1999-2000-ben végzett állományrevízió során a felperes szakdolgozata már nem volt megtalálható, és az jelenleg sem áll rendelkezésre. A felperes volt sógora, R.Sz. 1980-ban a .... Egyetem Tanárképző Főiskolai Karára ugyancsak "...." címmel nyújtott be szakdolgozatot, amely a .... Egyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézetében jelenleg is fellelhető. 2012. áprilisában a ... Tv munkatársai kétségbe vonták a felperes szakdolgozatának hitelességét.

Az alperes az általa üzemletett www.....hu internetes honlapon 2012. április 27. napján ".... plágiumgyanúban: ugyanaz a címe eltűnt szakdolgozatának, mint volt sógoráé, aki előtte 4 évvel végzett" címmel cikket tett közzé. A felperes 2012. október 3. napján sajtó-helyreigazítási kérelemmel fordult az alpereshez. Az alperes a helyreigazítási kötelezettség teljesítésétől elzárkózott, ezért a felperes 2012. október 12. napján előterjesztett keresetében az alperest helyreigazító nyilatkozat közzétételére kérte kötelezni.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperest marasztalta az elsőfokú eljárás költségeiben. Határozatának indokolása szerint a sérelmezett sajtóközlemény közzétételének időpontja 2012. április 27. napja volt, így a felperes a helyreigazítást az ettől számított harminc napon belül kérhette volna az alperestől. A 2012. október 3. napján előterjesztett kérelme elkésett, az előzetes eljárás hiányossága, a helyreigazításra nyitva álló határidő elmulasztása pedig a kereset elutasítását eredményezi. Az elsőfokú bíróság nem értett egyet a felperesnek azzal az álláspontjával, amely szerint az interneten keresztül elkövetett jogsértés esetén az igény-érvényesítési határidő mindaddig nyitva áll, amíg a sérelmezett közlemény a világhálón hozzáférhető. Úgy foglalt állást, hogy e határidő kezdete online sajtótermék esetében is arra a napra esik, amikor a sajtótermék nyilvánosságra került, azaz a felperes, illetve bármely olvasó számára hozzáférhetővé vált. Hivatkozott arra is, hogy a jogalkotó az új médiatörvény megalkotásakor az internetes sajtótermékek közzétételének esetleges speciális szabályairól nem rendelkezett, amelyet a bíróság a jogalkalmazás során nem pótolhat. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét érdemben is alaptalannak találta, és az ezzel kapcsolatos indokait részletesen kifejtette.

Az elsőfokú ítélet megváltoztatása, és a kereset teljesítése érdekében a felperes fellebbezett. A fellebbezésben foglaltak szerint a hozzáférhetőség és a közzététel szavak jelentésének tartalma az internetes sajtótermékek megjelenésével bővebbé és sokrétűbbé vált. A korábbi sajtójogi szabályozás és a bírói jogalkalmazás a hozzáférhetőség napja alatt konkrétan azt a napot értette, amikor az adott sajtótermék egy harmadik személy aktív cselekvősége nyomán az olvasó kezébe eljutott, vagy amikor bárki által a napi rutin részeként hozzáférhetővé vált. A jogalkotó azonban az új médiatörvény megalkotásakor különbséget tett a médiatartalom-szolgáltatók között, amelyből az következik, hogy a differenciálásnak a sajtótermékek közleményei és azok közlései között is jelentkeznie kell. Nyilvánvalóan jelentős eltérés van ugyanis egy offline sajtótermék, illetve egy online sajtótermék által közölt közlemény hozzáférhetősége között. A hozzáférhetőség különbözősége pedig a közlési módokat is differenciálja, amelyből az következik, hogy bár maga a jogalkotó eljárásjogilag nem tett különbséget a két fajta közlés között, azt az eljáró bíróság jogalkalmazása során aggálymentesen megteheti. Amennyiben a bíróság azt állapítja meg, hogy a sérelmezett közlemény az olvasók számára folyamatosan hozzáférhető, az akár külön keresés nélkül is megtalálható a sajtószerv internetes médiafelületén, akkor a bejelentési határidő kezdete a hozzáférhetőség minden egyes napján újra megnyílik. A társadalom érdekével és a jogalkotó szándékával teljesen ellentétes az a megközelítés, amely szerint a sérelmező csak azért nem élhet a sajtó-helyreigazítás jogintézményével, azaz megfosztják a gyors reparáció jogi lehetőségétől, mert harminc napnál korábban jelent meg először a valótlan tényközléseket tartalmazó, és utóbb is bárki által hozzáférhető közlemény.