A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20732/2012/3. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.732/2012/3.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Kovátsits László ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Bodolai László ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, sajtó-helyreigazítás iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2012. február 21. napján meghozott, 22.P.25.700/2011/4. számú ítélete ellen a felperes részéről 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja és arra is kötelezi a II. rendű alperest, hogy a helyreigazítás keretében az alábbiakat is közölje:

"Valótlanul állítottuk, hogy ... kifosztotta, majd az utcán hagyta a hajléktalanokat."

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 45.000 (negyvenötezer) forint + áfa együttes első- és másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 75.000 (hetvenötezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy az I. rendű alperes által üzemeltetett ... internetes honlapon a ...-án megjelent "..." című cikkel azonos helyen és módon az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül tegye közzé az alábbi közleményt: "Helyreigazítás: A ... internetes honlapon a ...-án megjelent "..." című cikkben valótlanul állítottuk, hogy a kerületben egyetlen negyven férőhelyes éjjeli menedékhely működik. A valóság ezzel szemben az, hogy a ... az önkormányzattal 2008-ban kötött, öt évre szóló megállapodás alapján is üzemeltet férfiak részére száztíz férőhelyes éjjeli menedékhelyet."

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

A le nem rótt 27.000 forint kereseti illeték viseléséről úgy határozott, hogy abból 13.500 forintot az I. rendű alperes köteles külön felhívásra az államnak megfizetni, míg a fennmaradó 13.500 forint illetéket az állam viseli.

Az egyéb költségek viseléséről úgy határozott, hogy azt a felek maguk viseljék.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 79. §-át, a sajtószabadságról és médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. § (1), (2) bekezdéseit, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 342. § (1), (2) bekezdéseit, a 343. § (1), (3) bekezdéseit, a Legfelsőbb Bíróság PK 12. és 13. számú állásfoglalásait.

A felperes kereshetőségi jogát illetően arra volt figyelemmel, hogy a cikk egésze azt a témát járta körül, hogy a felperes, mint a kerület igazgatásáért felelős szerv, hogyan gondoskodik a kerületben élő hajléktalanokról.

Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes a ...tal kötött megállapodás csatolásával igazolta, hogy a "Vonat" menedékhely működtetéséhez hozzájárul közfeladatainak ellátása érdekében. A felperes érintettsége ezért a kerületben lévő éjjeli menedékhelyek számával kapcsolatosan megállapítható volt. Ebben a tekintetben az alperes közlése nem volt tényszerű, ezért az elsőfokú bíróság helyreigazításra kötelezte a PK 15. számú állásfoglalásra utalással.

Ezt meghaladóan azonban a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az alperesnek a hajléktalanok kalyibáinak elbontása és ezzel összefüggő megítélése tekintetében a kritikai megnyilvánulásokat tűrnie kell. Az alperes által közölt tények a valóságnak megfeleltek, helyesen közölte a lakhelyek elbontásának tényét, az ingóságok elszállítását és ezek időpontját. Az alperes ezt a cselekménysort minősítette kifosztásnak és utcán hagyásnak, de ez a véleménynyilvánítás körébe tartozó megállapítás. Rámutatott, hogy a hajléktalan ember számára a menedéket nyújtó építmény elbontása nyilvánvalóan kényszernek számító aktus, ami ezen dolgaitól őt megfosztja. A felperes szempontjából azonban, aki a helyszín közcélú használatáról jogosult és köteles gondoskodni, a cikkben írt intézkedés jogszerű és célszerű tevékenység. Az állampolgárok megítélése az intézkedést illetően változó, és ez a társadalmi vita legjellemzőbb kritériuma. Minderre tekintettel annak a ténynek, hogy a hajléktalanok ingóságait hová és milyen módon szállíttatta el a felperes, a kereset megítélésének szempontjából nincs jelentősége, ezért ebben a körben okirati és tanúbizonyítás sem vált szükségessé.

Az elsőfokú bíróság a Pp. 81. §-a alapján határozott a perköltség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a teljes keresetének helyt adó döntés meghozatalát.

Arra hivatkozott, hogy azok a közlések, amelyek szerint kifosztotta, majd utcán hagyta volna a hajléktalanokat és elvette tőlük az ingóságaikat, nem kritikai megnyilvánulások, hanem valótlan tényállítások. A cikkben közöltekkel ellentétesen jogszerűen szállította el a hajléktalanok dolgait, és erről megelőzően, megfelelő időben értesítette is őket. A ... Egyház munkatársai több alkalommal is felkeresték a helyszínen a hajléktalanokat, hogy részükre segítséget nyújtsanak és tájékoztassák őket. A hajléktalanok összecsomagoltak és az önkormányzat vállalta, hogy ingyenesen elszállítja az általuk megjelölt címre az ingóságokat. Aki nem tudta megfelelő helyre elhelyezni a dolgait, annak számára az önkormányzat megfelelő helyet biztosított. A helyszínről kizárólag olyan dolgokat szállított el, amelyről a hajléktalanok úgy nyilatkoztak, hogy nincs rá szükségük. Mindezek igazolására az elsőfokú eljárásban már bejelentett ... tanúvallomását ajánlotta fel bizonyítékként. Hivatkozott arra is, hogy a ... Egyház monitoring rendszerében rögzítésre kerültek a megkeresések a hajléktalanok irányában, ezek azonban elhelyezésre vonatkozó adatokat nem tartalmaznak, mert mindenki talált a maga számára megfelelő helyet. Indítványozta a ... Egyház megkeresését az adatok rendelkezésre bocsátása érdekében.

Előadta továbbá, hogy nem alkalmazott erőszakot és nem fosztott meg senkit sem a tulajdonától, azt szállította el szemétként, amelyre a hajléktalanok úgy nyilatkoztak, hogy nincs rá szükségük az előzetes értesítést követően. Szintén nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a hajléktalanokat az utcán hagyta volna, mert mindannyiuk számára biztosítottak férőhelyet a ... Egyház, valamint a ... által üzemeltett férőhelyek valamelyikén. Volt továbbá olyan személy is, aki a nyilvántartott adatai szerinti otthonába költözött vissza.