A Debreceni Ítélőtábla Bf.358/2017/51. számú határozata adócsalás bűntette (adóbevételt KÜLÖNÖSEN NAGYMÉRTÉKBEN csökkentő adócsalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 276. §, 310. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 4. §, 75. §, 351. §, 352. §, 353. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Toma Attila

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.358/2017/51.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2018. évi június hó 25. napján tartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

Az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt és társai ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2017. április 19. napján kihirdetett 24.B.478/2016/90. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

II. r. vádlottat az ellene 2 rb. társtettesként és folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette (1978. évi IV. törvény 310. §-ának (1) és (4) bekezdés) és 2 rb. társtettesként és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (1978. évi IV. törvény 276. §) miatt emelt vád alól felmenti.

A III. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés helyesen 1 (egy) év börtönbüntetés.

A III. r., IV. r. és V. r. vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 3-3 (három-három) évi próbaidőre felfüggeszti, a velük szemben kiszabott közügyektől eltiltást mellőzi.

I. r. és II. r. vádlottak esetében mellőzi a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést.

Az elsőfokú eljárásban összesen 895.694 (nyolcszázkilencvenötezer-hatszázkilencvennégy) forint bűnügyi költség merült fel, melyből I. r. vádlott 131.866 (százharmincegyezer-nyolcszázhatvanhat), III. r. vádlott 141.706 (száznegyvenegyezer-hétszázhat), IV. r. vádlott 357.506 (háromszázötvenhétezer-ötszázhat) és V. r. vádlott 264.616 (kettőszázhatvannégyezer-hatszáztizenhat) forintot köteles megfizetni külön felhívásra az államnak.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A V. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetésbe annak utólagos végrehajtása esetére beszámítani rendeli az általa 2018. június 15. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A másodfokú eljárásban 217.760 (kettőszáztizenhétezer-hétszázhatvan) forint bűnügyi költség merült fel, melyből IV. r. vádlott 40.000 (negyvenezer) forintot, V. r. vádlott 49.050 (negyvenkilencezer-ötven) forintot visel. A további 128.710 (százhuszonnyolcezer-hétszáztíz) forint bűnügyi költség az állam terhén marad.

Az ítélet ellen II. r. vádlott vonatkozásában a jelen lévő jogosultak nyomban, vagy 3 (három) napon belül jogorvoslattal élhetnek, melyet a Kúria bírál el.

I n d o k o l á s

I. Az első fokú ítélet rendelkezéseinek a lényege

A törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével bűnösnek mondta ki

- I. r. és II. r. vádlottakat 2 rb. az 1978. évi IV. törvény 310. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (4) bekezdés szerint minősülő, társtettesként és folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, és 2 rb. az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerint minősülő, társtettesként és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében,

- III. r., IV. r. és V. r. vádlottakat az 1978. évi IV. törvény 310. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (4) bekezdés szerint minősülő, bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében, és az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerint minősülő, bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében.

Ezért I. r. és II. r. vádlottakat halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra, III. r. vádlottat halmazati büntetésül 1 év börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra, IV. r. vádlottat halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra, V. r. vádlottat halmazati büntetésül 1 év 4 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Rendelkezett a nyomozás során lefoglalt iratok felszámolónak történő kiadásáról.

I. r. és II. r. vádlottak vagyonának terhére fejenként 77 710 200 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el.

Kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

II. Az ítélet elleni fellebbezések és az azokra tett észrevételek

Az ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére, a szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítása és I. r. és II. r. vádlottak vonatkozásában pénzmellékbüntetés kiszabása érdekében fellebbezett. Indítványozta e vádlottak tekintetében a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezés mellőzését.

I. r. vádlott és védője, valamint II. r. vádlott és védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés érdekében, III. r. vádlott és védője az adócsalás bűntette vonatkozásában elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés végett, IV. r. vádlott és védője elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés érdekében éltek jogorvoslattal. V. r. vádlott és védője az ítélet ellen nem jelentett be perorvoslatot.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.213/2017/1-II. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával megállapított, megalapozott tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és a terhükre rótt cselekmények tárgyában levont jogkövetkeztetése is a jogszabálynak megfelelő. Helytállóan alkalmazta velük szemben az elkövetéskori Büntető Törvénykönyvet. A vádlottakkal szemben megállapítható bűnösségi körülményeket azonban nem megfelelően értékelte. A folytatólagos, társas, szervezett bűnelkövetés további súlyosító körülmény. Ugyancsak a vádlottak terhére kell figyelembe venni a gazdaság és a közbizalom elleni bűncselekmények jelentős elszaporodottságát. A bűnsegédként közreműködő vádlottak esetében nem hagyható figyelmen kívül, hogy V. r. vádlott, mintegy "általános közreműködőként" három cég nevében is segítséget nyújtott az I. és II. r. vádlottaknak az adóhiány előidézésében, továbbá az sem, hogy a bűnsegédek közül IV. r. vádlottat érintő adóhiány a legmagasabb összegű. A III. és IV. r. vádlottak által tett részbeni beismerő vallomások az okirat hamisítási cselekmények tekintetében sohasem voltak teljesen feltáró jellegűek. Törvénysértően maradt el a pénzbüntetés kiszabása I. r. és II. r. vádlottakkal szemben. Mindezek miatt az ügyészi fellebbezésben foglaltakat változatlanul fenntartotta.

II. r. vádlott a másodfokú eljárásban általa vallomásnak nevezett előkészítő iratában előadta, hogy 2003. évtől pszichiátriai kezelés alatt áll. Ennek igazolására csatolta a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Osztályának összefoglaló levelét, valamint a más súlyos betegségére vonatkozó zárójelentéseket.

2006-ban életközössége I. r. vádlottal megszakadt, és azóta az Kft. érdemi vezetésében egyáltalán nem vett részt. 2007-ben férje írásban is rögzítette megállapodásukat, mely szerint a cég irányítását kizárólag ő látja el. Ezt az okiratot be is csatolta. Így a vádbeli időszakokban az ítéletben megjelölt gazdasági társaságokkal nem állt semmilyen kapcsolatban, a férje által megkötött ügyletek jogszerűségére, jogszerűtlenségére rálátása nem volt. 2007-2011-ben súlyos depresszióban szenvedett, gyógyszereket szedett. Ekkor már házastársi kapcsolatuk jelentősen megromlott, aminek döntő oka férjének létesített kapcsolata volt. Házasságukat a Debreceni Járásbíróság jogerősen felbontotta. Azt, hogy a cég gazdálkodásában nem vett részt, bizonyítani kívánta, és írásbeli nyilatkozatával, tanúvallomásával.