BH 1982.11.482 Nemzetközi légifuvarozás során külföldi származású küldeményben keletkezett károsodással kapcsolatban a kár összegét nem az ún. Varsói Egyezmény, hanem a Légifuvarozók Nemzetközi Egyesületének (IATA) "kárbenyújtási egyezménye" szerint meghatározott legmagasabb összegek figyelembevételével és külföldi pénznemben kell meghatározni [Ptk. 506. § (2) bek., Nemzetközi Légifuvarozásra vonatkozó, Varsóban 1929. október 12-én aláírt és az 1936. évi XXVII. törvénnyel kihirdetett, valamint az 1955. szeptember 26-án aláírt és az 1964. évi 19. sz. tvr-tel módosított Egyezmény (Varsói Egyezmény) 22. cikk (2) bek. a) pont, (5) bek.].

A felperes távolkeletről 28 csomagban bőrkabátokat importált az I. r. beavatkozó áruház részére. A küldeményt a II. r. beavatkozó (külföldi légitársaság) fuvarozta Magyarországra, és itt az alperes szolgáltatta ki, amikor is megállapították, hogy 2 csomag bőrkabát hiányzik 36,4 kg súlyban. A felperes a keresetében az ebből eredő kárát érvényesítette.

Az alperes a felelősségét nem vitatta, a kártérítés mértéke szempontjából azonban hivatkozott a légifuvarozásra vonatkozó Varsói Egyezményre, melynek értelmében az elveszett áruk kilogrammja után maximum 250 aranyfrankot köteles téríteni, ez pedig 500 Ft-nak felel meg [Varsói Egyezmény 22. cikk (2) bek. a) pont].

Az első fokú bíróság az alperesnek a 250 aranyfranknak 500 Ft-ra való átváltási lehetőségét nem fogadta el, és megkereste a Pénzügyminisztériumot az aranyfrank forintértékének közlése céljából. A Pénzügyminisztérium válasza szerint Magyarországon nem jegyzik a Varsói Egyezményben meghatározott aranyfrankot. Utalt arra is a tájékoztatás, hogy az egyes valuták aranyparitásos árfolyama jegyzésének felfüggesztése óta az aranyfrank forintellenértékének közvetett meghatározása is bizonyos elvi és gyakorlati nehézségeket vet fel.

Ezek után az első fokú bíróság az alperest 23 732 Ft megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a Légifuvarozók Nemzetközi Egyesületének gyakorlata szerint a légifuvarozók felelősségének felső határa az elveszett küldemény kilogrammja után 20 dollárban határozható meg, így az alperes felelősségét is ehhez a mértékhez kell igazítani. Egyben az átszámítást is elvégezte az akkor érvényben levő 32,60 Ft-os árfolyamon, aminek eredményeképpen kötelezte az alperest 23 732 Ft megfizetésére.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.

A fellebbezés részben alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárásban a Magyar Nemzeti Bankot kereste meg az aranyfrank átszámításával kapcsolatos álláspontjának közlésére. A Magyar Nemzeti Bank szintén azt válaszolta, hogy a Varsói Egyezményben meghatározott aranyfrankot nem jegyzi, de egyben tájékoztatást adott arról is, hogy a pénzügyileg jelentősebb európai országok sem jegyzik.