A Budapest Környéki Törvényszék Mf.20173/2015/3. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 87. §, 253. §] Bírók: Bicskei Ildikó, Orosz Andrea, Szalayné dr. Kovalecz Tünde

Budapest Környéki Törvényszék

mint másodfokú bíróság

8.Mf.20.173/2015/3.

A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság a által képviselt felperesnek - a által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3.M.615/2014. számon megindított perében a Budapesten, 2014. október 16. napján kelt 8. sorszámú ítélet ellen az alperes részéről 9. és 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a nem fellebbezett részét nem érintve - megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.

Megállapítja, hogy a pártfogó ügyvéd első- és másodfokú eljárásban felmerült díját a felperes, a 242.900 (kettőszáznegyvenkettőezer-kilencszáz) forint eljárási és fellebbezési illetéket pedig az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes 2004. szeptember 1. napjától állt az alperes alkalmazásában óvoda-pedagógus munkakörben. 2007. évtől kezdődően zenei foglalkozásokat tartott kisgyermekek részére a Művelődési Házban, ehhez az óvoda eszközeit használta.

óvodás gyermek édesanyja 2011. augusztus harmadik hetében felkereste az óvodavezetőt azzal, hogy augusztus első hetében gyermeke arról számolt be neki, hogy a felperes bántalmazta. A felperes a bántalmazás tényét tagadta, állítása szerint a gyermeket csak megszidta.

A felperes 2011. november 28. napján elhagyta munkahelyét anélkül, hogy erre közvetlen felettesétől engedélyt kért volna.

Az óvodai dolgozók közül többen rendszeresen úgy étkeztek az óvodában, hogy térítési díj befizetése nélkül fogyasztottak az ebédből. Az igazgató 2012. augusztus 31. napján írásban utasította az óvodavezetőt, rendszeresen ellenőrizze az óvodai és bölcsődei étkezést, különös tekintettel az óvónők, gondozónők, dajkák étkezésére, mivel több panasz érkezett arra, hogy a dolgozók térítés nélkül vesznek igénybe intézményi étkezést. Az óvodavezető ezt követően két alkalommal ellenőrizést tartott és azt tapasztalta, hogy 12-13 dolgozó - köztük a felperes is - a térítési díj befizetése nélkül vette igénybe az intézményi étkezést.

2013. május 6. napján az igazgató az óvodavezetővel együtt táskaellenőrzést tartott az óvodai dolgozók között, és a felperes táskájában a gyermekek által el nem fogyasztott ételt találtak, amit ő el akart vinni az intézményből. Ezen magatartása miatt az intézmény igazgatója 2013. május 10. napján írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest utalva arra is, hogy egyházi intézmény lévén különösen nagy hangsúlyt kap a dolgozók erkölcsi hozzáállása és felhívta a felperes figyelmét arra, hogy mivel már a második figyelmeztetésben részesül, a következő figyelmeztetés a munkaviszony megszüntetését vonhatja maga után.

Mivel az alperesi igazgató tudomására jutott, hogy ismételten több óvónő ült le ebédelni a gyerekekkel úgy, hogy nem fizette be az étkezés díját, 2013. május 21. napján nevelőtestületi értekezletet hívott össze. Az értekezleten a felperes és más munkavállalók is elismerték, több alkalommal előfordult olyan, hogy térítési díj befizetése nélkül étkeztek. Az értekezleten az igazgató felhívta a dolgozók figyelmét arra, hogy amennyiben ez a továbbiakban is előfordul, annak hátrányos következményei lehetnek.

2013. május 30-án reggel igazgató közölte a felperessel, hogy munkaviszonyát meg kívánja szüntetni. Felajánlotta a közös megegyezéssel történő megszüntetést és közölte, hogy amennyiben azt a felperes nem fogadja el, a munkáltató felmondással szünteti meg a munkaviszonyát.

A felperes 2013. május 30. napján keresőképtelenné vált, június 3. napján az alperesnél nem jelent meg, ezt követően a munkáltató aznap postai úton küldte meg a felperesnek a 2013. május 30-i keltezésű felmondást, amelyet a felperes az ezt követő napokban vett át.

Az alperes felmondásával 50 nap felmondási idővel megszüntette a felperes munkaviszonyát arra hivatkozva, hogy a felperes az elmúlt években több esetben tanúsított olyan magatartást, amely a munkaviszonyából eredő kötelezettségek súlyos megsértésének minősül. Többek között a felmondás indokát képezte, hogy a felperes a 2013. május 21. napján tartott rendkívüli nevelőtestületi értekezleten elismerte, hogy a sorozatos figyelmeztetések ellenére a térítési díj megfizetése nélkül önkényesen étkezett a gyermekeknek biztosított élelmiszerből, és a 2013. május 6. napján tartott táskaellenőrzés során bebizonyosodott, hogy jogellenesen élelmiszert próbált kivinni az intézményből. 2012. őszétől folyamatosan engedély nélkül az intézmény eszközeit használta az általa magánvállalkozásként működtetett zenebölcsődében, továbbá 2011. decemberében a munkáltató engedélye nélkül elhagyta a munkahelyét. 2011. őszén kollégái szeme láttára bántalmazott két gyermeket, és egyik esetben sem ismerte el a felelősségét.

A felperes 2013. július 30. napján kelt levelében arra kérte az alperest, hogy a munkaviszonyát 2013. július 31. napjával szüntessék meg és juttassák el részére a munkaviszony megszüntetése esetén kiadandó igazolásokat, mivel 2013. augusztus 1. napjával új munkaviszonyt létesített. A felperes munkaviszonya kérésének megfelelően 2013. július 31. napján szűnt meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát a 2013. május 30. napján kelt felmondásával. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek bruttó 528.540 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd díját az alperes viseli és kötelezte az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg 17.000 forint eljárási illetéket. Rendelkezett arról, hogy a fennmaradó illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy a felmondás azon indoka, miszerint a felperes 2011. őszén a kollégái szeme láttára bántalmazott két gyermeket, valótlan, azt a munkáltató bizonyítani nem tudta, az óvodavezető és által említett egyéb esetek pedig ( séta alkalmával történt eset, a kislány copfjának meghúzása) nem képezték a felmondás tárgyát.

A 2011. decemberi engedély nélküli eltávozás tényét a felperes nem vitatta, azonban a felperes ezen magatartására a felmondás közlését megelőzően másfél évvel korábban került sor, ezért az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felmondás ezen indoka okszerűtlen.

Ugyancsak okszerűtlennek ítélte meg az elsőfokú bíróság a felmondás azon indokát, miszerint a felperes a magánvállalkozásként üzemeltetett magánbölcsődéjében az óvoda eszközeit használta, minthogy az óvodavezetőnek a felmondást megelőzően majdnem két éven keresztül tudomása volt arról, hogy a felperes használja ezeket az eszközöket, azonban az ellen kifogást nem emelt.