BH 1998.11.521 A közösség elleni izgatás bűntette megvalósulásához nem szükséges az egyenes szándék; a cselekmény megvalósulásához elegendő, hogy az elkövető tudatában legyen annak: a nagyobb nyilvánosság előtt tett kijelentései a gyűlölet keltésére objektíve alkalmasak [Btk. 269. §, 13. §].

Az elsőfokú bíróság az 1997. július 2. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét közösség elleni izgatás bűntettében állapította meg és ezért őt 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

A tényállás szerint a vádlott 42 éves, büntetlen előéletű, elvált, kiskorú gyermeke nincs, foglalkozással, jövedelemmel nem rendelkezik, megélhetését ismeretlen forrásból biztosítja, vagyona nincs.

A vádlott pártot alapított, amelyet nyilvántartásba vettek. A párt szervezeti szabályzata és alapelvei szerint a párt a nemzeti és a szocialista hagyományok folytatására, a hungarista mozgalom feltámasztására, valamint Szálasi Ferenc ideológiájának az ápolására és terjesztésére jött létre. A létrehozott párt nyíltan vallotta a Nyilaskeresztes Párt hagyományainak a folytatását, így szimbólumrendszerüket - a címert, a zászlót, az egyenruhát és a "Kitartás" jelszóval történő köszönést - is ennek megfelelően választották meg. A párt nem titkoltan idegengyűlölő, antiszemita elveket és ideológiát vallott és hirdetett részben zártkörű rendezvényeken, részben pedig nyilvános helyeken, közterületeken rendezett ünnepségeken. Mindennek következtében a bíróság az 1994. május 13. napján kelt ítéletével a pártot feloszlatta, és elrendelte a nyilvántartásból való törlését.

A vádlott politikai tevékenységének körében 1994. április 12-én létrehozta a "Hungarista Mozgalom" elnevezésű szervezetet, amely nyíltan fasiszta ideológiát hirdetett, példaképül megjelölve Szálasi Ferencet. Ennek megfelelően jelképrendszerük összeállítása is ezeknek a hagyományoknak felelt meg. E szervezet bejegyzését azonban az elsőfokú bíróság az 1994. június hó 7-én kelt, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság az 1994. november 14. napján kelt jogerős végzésével megtagadta.

A vádlott azonban még ezt megelőzően, 1994. szeptember 20-án létrehozta a Magyar Népjóléti Szövetséget, amelyet az F.-i Bíróság 1994. október hó 13-án kelt végzésével nyilvántartásba vett.

A szövetség céljaként jelölték meg - többek között - a magyar nemzeti érdek és érték megőrzését, valamint a nemzeti és szocialista polgári társadalom megteremtését. Szimbólumrendszere a korábbiakhoz hasonlóan a vörös mezőben, fehér alapon tízágú fekete fogaskereket ábrázoló zászló és karszalag használatában, nyilas egyenruhához hasonló fekete formaruha viseletében és "Kitartás testvérek" köszönésben nyilvánult meg.

E szervezeti keretek között a Magyar Népjóléti Szövetség rendszeresen tartott gyűléseket és különböző nemzeti ünnepek alkalmával nyilvános, köztéri megemlékezéseket, amelyeken a tagok egy része a korábbi Nyilaskeresztes Párt egyenruhájához hasonló fekete katonai formaruhában, hétszer vágott Árpád-sávos zászlókkal, illetve karszalagokkal jelent meg.

E szövetségen belül is a betiltott, illetve be nem jegyzett pártok szellemisége és ideológiája volt a meghatározó.

A vádlott ellen az 1994 elején kifejtett tevékenységek kapcsán közösség elleni izgatás bűntette címén büntetőeljárás indult a fasiszta ideológia és nyílt antiszemita nézetek terjesztése miatt.

Az eljárt bíróságok a vádlottat a közösség elleni izgatás bűntette és folytatólagosan elkövetett, önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentették azzal, hogy a vádlott magatartása a szólás- és véleménynyilvánítás alkotmányosan védett kereteit nem lépte túl.

A vádlott az 1956-os forradalom 40. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést szervezett 1996. október 23-án 15 órára Budapesten a Szabadság térre, amelyre az ünnepi beszédét már előzetesen megírta. A vádlott a nagygyűlésre már 15 óra előtt megérkezett a Magyar Népjóléti Szövetség tagjaival, akik hozzávetőlegesen kb. 100-150-en lehettek. A párt tagjainak jelentős része a Nyilaskeresztes Párt egyenruhájához hasonló, fekete katonai ruhát és ugyanilyen sapkát és piros alapon, fehér mezőben tízágú fekete fogaskerekes karszalagot viselt, illetve Árpád-sávos zászlókat lengetett. A Szabadság téren ebben az időben többen is tartózkodtak, mivel más pártok, illetve szervezetek is ebben az időben tartották a megemlékezésüket, így a téren nagyobb tömeg gyűlt össze.

A Magyar Népjóléti Szövetség nagygyűlésén változó összetételben és létszámban folyamatosan kb. 200-300 fős hallgatóság vett részt. A vádlott az ünnepi emelvényre felállva hangszóróba, kihangosított mikrofonba mondta el a beszédét.

A vádlott az ünnepi beszédet az 1956-os forradalomra történő megemlékező mondattal nyitotta, ám az áramkimaradási problémák után nyomban a rádiónál, televíziónál és az újságoknál lévő "ávós pribékek, cionista pribékek, háborús bűnösök" felelősségét hangoztatta a technikai hibákért.

Ezt követően kijelentette: "Testvérek, aki itt a beszédeket végighallgatja, ne úgy menjen el, hogy egy megemlékezésen részt vett, hanem úgy menjen el, hogy buszon, villamoson, munkahelyen, szomszédoknál győzze meg honfitársait arról, amit itt hallott, és szervezze a nemzetszolgáló mozgalmat." A beszéd további részében a politikai élet közszereplőit olyan "cionista gazembereknek" jellemezte, "akik kifosztják az országot és akiktől feltétlenül meg kell szabadulni, akiket ki kell söpörni a hatalomból".

A rövid bevezető után egy vers következett, majd ismét a vádlott lépett a mikrofonhoz, és ekkor már a korábban megírt ünnepi beszédet mondta el. Ennek során változatlanul "cionista csőcseléknek" jellemezve a politika és gazdaság közszereplőit, az ország "kirablásával", illetve "kifosztásával" vádolta őket.

Ezek után Sz. A. a következőket mondta: "Megeshetett, hogy rövid nyolc év alatt a vallás leplébe és kaftánjába burkolózott cionisták sorra megszállták hazánk kulcsfontosságú gazdasági, politikai, kulturális pozícióit. Megtehették, mert a magyar törvények nem tiltották, és nem korlátozták a magyarságtól eltérő fajok és kultúrájú elemek beszivárgását a magyar közéletbe és a magyar hatalomba, holott nyilvánvaló lett volna, hogy egy olyan vallás képviselői, akinek pontosan a vallásukra alapozottan egy önálló államiságot erőszakoltak ki, az amerikaiaknak 1948-ban nemzetbiztonsági szempontból nem lett volna szabad a hatalom közelébe engedni. Addig ugyanis, amíg Izrael nem létezett, valóban indokolt lehetett volna a nyilatkozásuk, hogy ők csak más vallású magyar állampolgárok. Most azonban, amikor Izrael már közel 50 éve létezik, erre való hivatkozásuk alaptalan. Izrael létrehozásával a magyarországi zsidóság idegen állam érdekeit képviselő nemzetiséggé, kisebbséggé változott. Független ez attól, hogy a magyarországi zsidó közösségek tagjai elfogadják-e avagy sem Izrael létezését. Izrael Állam létrehozói a hazánkban élő másfél millió főnyi zsidóságot az önálló zsidó haza megteremtésével egy magyarságtól különálló nép és nemzet képviselőivé tették. Így a magyarországi zsidó vallású, zsidó származású honfitársaink 1948 óta nem vallási, hanem nemzeti kisebbségként élnek hazánkban. Törvényeink szerint bármikor visszatérhetnek az anyaországukba, vagyis Izraelbe, ebből következik, hogy a magyarországi zsidóság tagjai nem tölthetnének be kulcsfontosságú pozíciókat a magyar államhatalmi és államigazgatási területeken, de még a gazdasági, politikai és kulturális életben sem.