A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21399/2007/16. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 84. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23191/2006/19., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21399/2007/16.*, Kúria Pfv.21795/2008/9.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.399/2007/16.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Beleznay Zsolt ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Árnyasi Katalin ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2007. május 21. napján meghozott, 19.P.23.191/2006/19. számú ítélete ellen az alperesek részéről 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 165.000 (százhatvanötezer) forint másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 330.000 (háromszázharmincezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes által írt és a II. rendű alperes kiadásában megjelent "..." című könyvben közzétett valótlan tényállításokkal az alperesek megsértették emberi méltósághoz, jóhírnévhez, magántitokhoz fűződő személyiségi jogait. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alpereseket a további jogsértéstől és kötelezze őket arra, hogy megfelelő módon egy országos napilapban adjanak elégtételt, továbbá semmisítsék meg a jogsértéssel előállott dolgot, a perbeli könyvet. A jogsértés miatt 8 millió Ft nem vagyoni kártérítés és 2006. május 10-től járó késedelmi kamata egyetemleges megfizetésében is kérte marasztalni az alpereseket.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a könyvben szereplő közlések nem tényállítások, hanem vélemények, amelyeket az I. rendű alperes az általa áttanulmányozott büntetőügy irataira alapított. Utaltak arra is, hogy a könyv műfaja regény. Hivatkoztak arra, hogy a magántitoksértés azért nem valósult meg, mert a közzétett jegyzőkönyvben szereplő adatok már nem időszerűek, egyéb adatoknak a közzététele, nyilvánosságra hozatala pedig nem jelent érdeksérelmet a felperes számára. Vitatták a kártérítés megalapozottságát és összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes által írt és a II. rendű alperes által kiadott "..." című műben az I-II. rendű alperesek azzal, hogy sorozatosan és kétséget kizáróan valótlanul állították, hogy felperes neve volt az 1970. áprilisában ... sérelmére elkövetett emberölés elkövetője és ezen cselekményét előre kitervelten, kegyetlenül és bosszúvágyból követte el, megsértették a felperes jóhírnév védelméhez és emberi méltóság védelméhez, valamint becsület védelméhez fűződő személyiségi jogait.

Megállapította, hogy ugyanezen műben az I-II. rendű alperesek annak megalapozatlan állításával, hogy felperes neve 1966 és 1970 között folyamatosan szexuális zavarokkal - köztük impotenciával - küzdött volna, továbbá annak állításával, hogy felperes neve sunyi és szarházi személyiség, folyamatosan hazudozó személy lenne, megsértették a felperes emberi méltóság védelméhez és jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait.

Megállapította, hogy ugyanezen műben az I-II. rendű alperesek azzal, hogy a műben a felperes hozzájárulása nélkül közzétették a felperes 1970-ben keletkezett tanúvallomását, a benne levő személyes adatokkal, valamint a felperes szexuális életére vonatkozó iratokat tettek közzé, megsértették a magántitok védelméhez és a személyes adatok védelméhez fűződő jogát.

Kötelezte az I-II. rendű alpereseket, hogy elégtétel adásaként az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül magánlevélben fejezzék ki sajnálkozásukat a felperesnek a megállapított jogsértésekért. Feljogosította a felperest, hogy a levél tartalmát nyilvánosságra hozza. Kötelezte az I-II. rendű alperest arra, hogy a mű még fellelhető példányait 15 napon belül semmisítse meg. Kötelezte az I-II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 5.500.000 Ft-ot, annak 2006. május 10. napjától a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes mértékű jegybanki alapkamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A képviselettel felmerült költségekről úgy rendelkezett, hogy azt a felek maguk viselik, a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 900.000 Ft illetékből a felperest 550.000 Ft, míg az I-II. rendű alperest egyetemlegesen 350.000 Ft megfizetésére kötelezte a Magyar Állam javára, külön felhívásra.

Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy önmagában a könyv műfaja nem teszi kizárttá a személyiségi jogi felelősség vizsgálatát. Amennyiben az alperesek egy konkrét személyt megneveztek egy bűncselekmény elkövetőjeként, félreérthetetlen tényállításokat tettek róla, akkor azzal nem védekezhetnek, hogy csupán fikcióról van szó. A mű bevezetője, a hozzá fűzött megjegyzés, valamint a regény egésze egyértelművé teszi, hogy a szerző a felperest tartja a bűncselekmény elkövetőjének. Ezek a tényállítások pedig nem vonhatók a véleménynyilvánítás alkotmányosan védett körébe. Arra nincsen jogszabályi lehetőség, hogy az "írói igazságszolgáltatás" nevében bárki egy adott személy vonatkozásában büntetőjogi felelősséget állapítson meg, egy másik személyt emberöléssel vádoljon meg. Kifejtette, hogy a polgári per bírósága nem folytathatja le a büntetőeljárást, nem működhet jogorvoslati fórumként, így az alperes által felajánlott bizonyítás foganatosításának a feltárt motívumoknak az értékelése kizárólag a felróhatóság tekintetében juthat szerephez.

Rámutatott, hogy az I. rendű alperes a könyvben úgy csoportosította a rendelkezésre álló adatokat és azokból csak olyan következtetéseket vont le, amelyek a felperes bűnösségét igazolhatták. A szerző a felperes terhére rótta a minősített emberölést, ami nem tekinthető véleménynek, félreérthetetlenül tényállításról van szó. Emellett az is egyértelmű, hogy a felperest a bűncselekmény elkövetésével meg sem gyanúsították.

Az alperesek által indítványozott ... meghallgatását mellőzte az elsőfokú bíróság, figyelemmel arra, hogy a felpereshez fűződő érzelmi viszonya nem tartozik a per tárgyához, a több évtizeddel ezelőtti eseményekre nézve szükségtelen volt a meghallgatása, a büntetőeljárás pedig nyilvánvalóan nem folytatható le a polgári per keretei között. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a perben meghallgatott tanúk vallomása nem elegendő annak bizonyítására, hogy a felperes akárcsak a valószínűség szintjén kapcsolatba hozható lenne a bűncselekmény elkövetésével. Az alperesek által meghallgatni kért tanúk sem értettek egyet a könyv ilyen formában történő állásfoglalásával. Mindezekre figyelemmel az emberölés állítása vonatkozásában az elsőfokú bíróság többszörös jogsértést állapított meg.