A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21795/2008/9. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 78. §, 81. §, 339. §] Bírók: Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás, Völgyesi Lászlóné

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23191/2006/19., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21399/2007/16., *Kúria Pfv.21795/2008/9.*

***********

Pfv.IV.21.795/2008/9.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Beleznay Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a Bogyó Sándorné dr. Székely Andrea ügyvéd által képviselt I.r. és a II.r. alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt a Fővárosi Bíróság előtt 19.P.23.191/2006. számon megindult és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.399/2007/16. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperesek által 22., Pfv.5. és 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy külön felhívásra, egyetemlegesen fizessenek meg az államnak 330.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint .. miskolci ápolónő 1970. április 19-ére virradó hajnalon emberölés áldozata lett. Miután a nyomozás nem vezetett eredményre, a bűncselekmény elévülési idejét követően az eljárást megszűntették. A felperest a nyomozás során tanúként kihallgatták ki, a bűncselekmény gyanúsítottjává azonban nem vált. A rejtélyesnek minősülő halálesettel több újságcikk, illetve riportkönyv is foglalkozott. Az I.r. alperes a bűncselekmény elévülését követően - hivatalos engedéllyel - tanulmányozta a bűntető ügy iratait, beszélt az áldozat közvetlen hozzátartozóival és ismerőseivel. Az I.r. alperes által írt " .. " című regény 2006-ban jelent meg a II.r. alperes kiadásában. A mű megjelenésekor és ennek kapcsán az I.r alperessel készült interjúkban közöltek alapján nagy figyelmet keltett az, hogy az író a műben, amelyben az áldozat számára kívánt "igazságot szolgáltatni", megnevezte a gyilkost; a bűncselekmény elkövetőjeként - teljes nevének és valós személyi adatainak feltüntetésével - egyértelműen a felperest nevezte meg.

A felperes által indított személyiségvédelmi perben meghozott első fokú ítélet megállapította, hogy az I.r. alperes által írt és a II.r. alperes által kiadott " .. " című műben az I-II.r. alperesek azzal, hogy sorozatosan és kétséget kizáróan valótlanul állították, hogy .. volt az 1970. áprilisában .. sérelmére elkövetett emberölés elkövetője és ezen cselekményét előre kitervelten, kegyetlenül és bosszúvágyból követte el, megsértették a felperes jóhírnév, emberi méltóság és becsület védelméhez fűződő személyiségi jogait. Megállapította, hogy ugyanezen műben az I-II.r. alperesek annak megalapozatlan állításával, hogy .. 1966. és 1970. között folyamatosan szexuális zavarokkal - köztük impotenciával - küzdött volna, továbbá sunyi és szarházi személyiség, folyamatosan hazudozó személy lenne, megsértették a felperes emberi méltóság és jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Megállapította, hogy az I-II.r. alperesek azzal, hogy a műben a felperes 1970-ben keletkezett tanúvallomását a benne lévő személyes adatokkal, valamint a felperes szexuális életére vonatkozó iratokat a felperes hozzájárulása nélkül közzétették, megsértették a magántitok védelméhez és a személyes adatok védelméhez fűződő jogát. Kötelezte az I-II.r. alpereseket, hogy elégtétel adásaként az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül magánlevélben fejezzék ki sajnálkozásukat a felperesnek a megállapított jogsértésekért, és feljogosította a felperest, hogy a levél tartalmát nyilvánosságra hozza. Kötelezte az I-II.r. alperest, hogy a mű még fellelhető példányait 15 napon belül semmisítsék meg, továbbá ugyanezen határidőben fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 5.500.000 forintot, és annak 2006. május 10. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes mértékű jegybanki alapkamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Rendelkezése szerint a felek a képviselettel felmerülő költségeiket maguk viselik, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 900.000 forint illetékből a felperes 550.000 forintot, az I-II.r. alperesek egyetemlegesen 350.000 forintot kötelesek a Magyar Államnak külön felhívásra megfizetni.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Kötelezte az I. és II.r. alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 165.000 forint másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 330.000 forint fellebbezési illetéket.

A jogerős ítélet az alpereseknek azt a védekezését, amely szerint a szerző egy fikción alapuló műalkotásban múltbeli eseményről fejtette ki az irodalom és a műfaj adott eszközeivel a véleményét, nem fogadta el. Az ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel elvi éllel mutatott rá arra, hogy a jogsértés elkövetésének módja és eszköze alapján az irodalmi mű alkotója sem mentesülhet a jogkövetkezmények alól (Ptk. 75. §). Az irodalmi alkotás létrehozása és annak nyilvánosságra hozatala műfaji okokból nem képezhet kivételt a személyhez fűződő jog megsértése alól. A műfaj, a közlési forma okán és a bűncselekmény elkövetése óta eltelt idő miatt nem válnak a regényben szereplő tényállítások véleménnyé. A jogsértés pedig attól függetlenül megvalósul, hogy a valótlan és sértő következtetéseket milyen szándék és körülmény váltotta ki. Ezért az I.r. alperes által feltárt dokumentumok és motívumok vizsgálatának, arra is figyelemmel, hogy a polgári perben eljáró bíróság nem folytathatja le a büntetőeljárást, értékelhető jelentősége nem volt.