62006CJ0003[1]

A Bíróság (második tanács) 2007. február 8-i ítélete. Groupe Danone kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Fellebbezés - Verseny - Kartellek - Bírság - Bírságkiszabási iránymutatás - Engedékenységi közlemény. C-3/06 P. sz. ügy

C-3/06. P. sz. ügy

Groupe Danone

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – Bírságok – Bírságkiszabási iránymutatás – Engedékenységi közlemény”

M. Poiares Maduro főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2006. november 16. .

A Bíróság ítélete (második tanács), 2007. február 8. .

Az ítélet összefoglalása

1. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya

(EK 81. és EK 82. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

2. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A Bizottság mérlegelési jogköre

(17. tanácsi rendelet; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

3. Fellebbezés – Jogalapok – Elégtelen vagy ellentmondó indokolás – Elfogadhatóság

4. Verseny – Bírságok – Összeg – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátlan felülvizsgálati jogkör

(EK 229. cikk; 17. tanácsi rendelet, 17, cikk)

5. Fellebbezés – A Bíróság hatásköre

(EK 81. és EK 82. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

6. Közösségi jog – Elvek – Bizalomvédelem

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

1.     Valamely közösségi versenyjogi jogsértés súlya – amelyet a kiszabandó bírság megállapítása során figyelembe kell venni - számos tényező alapján kerül meghatározásra, amelyek tekintetében a Bizottság széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. A bírság meghatározása keretében a súlyosító körülmények figyelembe vétele összhangban van a Bizottság annak biztosításából álló feladatával, hogy a vállalkozások magatartása a versenyjogot tiszteletben tartsa.

Az esetleges visszaesés szerepel azon tényezők között, amelyeket az érintett jogsértés súlyának elemzése során figyelembe kell venni.

E körülményekre tekintettel azon érvelés, amely szerint a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás hatálybalépését megelőzően a Bizottság gyakorlata az érintett területen nem volt világos és előre látható, figyelmen kívül hagyja egyrészt a vitatott határozat jogalapját képző 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését, másrészt az iránymutatás között fennálló jogi kapcsolatot.

Ugyanis nem az iránymutatás képezi a bírság összege meghatározásának jogalapját, hiszen az mindössze a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének alkalmazását pontosítja. Ebben az összefüggésben a vállalkozások - még az iránymutatás hiányában is - mindig olyan helyzetben vannak, hogy előre láthatják magatartásuk jogkövetkezményeit.

Következésképpen a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlása során megalapozottan veheti figyelembe a visszaesés tényét mint a jogsértés súlyához kapcsolódó tényezőt és e visszaesést minősítheti súlyosító körülményként a nulla poena sine lege elvének megsértése nélkül.

(vö. 25–30. pont)

2.     Bár sem a 17. rendelet, sem a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás nem ír elő maximális időtartamot a visszaesés tényének megállapítására vonatkozóan, ez nem zárható ki a jogbiztonság elvének értelmében.

A Bizottság ugyanis széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak megválasztása tekintetében, hogy milyen tényezőket vesz figyelembe a bírság meghatározása során, egyebek között olyanokat, mint az ügy különös körülményei, annak háttere, a bírságok elrettentő hatása, anélkül hogy kimerítő vagy kötelező felsorolása lenne a mérlegelendő tényezőknek.

A visszaesés megállapítása és meghatározott jellemzőinek értékelése - mint valamely jogsértő magatartás megismétlése oly módon, hogy a jogsértéseket minden esetben relatíve rövid idő választja el egymástól – a Bizottság hivatkozott jogkörének része és az ilyen megállapítás tekintetében ez utóbbit nem kötheti esetleges elévülési idő.

A visszaesés ugyanis olyan lényeges elem, amelyet a Bizottságnak értékelnie kell, mivel annak figyelembevétele magatartásuk megváltoztatására készteti az olyan vállalkozásokat, amelyek hajlamosak a versenyjogi szabályok megsértésére. A Bizottság ezért minden esetben figyelembe veheti az ilyen hajlamra utaló jeleket, beleértve a kérdéses jogsértések között eltelt időt is.

(vö. 36–40. pont)

3.     Jogi kérdésnek minősül az, hogy az Elsőfokú Bíróság ítéletének indokolása ellentmondásos vagy hiányos-e, és mint ilyenre a fellebbezés keretében lehet hivatkozni.

Az indokolási kötelezettség betartásához az Elsőfokú Bíróság nem köteles ítéletében olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék az adott intézkedés okait, és lehetővé teszik a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a bírósági felülvizsgálat gyakorlását.

E tekintetben a súlyosító körülmények figyelembevétele körében a visszaesés nem csak releváns, hanem ugyanígy különösen jelentős tényező, amely valamely jogsértés súlyának nagyon fontos bizonyítéka a bírság összegének az elrettentő hatás függvényében történő megállapításakor. A visszaesés ténye azt bizonyítja, hogy a fellebbezőre korábban kiszabott szankciónak nem volt kellő elrettentő hatása.

Az Elsőfokú Bíróság a jogsértés súlyának értékelése körében támaszkodhat a visszaesés fogalmára, anélkül hogy az ítélet indokolása ellentmondásossá válna.

(vö. 43., 45–48. pont)

4.     Az EK 229. cikkel összhangban az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa által közösen a Szerződés rendelkezéseinek értelmében elfogadott rendeletek a bennük előírt szankciók tekintetében korlátlan felülvizsgálati jogkört ruházhatnak a Bíróságra.

A 17. rendelet 17. cikke ilyen jogkört ruházott a közösségi bíróságra. A hivatkozott bíróság ezért a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl jogosult a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesíteni és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölni, csökkenteni, illetve emelni.

Következésképpen, mivel a bírság összegének kérdése a közösségi bíróság értékelésére van bízva, jogosult korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolni, és ezt a jogkört gyakorolhatja mind az összeg csökkentése, mind annak emelése érdekében.

(vö. 60–62. pont)

5.     A védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely szankció, különösen bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethet, a közösségi jog alapelvét képezi, amelyet a közigazgatási eljárás során is biztosítani kell.

Az Elsőfokú Bíróságnak a közösségi versenyjogi szabályokat megsértő valamely vállalkozásra kiszabott bírság összegét meghatározó ítélete elleni fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának tárgya egyrészt az, hogy az Elsőfokú Bíróság hogyan vette jogilag megalapozottan figyelembe a meghatározott magatartás súlyának az EK 81. cikk és a 17. rendelet 15. cikke keretében történő értékelésének összes alapvető elemét, és másrészt annak vizsgálata, hogy az Elsőfokú Bíróság figyelembe vette-e a felperes által a bírság törlése vagy csökkentése érdekében előadott összes érvet.

Így, mivel korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása során az Elsőfokú Bíróság kizárólag a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásra támaszkodott más olyan tényezők, körülmények, illetve feltételek alkalmazása nélkül, amelyeknek figyelembevételét az érintett vállalkozás nem láthatta volna előre, a szóban forgó vállalkozás nem hivatkozhat a védelemhez való jogának megsértésére.

(vö. 68–69., 82–83. pont)

6.     A büntetőjogi rendelkezések visszaható hatálya tilalmának elve az összes tagállam jogrendszerének közös elve, és szerves része azon általános jogelveknek, amelyek tiszteletben tartását a közösségi bíróságok biztosítják.

A jogsértést megállapító szabály új értelmezésének visszaható hatállyal történő alkalmazása ellentétes lehet különösen a Rómában, 1950. november 4-én kelt emberi jogok európai egyezménye 7. cikkének (1) bekezdésével, amely a bűncselekmények és büntetések jogszerűségének elvét ( nullum crimen és nulla poena sine lege ) mondja ki.

Különösen ez az eset akkor, ha olyan bírói értelmezésről van szó, amelynek eredménye a jogsértés elkövetésének időpontjában – különösképpen a kérdéses jogszabályra vonatkozó ítélkezési gyakorlat által elfogadott értelmezésre tekintettel – nem volt ésszerűen előre látható.

Mindenesetre az a tény, hogy a Bizottság a múltban bizonyos típusú jogsértésekre bizonyos mértékű bírságot alkalmazott, nem fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy a 17. rendeletben meghatározott korlátok között megemelje ezt a mértéket, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy a közösségi versenypolitika végrehajtását biztosítsa. Éppen ellenkezőleg: a közösségi versenyszabályok hatékony alkalmazása megkívánja, hogy a Bizottság a bírságok mértékét bármikor e politika igényeihez tudja igazítani.

Az olyan közigazgatási eljárásban érintett vállalkozások, amelyben bírság kiszabására is sor kerülhet, nem alapíthatnak jogos bizalmat a bírságok kiszámításának a múltban alkalmazott módszerére.

(vö. 87–91. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2007. február 8.( * )

„Fellebbezés – Verseny – Kartellek – Bírság – Bírságkiszabási iránymutatás – Engedékenységi közlemény”

A C-3/06. P. sz. ügyben,

a Groupe Danone, société anonyme (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: A. Winckler és S. Sorinas Jimeno ügyvédek)

fellebbezőnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2006. január 3-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: A. Bouquet és W. Wils, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Klučka, R. Silva de Lapuerta (előadó), J. Makarczyk és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: K. Sztranc-Sławiczek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. szeptember 13-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2006. november 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Fellebbezésével a Groupe Danone az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-38/02. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25-én hozott ítéletének (EBHT 2005., II-4407. o.; a továbbiakban: a megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri annyiban, amennyiben ezen ítélettel az Elsőfokú Bíróság részben elutasította az EK-Szerződés 81. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (IV/37.614/F3PO/Interbrew és Alken Maes ügy) 2001. december 5-én hozott 2003/569/EK bizottsági határozat (HL 2003. L 200., 1. o.; a továbbiakban: a vitatott határozat) megsemmisítésére, illetve az e határozat 2. cikkében rá kiszabott bírság mérséklésére irányuló keresetét.

Jogi háttér

2       A Szerződés [81]. és [82]. cikkének végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6-i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. L 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.; a továbbiakban: a 17. rendelet) 15. cikke kimondja:

„(1) A Bizottság határozattal 100-tól 5 000 elszámolási egységig terjedő összegű bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy a vállalkozások társulásaira, ha szándékosan vagy gondatlanságból:

[…]

b)      a 11. cikk szerinti kérelemben vagy a 3. és 5. cikk szerinti bejelentésben helytelen vagy félrevezető információt szolgáltatnak […].

(2)      A Bizottság határozattal 1 000-től 1 000 000 elszámolási egységig terjedő vagy annál nagyobb összegű bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy a vállalkozások társulásaira, de a bírság mértéke nem haladhatja meg a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások megelőző éves üzleti forgalmának 10%-át, ha a vállalkozások szándékosan vagy gondatlanságból:

a)      megsértik a Szerződés [81]. cikkének (1) bekezdését vagy [82]. cikkét […]

[…].

A bírság összegének megállapításakor a jogsértés súlyát és időtartamát is figyelembe kell venni.”

3       A 17. rendelet 17. cikke értelmében:

„A Bíróság korlátlan hatáskörrel bír az [EK 229. cikk] értelmében a Bizottság bírságot vagy a kényszerítő bírságot megállapító határozatainak felülvizsgálatára; a Bíróság a kirótt bírságot vagy kényszerítő bírságot törölheti, csökkentheti vagy emelheti.”

4       A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló bizottsági iránymutatás (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.; a továbbiakban: bírságkiszabási iránymutatás) a preambulumában előírja:

„A[z] […] iránymutatás által felvázolt elveknek biztosítaniuk kell, hogy a Bizottság határozatai a vállalkozások és a Bíróság előtt átláthatóak és pártatlanok legyenek, ugyanakkor fenn kell tartaniuk a vonatkozó jogszabályok alapján a bírságok kiszabása tekintetében az összforgalom 10%-ának korlátain belül a Bizottságra ruházott mérlegelési jogkört. E mérlegelésnek azonban egységes és megkülönböztetéstől mentes, a versenyszabályok megsértésének büntetése terén kitűzött célokkal összhangban álló politikát kell követnie.

A bírság összegének meghatározásánál alkalmazandó új módszer – amelyik a súlyosító, illetve az enyhítő körülmények figyelembevételével megfelelően növelt, illetve csökkentett alapösszegből indul ki – a következő szabályokat követi.”

5       A bírságkiszabási iránymutatás 1. pontjának értelmében „az alapösszeget a jogsértés súlyosságával és időtartamával összhangban határozzák meg, amelyek a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében említett kizárólagos feltételek”. A 2. pont értelmében az alapösszeget súlyosító körülmények esetén növelni lehet, ilyen például az ugyanazon vállalkozás(ok) által elkövetett azonos típusú, ismétlődő jogsértés. A bírságkiszabási iránymutatás 3. pontja alapján a hivatkozott összeget különleges enyhítő körülmények esetén csökkenteni lehet.

6       A kartell ügyek esetében a pénzbírságok alóli mentességről és a pénzbírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL C 207., 4. o., a továbbiakban: engedékenységi közlemény) meghatározza azon feltételeket, amelyek teljesülése esetén a vizsgálat során a Bizottsággal együttműködő vállalkozások mentesülhetnek az általuk egyébként megfizetendő bírság alól, illetve bírságcsökkentésben részesülhetnek.

7       Az engedékenységi közlemény D pontja a következőképpen rendelkezik:

„D      A bírság összegének jelentős mérséklése

1.      Amikor a vállalkozás együttműködik anélkül, hogy a B és C [pontban] ismertetett feltételek teljesülnének, kedvezményként azon bírság 10–50%-os mérséklésében részesül, amelyet az együttműködés hiánya miatt szabtak volna ki rá.

2.      Ilyen lehet többek között az az eset, amikor:

–       a kifogásközlés elküldése előtt a vállalkozás olyan információkat, okiratokat vagy egyéb bizonyítékokat szolgáltat, amelyek hozzájárulnak az elkövetett jogsértés létezésének megerősítéséhez,

–       a kifogásközlés kézhezvételét követően a vállalkozás tájékoztatja a Bizottságot arról, hogy nem vitatja azoknak a tényeknek a valósságát, amelyekre a Bizottság a vádjait alapítja.”

A jogvita alapját képező tényállás

8       A megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság az alábbiak szerint összegezte a benyújtott kereset alapjául szolgáló tényállást:

„[…]

5      A tényállás idején az Interbrew NV (a továbbiakban: Interbrew) és a Brouwerijen Alken-Maes NV (a továbbiakban: az Alken-Maes) a belga sörpiacon a legnagyobb, illetve a második legnagyobb szállító volt. Az Alken-Maes a Groupe Danone [...] leányvállalata volt, amelynek tevékenysége a francia sörpiacra is kiterjedt egy másik leányvállalata, a Brasseries Kronenbourg SA (a továbbiakban: a Kronenbourg) révén. 2000-ben a [Groupe Danone] beszüntette tevékenységét a sörpiacon.

6      A Bizottság 1999-ben IV/37.614/F3 ügyszám alatt vizsgálatot indított a közösségi versenyjogi szabályok belga sörágazatbeli esetleges megsértése tárgyában.

7      A Bizottság 2000. szeptember 29-én a hivatkozott vizsgálat keretében eljárást indított a [Groupe Danone], valamint az Interbrew, az Alken-Maes, az NV Brouwerij Haacht (a továbbiakban: Haacht) és az NV Brouwerij Martens (a továbbiakban: Martens) ellen, és kifogásközléseket fogadott el, amelyeknek e vállalkozások voltak a címzettjei. A [Groupe Danone] ellen indított eljárás és a neki címzett kifogásközlés tárgya mindössze a belga sörpiacon létrejött, úgynevezett Interbrew/Alken-Maes-kartellben való feltételezett részvétele volt.

8      2001. december 5-én a Bizottság elfogadta a [vitatott határozatot], amelynek címzettjei a [Groupe Danone], valamint az Interbrew, az Alken-Maes, a Haacht és a Martens vállalkozások voltak.

9      A [vitatott határozat] két különálló versenyjogi jogsértést állapított meg: egyrészt a Belgiumban értékesített sörökkel kapcsolatos megállapodások, illetve összehangolt magatartások komplex együttesében (a továbbiakban: az Interbrew/Alken-Maes-kartell), másrészt a saját márkaként értékesített sörökkel kapcsolatos összehangolt magatartásokban való részvételt. A [vitatott határozat] megállapította, hogy az előbbi jogsértésben [a Groupe Danone], az Interbrew és az Alken-Maes vettek részt, míg az utóbbiban az Interbrew, az Alken-Maes, a Haacht és a Martens.

10      Habár [a Groupe Danone] a releváns időpontban az Alken-Maes anyavállalata volt, a [vitatott határozat] csak egy általa elkövetett jogsértést állapít meg. Az Interbrew/Alken-Maes-kartellben játszott aktív szerepére tekintettel [a Groupe Danone] felelősségét mind a saját, mind az Alken-Maes hivatkozott kartellban való részvétele miatt megállapították. Ezzel szemben a Bizottság álláspontja szerint nem volt helye a [Groupe Danone] felelőssége megállapításának amiatt, hogy leányvállalata részt vett a saját márkaként értékesített sörökkel kapcsolatos összehangolt magatartásokban, figyelemmel arra, hogy a [Groupe Danone maga] nem volt érintett ebben a kartellben.

11      [A Groupe Danone-nak] felrótt jogsértés egy általános »megnemtámadási« szerződésre, a kiskereskedelmi árakra és kedvezményekre, a »szállodák, éttermek és kávézók« ( hotels, restaurants, cafés ; a továbbiakban: HoReKa) ágazatban a vevők – az ún. »nemzeti« vevőket is beleértve – felosztására, a HoReKa-ágazatban a befektetések és a reklámtevékenység korlátozására, a HoReKa-ágazatban és a kiskereskedelemben alkalmazandó új árstruktúrára, továbbá a HoReKa-ágazatban és a kiskereskedelemben az értékesítési információk cseréjére vonatkozó megállapodások, illetve összehangolt magatartások komplex együttesében saját közvetlen, illetve a leányvállalata, az Alken-Maes útján történő részvétele.

12      A [vitatott határozat] megállapítja, hogy a jogsértésre az 1993. január 28. és 1998. január 28. közötti időszakban került sor.

13      Mivel a Bizottság számos tényező alapján arra a következtetésre juthatott, hogy a jogsértés megszűnt, nem találta szükségesnek, hogy a 17. rendelet 3. cikke értelmében kötelezze a vállalkozásokat a jogsértés megszüntetésére.

14      Ezzel szemben a Bizottság úgy vélte, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése értelmében az Interbrew-ra és [a Groupe Danone-ra] az Interbrew/Alken-Maes-kartellben való részvételükért bírságot kell kiszabni.

15      E tekintetben a Bizottság a [vitatott határozatban] megállapította, hogy az Interbrew/Alken-Maes-kartell valamennyi résztvevője szándékosan követte el a jogsértést.

16      A kiszabandó bírságok összegének megállapítása céljából a Bizottság a [vitatott határozatban] a bírságkiszabási iránymutatásban, valamint az engedékenységi közleményben meghatározott módszert követte.

17      A [vitatott határozat] rendelkező része a következőket tartalmazza:

»1. cikk

Az [Interbrew], az [Alken-Maes] és a [Groupe Danone] 1993. január 28. és 1998. január 28. között egy általános megnemtámadási szerződésre, a kiskereskedelmi árakra és kedvezményekre, a (’klasszikus’ HoReKa-ágazatot, valamint a nemzeti vevőket tartalmazó) HoReKa-ágazatban a vevők felosztására, a HoReKa-ágazatban a befektetések és a reklámtevékenység korlátozására, a HoReKa-ágazatban és a kiskereskedelemben alkalmazandó új árstruktúrára, továbbá a HoReKa-ágazatban és a kiskereskedelemben az értékesítési információk cseréjére vonatkozó megállapodások, illetve összehangolt magatartások komplex együttesében való részvétellel megsértette az [EK] 81. cikk (1) bekezdését.

2. cikk

A Bizottság a következő bírságokat szabja ki az 1. cikkben […] leírt jogsértések elkövetése miatt:

[…]

b)      [a Groupe Danone] esetében: 44,043 millió euró összegű bírság.

[…]«”

Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítélet

9       Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. február 22-én benyújtott keresetlevelével a Groupe Danone keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt. Másodlagosan kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság mérsékelje a hivatkozott határozat 2. cikkében kiszabott bírság összegét.

10     A megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság az ötödik jogalap kivételével elutasította a Groupe Danone által előterjesztett összes jogalapot. A hivatkozott jogalap értékelése körében az Elsőfokú Bíróság megállapította a megtámadott ítélet 284–290. pontjában, hogy a Groupe Danone fenyegető kijelentéseket tett, majd az ítélet 291–294. pontjában azt, hogy az együttműködést kiterjesztették, és a hivatkozott ítélet 295-310. pontjában pontosította, hogy nem a kérdéses fenyegetés volt a kartell kiterjesztésének meghatározó oka. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 311. pontjában megállapította, hogy a vitatott határozatban e tekintetben megállapított súlyosító körülmény nem fogadható el. Így az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 313. és 519. pontjában a bírság súlyosító körülmények miatti növelését 50%-ról 40%-ra csökkentette.

11     A bírság végső összegének megállapítását illetően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 520. pontjában megállapította, hogy a Groupe Danone-ra kiszabandó bírság összegének megállapítása során a Bizottság eltért a bírságkiszabási iránymutatásban megállapított módszertől. Az Elsőfokú Bíróság ezért - korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva – megfelelőnek találta a visszaeséssel kapcsolatos súlyosító körülmény miatti 40%-os bírságnövelésnek a felperesre kiszabott bírság alapösszegére való alkalmazását.

12     Az Elsőfokú Bíróság ezért az alábbiak szerint állapította meg a megtámadott ítélet 525. pontjában a felperesre kiszabott bírságot:

„[A] bírság alapösszegét (36,25 millió euró) először növelni kell ezen alapösszeg 40%-ával (14,5 millió euró), majd csökkenteni kell ezen összeg 10%-ával (3,625 millió euró), amely összesen 47,125 millió euró összeget eredményez. Ezt követően ezen összeget 10%-kal csökkenteni kell együttműködés címén; így a bírság végösszege 42,4125 millió euró.”

13     Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben az alábbiak szerint határozott:

„1)      A [Groupe Danone-ra] kiszabott bírság összege 42,4125 millió euró.

2)      Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      [A Groupe Danone-t] kötelezi saját költségei és a Bizottság költségei háromnegyed részének a viselésére. A Bizottságot kötelezi a saját költségei egynegyed részének a viselésére.”

A felek által a fellebbezés keretében előterjesztett kérelmek

14     A Groupe Danone azt kéri, hogy a Bíróság:

–       helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet azon részében, amelyben elutasította az arra alapított jogalapot, hogy a Groupe Danone tekintetében alaptalan volt a visszaesés tényét súlyosító körülménynek tekinteni, valamint amelyben módosította a Bizottság által a bírság megállapítása során alkalmazott módszert;

–       adjon helyt a Groupe Danone elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmeinek az arra alapított jogalap vonatkozásában, hogy a felperes tekintetében alaptalan volt a visszaesés tényét súlyosító körülménynek tekinteni, és következésképpen csökkentse a Bizottság által kiszabott bírságot;

–       az Elsőfokú Bíróság által az enyhítő körülmények alapján megállapított csökkentés mérséklésével arányosan csökkentse a bírság összegét, valamint

–       kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

15     A Groupe Danone kéri, hogy a bírság tekintetében fennálló korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva a Bíróság hozzon az ügyben végleges határozatot, és csökkentse a bírságnak az Elsőfokú Bíróság által megállapított végösszegét 1,3025 millió euróval.

16     A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–       utasítsa el a keresetet;

–       kötelezze a felperest a költségek viselésére.

A fellebbezésről

17     A megtámadott ítélet részleges hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmének alátámasztására a Groupe Danone elsődlegesen négy, másodlagosan pedig egy ötödik jogalapra hivatkozik. E jogalapok lényegében a visszaesés fogalmának az Elsőfokú Bíróság általi értelmezésére, továbbá a bírság összegének megállapítására irányadó módszernek az Elsőfokú Bíróság általi alkalmazására vonatkoznak.

Az első jogalapról, amely a jogszerűség elvének a visszaesés súlyosító körülményként való minősítéséből eredő megsértésére vonatkozik („nulla poena sine lege”)

A felek érvei

18     A Groupe Danone előadja, hogy nem lehet jogalap nélkül az EK 81. és az EK 82. cikk keretében a visszaesést figyelembe vevő rendszert alkalmazni. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság a visszaeséshez kapcsolódó súlyosító tényező alkalmazásának jogszerűségére vonatkozó értékelése ellentétes a jogszerűség elvével, valamint a büntető jogszabályok visszaható hatályának tilalmával.

19     A Groupe Danone előadja, hogy a 17. rendelet nem tartalmazza kifejezetten azt a lehetőséget, hogy a Bizottság visszaesés esetén növelheti a bírság összegét, ez csak a bírságkiszabási iránymutatásból következik. Az utóbbi ugyanakkor mindössze jelzésszerű módszernek minősül, amelynek nincs kellő jogi relevanciája ahhoz, hogy a fenti súlyosító körülmény jogalapját képezze.

20     A Groupe Danone előadja, hogy még amennyiben a Bíróság arra a következtetésre jutna is, hogy nem szükséges jogszabályi szintű norma ahhoz, hogy a közösségi versenyjogban a visszaesést figyelembe lehessen venni, a legutolsó jogsértés elkövetésekor a bírságkiszabási iránymutatást még nem fogadták el, így a visszaeséshez kapcsolódó súlyosító körülmény alkalmazása minden közösségi jogi alapot nélkülöz.

21     A Bizottság emlékeztet arra, hogy a 17. rendelet 15. cikke alapján a bírságokat a jogsértés súlyát és időtartamát figyelembe véve kell meghatározni, ami arra enged következtetni, hogy a vállalkozások egyéni szerepének jelentőségét, valamint különféle súlyosító és enyhítő körülményeket figyelembe lehet venni anélkül, hogy a hivatkozott körülményekkel kapcsolatos kifejezett jogalapra szükség lenne.

22     A Bizottság hangsúlyozza, hogy a visszaesés súlyosító körülményként történő figyelembevétele a bírság összegének meghatározásával kapcsolatos mérlegelési jogkörébe esik.

A Bíróság álláspontja

23     Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy bár igaz, hogy a Bíróság megállapítása szerint nem a bírságkiszabási iránymutatás képezi a Bizottság által az érintett területen hozott határozatok jogalapját (lásd a C-189/02. P., C-202/02. P., C-205/02. P – C-208/02. P. és C-213/02. P. sz., Dansk Rorindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5425. o.] 209. pontját, valamint a C-167/04. P. sz., JCB Service kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-8935. o.] 207. pontját), a Bíróság azt is kimondta, hogy az iránymutatás garantálja a vállalkozások jogbiztonságát, azáltal hogy elvont módon meghatározza azt a módszertant, amelyet a Bizottság magára vállalt az e határozatban kiszabott bírságok összegének megállapítása végett (lásd a Dansk Rorindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 213. pontját, valamint a JCB Service kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 209. pontját).

24     Tulajdonképpen a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése az az alkalmazandó jogalap, amely alapján a Bizottság bírságot szabhat ki a vállalkozásokra, illetve a vállalkozások társulásaira az EK 81. és az EK 82. cikk megsértéséért. E rendelkezés értelmében a bírság összegének megállapításakor a jogsértés súlyát és időtartamát is figyelembe kell venni.

25     A fentiekben megállapított utóbbi tényezővel kapcsolatban a Bíróság kimondta, hogy amíg a Bizottság a bírság alapösszegét a jogsértésre tekintettel állapítja meg, a jogsértés súlyát számos más tényező alapján határozza meg, amelyek tekintetében széles körű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik. A bírság meghatározása keretében a súlyosító körülmények figyelembevétele összhangban van a Bizottságnak a versenyjog tiszteletben tartásának a biztosításából álló feladatával (lásd a C-308/04. P. sz., SGL Carbon kontra Bizottság ügyben 2006. június 29-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-5977. o.] 71. pontját).

26     Hozzá kell tenni, hogy a C-204/00. P., C-205/00. P., C-211/00. P., C-213/00. P., C-217/00. P. és C-219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-123. o.] 91. pontjában a Bíróság megerősítette, hogy az esetleges visszaesés szerepel azon tényezők között, amelyeket az érintett jogsértés súlyának elemzése során figyelembe kell venni.

27     E körülményekre tekintettel a Groupe Danone azon érvelése, amely szerint a bírságkiszabási iránymutatás hatálybalépését megelőzően a Bizottság gyakorlata az érintett területen nem volt világos és előrelátható, figyelmen kívül hagyja egyrészt a vitatott határozat jogalapját képző 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdését, másrészt a bírságkiszabási iránymutatás között fennálló jogi kapcsolatot.

28     A bírságkiszabási iránymutatás ugyanis nem képezi a bírság összege meghatározásának jogi alapját, csupán pontosítja a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének alkalmazását (lásd a Dansk Rorindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 211., 213. és 214. pontját). Ebben az összefüggésben indítványának 24. pontjában a főtanácsnok megállapította, hogy a fellebbező - még az iránymutatás hiányában is - mindig olyan helyzetben volt, hogy előre láthatta magatartásának jogkövetkezményeit.

29     Következésképpen mérlegelési jogkörének gyakorlása során a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy a visszaesés tényét, mint a Groupe Danone által elkövetett jogsértés súlyához kapcsolódó tényezőt.

30     Ebből következik, hogy azzal, hogy a megtámadott ítélet 351. pontjában megerősítette a Groupe Danone visszaeső magatartása fennállásának a Bizottság általi megállapítását és e visszaesés súlyosító körülményként való minősítését, az Elsőfokú Bíróság nem sértette meg nulla poena sine lege elvét.

31     Így a Groupe Danone által előterjesztett első jogalapot el kell utasítani.

A második jogalapról: a jogbiztonság elvének megsértése

A felek érvei

32     A Groupe Danone előadja, hogy – még az elévülési időt meghatározó kifejezett rendelkezések hiányában is – a két korábbi magatartás következtében felmerülő visszaesés tényéhez kapcsolódó súlyosító körülmény sérti a jogbiztonság elvét, figyelemmel arra, hogy a Bizottság a korábbi határozatait eltérő összefüggésben hozta.

33     A Groupe Danone előadja, hogy a visszaesés súlyosító körülményként történő figyelembevételének „állandó” fenyegetése ellentétes a tagállamok jogrendszereinek közös alapelveivel.

34     A Bizottság előadja, hogy ez a jogalap részben a megtámadott ítélet téves olvasatán alapul, mivel az Elsőfokú Bíróság a visszaesést az 1984-ben – vagyis az 1993-ban elkövetett jogsértés kezdeténél kevesebb mint 10 évvel korábban – megállapított tényállás alapján megfelelően bizonyítottnak találta. Az elévülési idő hiánya továbbá a visszaeséssel kapcsolatos helyzetek figyelembevétele tekintetében nem jelenti azt, hogy a Bizottság bármilyen korlát nélkül venné figyelembe az ilyen helyzethez fűződő súlyosító körülményt.

35     A Bizottság hozzáteszi, hogy a jelen ügyben a visszaeséshez fűződő súlyosító körülményt csak korlátozottan vette figyelembe.

A Bíróság álláspontja

36     Meg kell jegyezni, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 353. pontjában kimondta, hogy nem sérült a jogbiztonság elve, mivel sem a 17. rendelet, sem a bírságkiszabási iránymutatás nem ír elő maximális időtartamot a visszaesés tényének megállapítására vonatkozóan.

37     Az Elsőfokú Bíróság ezen értékelése jogilag helyes. Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján ugyanis a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak megválasztása tekintetében, hogy milyen tényezőket vesz figyelembe a bírság meghatározása során – egyebek között olyanokat, mint az ügy különös körülményei, a háttér, a bírságok elrettentő hatása –, és nincs szükség a mérlegelendő tényezők kimerítő vagy kötelező felsorolására (lásd különösen a C-137/95. P. sz., SPO és társai kontra Bizottság ügyben 1996. március 25-én hozott végzés [EBHT 1996., I-1611. o.] 54. pontját, valamint a C-219/95. P. sz., Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben 1997. július 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-4411. o.] 33. pontját).

38     Hangsúlyozni kell, hogy a visszaesés megállapításának és meghatározott jellemzőinek értékelése a Bizottság hivatkozott jogkörének része, és az ilyen megállapítás tekintetében a Bizottságot nem kötheti esetleges elévülési idő.

39     A visszaesés ugyanis – amint azt indítványának 30. pontjában a főtanácsnok megjegyezte – olyan lényeges elem, amelyet a Bizottságnak értékelnie kell, mivel a visszaesés figyelembevétele magatartásuk megváltoztatására készteti az olyan vállalkozásokat, amelyek hajlamosak a versenyjogi szabályok megsértésére. A Bizottság ezért minden esetben figyelembe veheti az ilyen hajlamra utaló jeleket, beleértve a kérdéses jogsértések között eltelt időt is.

40     E tekintetben az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 354. és 355. pontjában felvázolta a Groupe Danone ellen a múltban megállapított versenyjogi jogsértéseket, pontosítva, hogy e jogsértéseket minden esetben relatíve rövid idő – kevesebb mint tíz év – választotta el egymástól. Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróság jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a Groupe Danone ismétlődő jogsértő magatartása bizonyítja a részvénytársaság arra való hajlamát, hogy a hivatkozott szabályok általa történt megsértésének megállapításából nem vonja le a megfelelő következtetéseket.

41     Egyébiránt a korábbi magatartások jellegzetességeit illetően az Elsőfokú Bíróság helyesen jegyezte meg a megtámadott ítélet 363. pontjában, hogy a visszaesés fogalma nem kívánja meg feltétlenül pénzügyi szankció korábbi kiszabását, mindössze a közösségi versenyjog megsértésének megállapítását.

42     A Groupe Danone második jogalapja ezért nem fogadható el.

A harmadik jogalapról: az indokolási kötelezettség megsértése

A felek érvei

43     A Groupe Danone előadja, hogy a 17. rendelet megsértésére vonatkozó jogalapjára válaszul az Elsőfokú Bíróság összekötötte az elrettentés fogalmát a visszaesés fogalmával. Az Elsőfokú Bíróság a visszaesés figyelembevételének megalapozottságát az elrettentő hatás biztosításának szükségességével indokolta. Figyelemmel arra, hogy az Elsőfokú Bíróság szerint a jogsértés súlyának értékelése körében az elrettentés fogalmát el kell különíteni a visszaesés fogalmától, az ítélet indokolása ellentmondásos.

44     A Bizottság előadja, hogy a Groupe Danone e jogalapjával összekeveri a jogsértés súlyára vonatkozó értékelés különböző szakaszait. Ugyanis mind a kartellben részt vevő valamennyi vállalkozásra alkalmazandó tényezők, mind az értékelés egyéni elemei ez utóbbi részét képezik. A bírságoknak az elkövetett jogsértés súlya alapján történő megállapításának minden esetben a hatékony elrettentésre kell irányulnia.

A Bíróság álláspontja

45     Először is emlékeztetni kell arra, hogy jogi kérdés az, hogy az Elsőfokú Bíróság ítéletének indokolása ellentmondásos vagy hiányos-e, amelyre, ily módon, a fellebbezés keretében lehet hivatkozni (lásd a C-401/96. P. sz., Somaco kontra Bizottság ügyben 1998. május 7-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-2587. o.] 53. pontját, valamint a C-446/00. P. sz., Cubero Vermurie kontra Bizottság ügyben 2001. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-10315. o.] 20. pontját).

46     Az indokolási kötelezettséget illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az Elsőfokú Bíróság nem köteles olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék az adott intézkedés okait, és lehetővé teszik a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a bírósági felülvizsgálat gyakorlását (lásd különösen a C-105/04. P. sz., Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-8725 . o.] 47. és 72. pontját).

47     A megtámadott ítélet indokolásának a súlyosító körülmények értékelésére vonatkozó tartalmát illetően az Elsőfokú Bíróság helyesen döntött úgy az ítélet 348–350. pontjában, hogy a hivatkozott körülmények figyelembevétele körében a visszaesés nem csupán releváns, hanem ugyanígy különösen jelentős tényező volt, amely a jogsértés súlyának nagyon fontos jele a bírság összegének az elrettentő hatás függvényében történő megállapításakor. Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben kiemelte, hogy a visszaesés ténye azt bizonyítja, hogy a fellebbezőre korábban kiszabott szankciónak nem volt kellően elrettentő hatása.

48     Következésképpen az Elsőfokú Bíróság ítéletének indokolása nem ellentmondásos.

49     Következésképpen a Groupe Danone harmadik jogalapját el kell vetni.

A negyedik jogalapról: a bírói hatáskör túllépése

A jogalap első részéről, amely arra vonatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság túllépte hatásköre korlátait

A felek érvei

50     A Groupe Danone előadja, hogy a vitatott határozat megváltoztatásával az Elsőfokú Bíróság túllépte hatáskörét. Az Elsőfokú Bíróság ultra vires járt el ugyanis azzal, hogy a jelen ügyben a korlátlan felülvizsgálati jogköre gyakorlása során a bírság megállapításának módszere tekintetében megállapította a vitatott határozat jogellenességét.

51     A Groupe Danone előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság – miután megállapította, hogy a Bizottság eltért a bírságkiszabási iránymutatástól – saját maga állapította meg a bírság összegét, a Bizottság által alkalmazott számítási módszert a sajátjával helyettesítve.

52     A Bizottság előadja, hogy a Groupe Danone nem arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság által alkalmazott számítási módszer megalapozatlan volt, csupán eljárási hiba felvetésére szorítkozik. Ezzel szemben a fellebbezésével azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság által elvégzett elemzést a Bíróság helyettesítse saját értékelésével, és maga állapítsa meg a bírságot.

A Bíróság álláspontja

53     Meg kell jegyezni, hogy a bírság új összegének megállapításával az Elsőfokú Bíróság nem az EK 230. cikk körében járt el, hanem az EK 229. cikk és a 17. rendelet 17. cikke szerinti korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolta.

54     Következésképpen hatástalan a Groupe Danone azon érvelése, amely szerint a bírság megállapítási módjának megváltoztatásával az Elsőfokú Bíróság túllépte hatáskörének az EK 230. cikk szerinti korlátait.

55     A második jogalap első része tehát nem fogadható el.

A jogalap második részéről, amely a korrekciós együtthatónak az enyhítő körülményekre figyelemmel való alkalmazásának az Elsőfokú Bíróság általi módosítására és az ezzel kapcsolatos következtetés hiányára vonatkozik

A felek érvei

56     A Groupe Danone előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmen, bármi legyen is az előtte folyó jogvita tárgya. Ez az igazságszolgáltatási alapelv biztosítja a felek számára a közöttük folyó per feletti ellenőrzést. Ez igaz a korlátlan felülvizsgálati jogkörnek az Elsőfokú Bíróság általi gyakorlására is.

57     A Groupe Danone előadja, hogy a felek nem vetették fel az első fokú eljárásban, hogy jogszerűtlen az enyhítő körülmények figyelembevételéből eredő korrekciós együtthatót a bírság összegére alkalmazni. Ezen alkalmazás módjának megváltoztatásával és a bírság összegének annak érdekében történő növelésével, hogy azt a Bizottság által alkalmazott módszer alapján számítsa ki, az Elsőfokú Bíróság túllépte a kereseti kérelem korlátait.

58     A Bizottság előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem a vitatott határozat részleges megsemmisítése révén fogadta el a számítási módszerét. Éppen ellenkezőleg: korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva az Elsőfokú Bíróság helyesen alapozta értékelését a tényállásban megállapított enyhítő körülményekre.

59     A Bizottság emlékeztet arra, hogy a hivatkozott jogkör gyakorlása során az Elsőfokú Bíróságnak széles mérlegelési jogköre van, amely lehetővé teszi annak értékelését, hogy a bírság megfelelő-e, vagyis még az elfogadott határozat megsemmisítésének hiányában is növelheti, csökkentheti vagy helybenhagyhatja, a kiegészítő tényezők figyelembevételével.

A Bíróság álláspontja

60     Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 229. cikkel összhangban az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa által közösen, illetve a Tanács által a Szerződés rendelkezéseinek értelmében elfogadott rendeletek a bennük előírt szankciók tekintetében korlátlan felülvizsgálati jogkört ruházhatnak a Bíróságra.

61     A 17. rendelet 17. cikke ilyen jogkört ruházott a közösségi bíróságra. A közösségi bíróság ezért a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl jogosult a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesíteni, és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot megsemmisíteni, mérsékelni, illetve növelni (lásd ebben az értelemben a C-238/99. P., C-244/99. P., C-245/99. P., C-247/99. P., C-250/99. P., C-252/99. P. és C-254/99. P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-8375. o.] 692. pontját).

62     Következésképpen mivel a bírság összegének kérdése a közösségi bíróság értékelésére van bízva, jogosult korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolni, és ezt a jogkört egyaránt gyakorolhatja az összeg mérséklése, illetve növelése érdekében.

63     A hivatkozott jogkörnek az Elsőfokú Bíróság általi gyakorlása a megtámadott ítéletben ezért jogszerű.

64     A negyedik jogalap második része ezért megalapozatlan.

A másodlagosan előterjesztett ötödik jogalapról, amely a védelemhez való jog megsértésére, valamint a szigorúbb büntető rendelkezések visszaható hatályának tilalmára vonatkozik

A jogalap első részéről, amely a védelemhez való jog megsértésére vonatkozik

A felek érvei

65     A Groupe Danone előadja, hogy még ha feltételezzük is, hogy az Elsőfokú Bíróság jogosan megváltoztathatta volna a bírság kiszámításának módszerét, és csökkenthette volna az enyhítő körülmények miatti bírságcsökkentés összegét, az Elsőfokú Bíróságnak az e módosításra vonatkozó szándékát kontradiktórius vita tárgyává kellett volna tennie. Mivel nem tette lehetővé a Groupe Danone számára, hogy a tervezett módosítással kapcsolatban kifejtse álláspontját, az Elsőfokú Bíróság megsértette a fellebbező védelemhez való jogát.

66     A Bizottság emlékeztet arra, hogy az Elsőfokú Bíróság nem növelte, hanem csökkentette a bírságot, és a bírság összege megfelelő jellegének értékelése során az Elsőfokú Bíróság az enyhítő körülmények miatti csökkentéssel kapcsolatos számítási módszert alkalmazta.

67     Ezen túlmenően a Bizottság álláspontja szerint azzal, hogy a Groupe Danone a bírság megsemmisítésére és csökkentésére vonatkozó kérelmét az Elsőfokú Bíróság értékelésére bízta, nemcsak a határozat jogszerűségének, hanem a bírság összege megfelelő jellegének értékelését is kérte az Elsőfokú Bíróságtól. Ezért tudatosan vállalta annak kockázatát, hogy az Elsőfokú Bíróság esetleg emelheti a rá kiszabott bírság összegét.

A Bíróság álláspontja

68     Meg kell állapítani, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely szankcióhoz – különösen bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához – vezethet, a közösségi jog alapelvét képezi, amelyet a közigazgatási eljárás során is biztosítani kell (lásd különösen a C-194/99. P. sz., Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben 2003. október 2-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-10821. o.] 30. pontját).

69     A fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának tárgya egyrészt az, hogy az Elsőfokú Bíróság hogyan vette jogilag megalapozottan figyelembe a meghatározott magatartás súlyosságának az EK 81. és az EK 82. cikk, valamint a 17. rendelet 15. cikke keretében történő értékelésének összes alapvető elemét, másrészt annak vizsgálata, hogy az Elsőfokú Bíróság figyelembe vette-e a bírság megsemmisítése vagy csökkentése érdekében a felperes által előadott összes érvet (lásd különösen a C-185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-8417. o.] 128. pontját).

70     Anélkül, hogy dönteni kellene arról, hogy a közösségi bíróság köteles lett volna-e a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlását megelőzően felhívni a Groupe Danone-t a számítási módszer esetleges megváltoztatásával kapcsolatos észrevételeinek megtételére, meg kell jegyezni, hogy a Groupe Danone hatékonyan előadhatta álláspontját a bírság összegének megállapításával kapcsolatban.

71     Ez következik egyrészt a Groupe Danone által az Elsőfokú Bíróság előtt előadott érvelésből, másrészt az utóbbi előtt a felek közötti viták lefolyásából, harmadrészt pedig a megtámadott ítéletben található megállapításokból.

72     Először: fontos megjegyezni, hogy a Groupe Danone által az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett nyolc jogalap közül hat a kiszabott bírság összegének csökkentésére vonatkozott. Így amint az a megtámadott ítélet 25. pontjából következik, e jogalapok különösen az arányosság elvének megsértésére, valamint a súlyosító és enyhítő körülmények Bizottság általi értékelésére vonatkoztak.

73     E jogalapok keretében a fellebbező különösen annak vizsgálatát kérte az Elsőfokú Bíróságtól, hogy a Bizottság helyesen alkalmazta-e a bírságkiszabási iránymutatásban meghatározott módszert (lásd különösen a megtámadott ítélet 46–49. pontját), és – következésképpen – hogy a bírság összege megfelelő-e.

74     Másodszor: meg kell állapítani, hogy – amint az a Bizottság válaszbeadványának a Groupe Danone által nem vitatott 74. pontjából következik – a tárgyalás során az Elsőfokú Bíróság a Bizottságnak az enyhítő körülményeknek a bírság kiszabásának módszere körében való figyelembevételére vonatkozó kérdést tett fel.

75     E kérdésre válaszul a Bizottság pontosította, hogy a vitatott határozatban alkalmazott módszer nem felelt meg a bírságkiszabási iránymutatásnak, de ez a körülmény a Groupe Danone számára kedvezőbb pénzügyi eredménnyel járt.

76     Ilyen körülmények között a Groupe Danone hatékonyan kifejthette álláspontját.

77     Harmadszor: a megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság az előtte elhangzott érvek összegzése során részletesen megvizsgálta a bírság kiszabásával kapcsolatos releváns tényezőket.

78     Így az Elsőfokú Bíróság a hivatkozott ítélet 521. pontjában mindenekelőtt megerősítette, hogy – a bírságkiszabási iránymutatás szövegének megfelelően – a súlyosító vagy enyhítő körülmények figyelembevételéből adódó növelésnek vagy csökkentésnek megfelelő arányos változtatást a bírságnak a jogsértés súlyosságával és időtartamával arányosan meghatározott alapösszegére kell alkalmazni, nem pedig a valamely súlyosító vagy enyhítő körülmény alapján eredetileg végrehajtott növelésből vagy csökkentésből adódó összegre.

79     Az Elsőfokú Bíróság ezt követően a megtámadott ítélet 522. pontjában megállapította, hogy bár a Bizottság a bírság összegét egyrészt két súlyosító, másrészt két enyhítő körülmény alapján igazította ki, a kiszabott bírság végösszegéből következik, hogy a Bizottság e módosítások egyikét az első növelésből vagy csökkentésből adódó összegre alkalmazta. Az Elsőfokú Bíróság ezért megjegyezte, hogy a fenti számítási módszer következtében a végösszeg módosult azon összeghez képest, amelyhez a bírságkiszabási iránymutatásban ismertetett módszer alkalmazása vezetett volna.

80     Az Elsőfokú Bíróság ezért a fenti ítélet 523. pontjában megállapította, hogy a bírság végösszegének kiszámítására irányadó módszer tekintetében a Bizottság indokolás nélkül eltért a bírságkiszabási iránymutatástól.

81     Következésképpen – amint az a hivatkozott ítélet 524. pontjából következik – az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörével élve a visszaesés tényéhez kapcsolódó súlyosító körülmény címén 40%-kal növelte a Groupe Danone-ra kiszabott bírság alapösszegét.

82     Így korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása során az Elsőfokú Bíróság kizárólag a bírságkiszabási iránymutatásra támaszkodott, más olyan tényezők, körülmények, illetve feltételek alkalmazása nélkül, amelyeknek figyelembevételét a Groupe Danone nem láthatta volna előre.

83     Következésképpen a védelemhez való jognak az Elsőfokú Bíróság általi megsértésére vonatkozó jogalap megalapozatlan.

84     Ezért az ötödik jogalap első része nem fogadható el.

A jogalap második részéről, amely a szigorúbb büntető rendelkezések visszaható hatályának tilalmára vonatkozik

A felek érvei

85     A Groupe Danone előadja, hogy a felperesre kiszabott bírság kiszámítási módszerének megváltoztatása során az Elsőfokú Bíróság a bírságkiszabási iránymutatásnak a vitatott határozat elfogadását követően hozott ítéleteiben saját maga által elfogadott értelmezését vette alapul.

86     A Bizottság vitatja azt a tényt, hogy a Groupe Danone-nak kételyei lehettek volna a bírság összegének kiszámítása során alkalmazható enyhítő körülmények figyelembevételének módjával kapcsolatban. Tulajdonképpen, amint azt az Elsőfokú Bíróság kimondta, a bírságkiszabási iránymutatásból következik, hogy az enyhítő körülmények miatti bírságcsökkentést az alapösszegből kiindulva kell kiszámítani. Bár az Elsőfokú Bíróságot nem köti a bírságkiszabási iránymutatás, ezt a módszert alkalmazta, amikor értékelte a bírság összegének megfelelő voltát.

A Bíróság álláspontja

87     Emlékeztetni kell arra, hogy a büntetőjogi rendelkezések visszaható hatálya tilalmának elve az összes tagállam jogrendszerének közös elve, és szerves része azon általános jogelveknek, amelyek tiszteletben tartását a közösségi bírák biztosítják (lásd a 63/83. sz. Kirk-ügyben 1984. július 10-én hozott ítélet [EBHT 1984., 2689. o.] 22. pontját).

88     A jogsértést megállapító szabály új értelmezésének visszaható hatállyal történő alkalmazása ellentétes lehet különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt európai egyezmény 7. cikkének (1) bekezdésével, amely a bűncselekmények és büntetések jogszerűségének elvét ( nullum crimen és nulla poena sine lege ) mondja ki (lásd ebben az értelemben a Dansk Rorindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 217. pontját).

89     Különösen ez az eset akkor, amikor olyan bírói értelmezésről van szó, amelynek eredménye a jogsértés elkövetésének időpontjában – különösképpen a kérdéses jogszabályra vonatkozó ítélkezési gyakorlat által elfogadott értelmezésre tekintettel – nem volt ésszerűen előrelátható (lásd a Dansk Rorindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 218. pontját).

90     Mindenesetre a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az a tény, hogy a Bizottság a múltban bizonyos típusú jogsértésekre bizonyos mértékű bírságot alkalmazott, nem fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy a 17. rendeletben meghatározott korlátok között megemelje ezt a mértéket, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy a közösségi versenypolitika végrehajtását biztosítsa, éppen ellenkezőleg: a közösségi versenyszabályok hatékony alkalmazása megkívánja, hogy a Bizottság a bírságok mértékét bármikor e politika igényeihez tudja igazítani (lásd a Dansk Rorindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 227. pontját).

91     Az olyan közigazgatási eljárásban érintett vállalkozások, amelyben bírság kiszabására is sor kerülhet, nem alapíthatnak jogos bizalmat a bírságok kiszámításának módszerére (lásd ebben az értelemben a Dansk Rorindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 228. pontját).

92     Következésképpen az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítéletben a bírságok kiszámítására alkalmazott módszer ésszerűen előre látható volt a Groupe Danone-hoz hasonló vállalkozás számára az érintett jogsértések elkövetésének időpontjában (lásd ebben az értelemben a Dansk Rorindustri és társai kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 231. pontját).

93     Következésképpen az Elsőfokú Bíróság nem sértette meg a visszaható hatály tilalmának elvét.

94     Az ötödik jogalap második része tehát megalapozatlan.

95     A fenti megfontolásokból következően a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

96     Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Groupe Danone-t, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A fellebbezést elutasítja.

2) A Groupe Danone-t kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.