53/1992. (X. 29.) AB határozat
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránti indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 349. § (2) bekezdése alkotmányellenes, ezért e rendelkezést megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 349. § (1) bekezdése, valamint a 326. §(2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt és e rendelkezések megsemmisítése iránti kérelmet elutasítja.
A megsemmisített rendelkezés e határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzététele napján hatályát veszti.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozók álláspontja szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 349. § (1) és (2) bekezdése, továbbá 326. § (2) bekezdésének az egyéves vagy ennél rövidebb elévülési időt három hónappal meghosszabbító rendelkezése alkotmányellenes, ezért kérték e törvényhelyek megsemmisítését. A Ptk. 349. § (1) bekezdése szerint államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A (2) bekezdés szerint a kár megtérítésére irányuló követelés egy év alatt elévül. Végül a Ptk. 326. § (2) bekezdése szerint az elévülés nyugvása esetén a követelés az akadály megszűnésétől számított egy éven belül még érvényesíthető; ha azonban az elévülési idő egyéves vagy annál rövidebb, az igény érvényesítésére nyitvaálló határidő csak három hónap.
2. Az indítványozók álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezések ellentétesek az Alkotmánynak a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát és egyenlő védelmét meghatározó 9. § (1) bekezdésével, továbbá sértik az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, amely szerint a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő. Álláspontjuk szerint az államnak az állampolgárral, illetőleg az állampolgárnak az állammal szembeni kártérítési igénye elévülési időtartamában az idézett törvényszabta különbségtétel a jogegyenlőség alkotmányos elvét sérti, ezért alkotmányellenes.
Az egyik indítványozó alkotmányos érvekre utalás nélkül kérte a Ptk. 349. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és a 349. §(2) bekezdésében rendelt egyéves elévülési idővel összefüggésben a Ptk. 326. § (2) bekezdésében írt háromhónapos elévülést meghosszabbító szabály megsemmisítését. Ez utóbbi kérelmét a rendelkezés korlátozó tartalmával indokolta.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat a Ptk. 349. § (2) bekezdése vonatkozásában megalapozottnak, egyébként alaptalannak találta.
1. A Ptk. 349. § (1) bekezdése az alkalmazotti károkozásra vonatkozó polgári jogi rendelkezés specifikus esete. A Ptk.-nak az alkalmazotti károkozásról szóló 348. § (1) bekezdése szerint, ha az alkalmazott munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben nem ő, hanem munkáltatója felelős.
A munkáltató felelősségére irányadó ezt az általános szabályt a Ptk. 349. §-ának különös szabálya három vonatkozásban szűkíti. Eszerint a Ptk. 349. § alapján a felelősség csak akkor állapítható meg:
a) ha a munkaviszonnyal összefüggő károkozás államigazgatási [a (3) bekezdés kiterjesztő szabálya folytán bírósági és ügyészségi] jogkör gyakorlása közben történt;
b) ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget igénybe vette;
c) ha az igényérvényesítés az egyébként irányadó ötéves elévülési idővel szemben (Ptk. 324. §), egyéves elévülési időn belül történt.
A szűkítés első két vonatkozása és a felhívott alkotmányi rendelkezések között értékelhető összefüggés nincs és a szabályozás az Alkotmány más rendelkezését sem sérti. A támadott felelősségi szabály a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség egyik különös fajtája, amelyet a károkozás specifikuma - a közhatalmi tevékenység gyakorlásával való károkozás - indokol. Releváns alkotmányjogi összefüggés hiányában nem kifogásolható, hogy a törvényhozó ezeket a specifikumokat különös felelősségi alakzat útján tételezi, s nem vezethet alkotmányellenesség megállapítására az sem, hogy a kifogásolt rendelkezés a felelősség feltételeként írja elő a rendes jogorvoslati lehetőség igénybevételét. A bíróság előtti egyenlőség alkotmányos elvéből vagy más alkotmányi rendelkezésből ugyanis nem vezethető le a szervezeten belüli orvoslási lehetőség kimerítését kárfelelősségi feltételként előíró rendelkezés alkotmányellenessége, ezért az Alkotmánybíróság a Ptk. 349. § (1) bekezdésének megsemmisítésére vonatkozó alaptalan indítványt elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a polgári jogi jogviszonyok szabályozása során a jogalkotó nagyfokú szabadsággal rendelkezik egyebek között abban a vonatkozásban is, hogy - az Alkotmány keretei között -az egyes jogviszonyok belső sajátosságainak figyelembevételével az alanyi jogok bíróság előtti érvényesítésének lehetőségét milyen feltételekkel és korlátozásokkal biztosítja. Az Alkotmány alapján nagyfokú a törvényhozó szabadsága a tekintetben is, hogy az alanyi jog érvényesíthetőségének időkorlátját (elévülés) milyen általános és különös törvényi szabályokba foglalja. Ám a jogalkotó szabadsága az elévülési időtartamok meghatározásában mégsem korlátlan. Mind az általános szabályozásnak, mind pedig az általános szabályoktól való eltérésnek, a szabályozott jogviszony tartalmából, természetéből, a jogviszony lényegi sajátosságaiból kell fakadnia, ugyanakkor az nem vezethet a jogalanyok közötti indokolatlan megkülönböztetéshez. A szabályozás szabadságának ily módon alkotmányos határai vannak. Amennyiben az alanyi jog érvényesíthetőségét gátló elévülési időtartam meghatározása a jogalanyok közötti különbségtételt takar, s a jogviszony tartalma, természete vagy egyéb lényegi sajátossága a megkülönböztetést nem indokolja, az az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján olyan, az alanyok között egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amely megengedhetetlen, s ezért alkotmányellenes.
3. Az Alkotmánybíróság már több határozatában, így különösen a 21/1990. (X. 4.) AB és a 18/1992. (III. 30.) AB határozataiban kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az emberi, illetve állampolgári jogok tekintetében tiltja a megkülönböztetést, e jogegyenlőségi tétel az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján a tulajdonjogra és az abból folyó egyéb vagyoni jogokra is vonatkozik, így a polgári jogi jogalanyok között a vagyoni jogviszonyok körében tett megkülönböztetés - kellő súlyú alkotmányos indok hiányában - ugyancsak alkotmányellenes.
Az elévülés tekintetében a közhatalmi aktussal vagy egyébként a közhatalom gyakorlása során kárt okozó államigazgatási (bírósági, ügyészségi) szervek kedvezményezésének más szervezetekkel és egyéb személyekkel szemben alkotmányos alapja nincs. E tekintetben ugyanis az alkalmazotti károkozás tényállásához képest az államigazgatási jogkörben való károkozásnak semmiféle specifikuma nem állapítható meg. Ennek hiányában a szabályozásban az adott tényállás lényeges elemére nézve - a diszkrimináció tilalma folytán - egyenlőségnek kell fennállnia. Az egyenlőség követelményét sértő szabályozás a kártérítési processzusban résztvevő alanyok közötti diszkriminatív megkülönböztetést jelent, ezért az alkotmányellenes.
4. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az állami közhatalom körében, az államigazgatási és a bírósági, ügyészségi jogkörben okozott károkért viselt felelősség szabályai a magyar jog fejlődését tekintve folyamatosan szigorodtak. A Ptk. hatálybalépése előtt erre vonatkozóan általános felelősségi szabály nem létezett. Az egyes speciális rendelkezéseket (1870: XLII. tv. 75. §, 1886: XXI. tv. 89-91. §, 1886: XXII. tv. 86-88. §, 1887: XXXV. tv., 1897: XX. tv.) a bírói gyakorlat fejlesztette tovább. Ezek a szabályok nem az állam, hanem a vétkes állami alkalmazott személyének, illetőleg alkalmazójának a felelősségét állapították meg, és a kár érvényesíthetőségét legalább a károkozó súlyos gondatlanságához kötötték.
A Ptk. eredeti rendelkezése az igény érvényesítésének feltételeként azt is előírta, hogy az eljáró alkalmazott bűnösségét, illetőleg vétkességét büntető vagy fegyelmi eljárás során megállapítsák. A követelés - a jelenleg hatályos szabályozással egyezően - egy év alatt évült el. A Ptk. támadott rendelkezése - a károsultat a korábbinál kedvezőbb helyzetbe hozva - e szűkítő feltételt megszüntette ugyan, de az egyéves elévülési határidőt fenntartotta.
Mindezek a rendelkezések az állam történetileg kialakult immunitásával, az ún. "állami felelőtlenség" intézményével voltak összefüggésben. Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség körében az állam kedvezményezésének alkotmányos alapja azonban ma már megszűnt.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Ebből az alkotmányi rendelkezésből következik, hogy a polgári jogi szabályozás során a polgári jogi jogviszonyok alanyait - az azonos szabályozási koncepción belül, tekintettel a 9. § (1) bekezdés és a 70/A. § (1) bekezdésének összefüggésére - egyenlőknek kell tekinteni.
5. Egyenlőségi szabályt fogalmaz meg az Alkotmány ugyancsak felhívott 57. § (1) bekezdésének első mondata is. Eszerint a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő. A bíróság előtti egyenlőség alkotmányos tétele a jogegyenlőség általános elvéből következik.
Tekintettel arra, hogy a Ptk. 325. § (1) bekezdésének általános szabálya szerint az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet, azaz az elévülés az alanyi jog érvényesíthetőségének időkorlátja, a bíróság előtti egyenlőség alkotmányos elve is megköveteli, hogy a bíróság igénybevételének állami szervek és más személyek tekintetében egyenlő lehetőségei és korlátai legyenek. Pozitív megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a bíróság igénybevételére vonatkozó alkotmányos jog - a jogviszonyok tartalmi és tárgyi azonossága esetén - egyforma súllyal érvényes a polgári jogi jogviszonyok bármely alanyára. A támadott törvényi szabályozás ezzel szemben ugyanazon tartalmi és tárgyi összefüggésben (jogellenes károkozásért való munkáltatói felelősség) a felelősség érvényesíthetősége tekintetében (a bírósági út igénybevehetőségének időtartama vonatkozásában) olyan - személyek közötti - megkülönböztetést tartalmaz, amely sérti a bíróság előtti egyenlőség alkotmányos elvét, s ezért alkotmányosan megengedhetetlen.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Ptk. 349. § (2) bekezdésében írt rendelkezést alkotmányellenesnek találta, ezért azt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: ABtv.) 40. §-a alapján megsemmisítette.
6. A Ptk. 326. § (2) bekezdésének az elévülés meghosszabbodását három hónapra korlátozó rendelkezése alkotmányellenességét az egyik indítványozó kizárólag a Ptk. 349. § (2) bekezdésével összefüggésben állította. Az alkotmányossági vizsgálatot is ebben az összefüggésben kérte lefolytatni. A Ptk. 349. § (2) bekezdésének megsemmisítése folytán ez a támadás tárgytalanná vált, az alkotmányossági kifogás alapját vesztette, így az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban is elutasította.
7. Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét az ABtv. 41. §-a alapján rendelte el, a 42. § (1) bekezdése alapján pedig megállapította, hogy a megsemmisített rendelkezés a határozat közzétételének napján veszti hatályát. Mivel a megsemmisített rendelkezés különös elévülési szabályt tartalmazott, helyébe a törvényhozónak újabb rendelkezést alkotnia nem kell, hanem irányadóak lesznek a Ptk.-nak az elévülést szabályozó általános rendelkezései (Ptk. 324-327. §-ai, 360. §).
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
Alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró