BH 2005.4.161 Állapotrosszabbodás miatt érvényesített nem vagyoni kártérítés jogalapjaként a munkaképesség-csökkenés mértéke megváltozásának nincs kizárólagos jelentősége [Mt. 177. § (2) bekezdés, Mt. 11. § (2) bekezdés].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében az elévülés tekintetében minősítette jogszabálysértőnek az első- és a másodfokú bíróság ítéletét. Részletesen kifejtette érvelését arról, hogy a zaj okozta halláskárosodás esetében az állapotrosszabbodás hosszabb idő alatt következhet be, és az igény akkor keletkezik, amikor az új állapot eléri a nem vagyoni kártérítést megalapozó mértéket. Sérelmezte azt is, hogy a bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok ellenére állapították meg, hogy az állapotában csak kismértékű változás történt. Mindezek miatt az ítéletek hatályon kívül helyezésével a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes, aki 1953-tól 1988-ig vájárként állt alkalmazásban az alperesnél, 1984. július 1-jétől 1986. június 30-áig zajártalom miatt baleseti járadékban részesült. A felperes kb. 2000. évben észlelte hallásának jelentős romlását és emiatt ismételten baleseti járadék iránti igényt nyújtott be. Előadta, hogy a beszédet nem érti, a füle állandóan zúg, és nem hallja a rádió, a televízió, a telefon hangját. A felperes részére a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2002. február 7-én II. fokozat szerinti baleseti járadékot állapított meg azzal, hogy a zajártalom 26%-os munkaképesség-csökkenést eredményezett. A felperes az állapotrosszabbodásra tekintettel kérte az alperesnek nem vagyoni kártérítésben való marasztalását. Az összegszerű igényét 500 000 forintban jelölte meg.

A munkaügyi bíróság igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be, és ennek, valamint a további bizonyítékok alapulvételével azt állapította meg, hogy a felperes hallásában 1984. évhez képest 2000. évre enyhe mértékű rosszabbodás következett be, a beszédfrekvenciákon a romlás enyhe, a fül zúgása folyamatosan fennáll. A munkaügyi bíróság e bizonyítékok alapján a keresetet elutasította. A döntését azzal indokolta, hogy a követelés elévült, mert a felperes nem vagyoni kára már az 1980-as évek közepén fennállt, a lassú állapotromlás, amely az adott betegség jellegével együtt jár, nem alapozhatja meg a nem vagyoni kártérítés iránti követelést.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.