62010TJ0361_SUM[1]

A Törvényszék (fellebbezési tanács) 2011. december 14-i ítélete. Európai Bizottság kontra Dimitrios Pachtitis. Fellebbezés - Közszolgálat - Tisztviselők - Felvétel - Versenyvizsga-kiírás - Nyílt versenyvizsga - Az írásbeli vizsgára bocsátás megtagadása az előválogató teszt eredménye alapján - Az EPSO és a versenyvizsga-bizottság közötti hatáskörmegosztás. T-361/10 P. sz. ügy

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2011. december 14.( * )

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Versenyvizsga-kiírás – Nyílt versenyvizsga – Az írásbeli vizsgára bocsátás megtagadása az előválogató teszt eredménye alapján – Az EPSO és a versenyvizsga-bizottság közötti hatáskörmegosztás”

A T-361/10. P. sz. ügyben,

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: J. Currall és I. Chatzigiannis, meghatalmazotti minőségben, később: M. Currall, segítőik: E. Antypas és E. Bourtzalas ügyvédek)

fellebbezőnek

az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) az F-35/08. sz., Pachtitis kontra Bizottság ügyben 2010. június 15-én hozott ítélete (az EBHT-ban még nem tették közzé) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

Dimitrios Pachtitis (lakóhelye: Athén [Görögország], képviselik: P. Giatagantzidis és K. Kyriazi ügyvédek)

felperes az elsőfokú eljárásban,

támogatja:

az európai adatvédelmi biztos

beavatkozó az elsőfokú eljárásban,

A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács),

tagjai: M. Jaeger elnök, N. J. Forwood és A. Dittrich (előadó) bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. november 9-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 9. cikke alapján benyújtott fellebbezésében az Európai Bizottság az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F-35/08. sz., Pachtitis kontra Bizottság ügyben 2010. június 15-én hozott ítéletének (az EBHT-ban még nem tették közzé; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Közszolgálati Törvényszék megsemmisítette az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) 2007. május 31-i és 2007. december 6-i határozatait, amelyekkel az EPSO megtagadta Dimitros Pachtitisnak az EPSO/AD/77/06 nyílt versenyvizsga előválogató tesztjén a legjobb osztályzatot szerző 110 pályázó listájára való felvételét.

A jogvita alapját képező tényállás

2 A jogvita alapját képező tényállásnak a jelen fellebbezés elbírálása szempontjából releváns részeit a megtámadott ítélet a következőképpen ismerteti:

„16      Az EPSO 2006. november 15-én közzétette az EPSO/AD/77/06 nyíltversenyvizsga-kiírást (HL C 277. A, 3. o., a továbbiakban: vitatott versenyvizsga) fordítási területen, görög nyelvű, AD 5 besorolási fokozatba tartozó nyelvész tanácsosok tartaléklistájának összeállítása céljából. A versenyvizsga-kiírás szerint a pályázóknak a nyelvtudásuknak megfelelően két lehetőség, 1. és 2. [lehetőség] között kellett dönteniük. […]

17      [A] görög állampolgárságú felperes […] a fent említett versenyvizsga 1. [lehetőségére] jelentkezett.

18      A versenyvizsga három szakaszból állt. A versenyvizsga-kiírás B. címe szerint az első vagy előzetes szakasz két, egyenként 30 kérdéses feleletválasztós [előválogató tesztből] áll, amelyből az első az Európai Unióra, annak intézményeire és politikáira vonatkozó ismeretek értékelésére (a továbbiakban: a) teszt), a második [a pályázó általános szövegértési és matematikai-logikai készségének] értékelésére irányul (a továbbiakban: b) teszt). A versenyvizsga-kiírás C. címe szerint a második szakasz írásbeli vizsgákból, a harmadik pedig egy szóbeli vizsgából áll. A versenyvizsga-kiírás B. címe szerint és az 1. [lehetőségről] lévén szó, csak az [előválogató teszten] a legjobb osztályzatot, de legalább a minimális pontszámot, vagyis az a) teszten tíz pontból ötöt és a b) teszten húsz pontból tízet elérő 110 pályázót kellett felkérni, hogy a versenyvizsga második szakaszára bocsátásuk érdekében nyújtsanak be teljes pályázatot; a második szakaszra bocsátható pályázók számát a 2. [lehetőség] esetében 30-ban rögzítették.

19      A versenyvizsga-kiírás D. címéből következően a pályázatokat elektronikus úton kellett benyújtani. Közelebbről, az egyes pályázókat felkérték, hogy az EPSO informatikai rendszerében hozzanak létre személyes adataikkal elektronikus aktát. A pályázó az aktája nyilvántartásba vétele után nyújthatott be a versenyvizsgán való részvétel iránti elektronikus kérelmet. Ha a kérelmet határidőn belül benyújtották, az EPSO a versenyvizsga előzetes szakaszán való részvételre vonatkozó elektronikus meghívást küldött a pályázónak, majd átirányította egy külső szerződéses partner internetes oldalára, amelyet az EPSO a versenyvizsga előzetes szakaszának megszervezésével és lefolytatásával bízott meg. A szerződéses partner internetes oldalán a pályázónak a 2007. április 10. és május 4. közötti időszakra elektronikusan le kellett foglalnia a vizsga dátumát és időpontját; az [előválogató teszteket] ezen időszak során kellett lefolytatni a különböző vizsgaközpontokban.

20      Így ezek a tesztek, amelyeket a versenyvizsga-kiírás B. címében előírtak szerint számítógépen kellett elvégezni, az egyes pályázók esetében különböző helyeken és időpontokban folytak. A kérdéseket, amelyek szintén különbözőek voltak az egyes pályázók esetében, véletlenszerűen választották ki a kérdéseket tartalmazó adatbázisból, amelyet az EPSO részére a külső szerződéses partner szolgáltatott. A vitatott versenyvizsga vizsgabizottsága csak az [előválogató tesztek] befejezésekor, tehát csak az írásbeli és a szóbeli vizsga szakaszában vett részt. A versenyvizsga-kiírás E. címének 2. pontja szerint a vizsgabizottság tagjainak nevét tizenöt nappal az írásbeli vizsgák előtt tették közzé az EPSO internetes oldalán.

21      A felperes [előválogató teszten] való részvételét követően az EPSO 2007. május 31-én elektronikus úton közölte vele az a) és b) teszten szerzett osztályzatait, és tájékoztatta, hogy ezek az osztályzatok »jóllehet meghaladják vagy elérik a megkövetelt legalacsonyabb szintet, nem [voltak] elegendőek ahhoz, hogy a versenyvizsga-kiírás B. címében meghatározott részletes szabályok alapján a felperes a 110 legjobb osztályzatot elért pályázó között szerepelhessen«. […]

[…]

[…]

24      A felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panasz útján vitatta az EPSO 2007. május 31-i határozatának »érvényességét és tartalmát«, amely panaszban egyrészt felrótta az egyenlő bánásmód, a tárgyilagosság és az átláthatóság elvének, valamint a 2007. május 31-i határozat vonatkozásában az indokolási kötelezettség megsértését, másrészt azokat az értékelési hibákat, amelyeket az »[előválogató tesztek] vizsgabizottsága (azaz a számítógép)« – a felperes szakmai tapasztalatát figyelembe véve – szükségszerűen elkövetett az [előválogató tesztjei] javítása során, és a felperes kérte, hogy a [előválogató tesztjeinek] újbóli megvizsgálását követően az EPSO vizsgálja felül e határozat tartalmát, és tudassa vele, hogy a vizsgabizottság »semlegesített«-e az [előválogató tesztben] szereplő kérdéseket, és ha igen, melyek ezek a kérdések.

[…]

26      2007. december 6-i határozatával – amelyben úgy nyilatkozott, hogy egyrészt újból megvizsgálta a felperes aktáját az [előválogató tesztek] automatizált kezelése vonatkozásában, másrészt megvizsgálta a felperes osztályzataira vonatkozó bizonyos kérdések semlegesítésének következményeit [helyesen: bizonyos kérdések semlegesítésének a felperes osztályzataira való következményeit] – az EPSO elutasította a panaszt, és megerősítette a 2007. május 31-i határozatát. Közelebbről, a semlegesített kérdéseket illetően az EPSO jelezte, hogy egy »tanácsadó bizottság«, amelynek az adatbázisban szereplő kérdések minőségi felülvizsgálata volt a feladata, valóban semlegesített hét kérdést, a felperes [előválogató tesztje] azonban egyetlen semlegesített kérdést sem tartalmazott.”

Az elsőfokú eljárás és a megtámadott ítélet

3 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2008. március 14-én benyújtott keresetlevelével D. Pachtitis keresetet indított, amelyet F-35/08. számon vettek nyilvántartásba.

4 D. Pachtitis az elsőfokú eljárásban azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az EPSO 2007. május 31-i és 2007. december 6-i határozatát, valamint az összes kapcsolódó jogi aktust, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére (a megtámadott ítélet 27. pontja).

5 A Bizottság az elsőfokú eljárásban azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék a keresetet – mint nyilvánvalóan megalapozatlant – utasítsa el, és D. Pachtitist kötelezze a költségek viselésére (a megtámadott ítélet 28. pontja).

6 Ahogyan az a megtámadott ítélet 29. és 30. pontjából kitűnik, az európai adatvédelmi biztos – akinek beavatkozását a Közszolgálati Törvényszék első tanácsának elnöke a 2008. november 20-i végzésével engedélyezte – beavatkozott az elsőfokú eljárásba.

7 A megtámadott ítéletben (43–72. pont) a Közszolgálati Törvényszék helyt adott a megsemmisítés iránti keresetnek, miután megállapította, hogy a D. Pachtitis által felhozott második jogalap – amely arra vonatkozott, hogy az EPSO-nak nem volt hatásköre a vitatott versenyvizsga előzetes szakaszában a pályázók kizárására – megalapozott. A Közszolgálati Törvényszék ezért megállapította, hogy az EPSO 2007. május 31-i és 2007. december 6-i határozatait meg kell semmisíteni, anélkül hogy vizsgálni kellene a D. Pachtitis által felhozott másik három jogalapot.

A Törvényszék előtti eljárás és a felek kérelmei

8 A Törvényszék Hivatalához 2010. augusztus 25-én benyújtott beadványában a Bizottság a jelen fellebbezéssel élt, és kérte, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 55. cikke 2. §-ának első bekezdése értelmében azt soron kívül bírálják el.

9 2010. november 30-i levelében az európai adatvédelmi biztos lemondott arról, hogy részt vegyen a jelen eljárásban, és hogy válaszbeadványt nyújtson be.

10 2010. december 29-én D. Pachtitis válaszbeadványt nyújtott be.

11 2011. január 21-én a Bizottság rövid válasz benyújtása iránti kérelmet terjesztett elő.

12 2011. február 3-i határozatában a fellebbezési tanács elnöke helyt adott ez utóbbi kérelemnek.

13 2011. március 14-én a Bizottság benyújtotta válaszát.

14 2011. május 5-én D. Pachtitis viszonválaszt nyújtott be.

15 2011. május 24-én, illetve június 14-én kelt leveleikben a Bizottság, illetve D. Pachtitis az eljárási szabályzat 146. cikke alapján kérelmet terjesztettek elő annak érdekében, hogy az eljárás szóbeli szakaszában meghallgassák őket.

16 A Törvényszék (fellebbezési tanács) az előadó bíró jelentése alapján, az eljárási szabályzat 146. cikkének megfelelően helyt adott e kérelemnek, és megnyitotta a szóbeli szakaszt.

17 2011. október 13-i határozatával a fellebbezési tanács elnöke helyt adott a Bizottság azon kérelmének, hogy az eljárási szabályzat 55. cikke 2. §-ának első bekezdése alapján a jelen fellebbezést soron kívül bírálják el.

18 A felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszait a Törvényszék a 2011. november 9-i tárgyaláson hallgatta meg.

19 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

–        az ügyet utalja vissza a Közszolgálati Törvényszék elé, hogy az vizsgálja meg a többi megsemmisítési jogalapot;

–        D. Pachtitist kötelezze a fellebbviteli és az elsőfokú eljárás költségeinek a viselésére.

20 D. Pachtitis azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a fellebbezést teljes egészében utasítsa el,

–        a Bizottságot kötelezze az első- és másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

A fellebbezésről

21 Fellebbezésének alátámasztására a Bizottság egyetlen jogalapra hivatkozik, amelyet az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) III. melléklete 1., 5. és 7. cikkének, az EPSO létrehozásáról szóló, 2002. július 25-i 2002/620/EK európai parlamenti, tanácsi, bizottsági, bírósági, számvevőszéki, gazdasági és szociális bizottsági, régiók bizottsága által hozott és ombudsmani határozatnak (HL L 197., 53. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 46. o.), az EPSO szervezeti felépítéséről és működéséről szóló, 2002. július 25-i 2002/621/EK az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság főtitkárai, a Bíróság hivatalvezetője, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága főtitkárai továbbá az Ombudsman képviselője által hozott határozatnak (HL L 197., 56. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 48. o.), valamint az indokolási kötelezettségnek a megsértésére alapít.

22 A Bizottság lényegében azzal érvel, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az EPSO-nak nem volt hatásköre kizárni D. Pachtitist a szóban forgó nyílt versenyvizsga írásbeli vizsgából álló második szakaszából. A Bizottság szerint ugyanis az EPSO-nak volt hatásköre arra, hogy az említett versenyvizsga két előválogató tesztből álló első szakaszának keretében meghatározza az e versenyvizsga második szakaszába lépést lehetővé tévő előválogató vizsgák tartalmát. A versenyvizsga második szakasza és a szóbeli vizsgából álló harmadik szakasz alkotják a szó szoros értelmében vett versenyvizsgát. Nem létezik olyan rendelkezés, amely megtiltaná az EPSO számára, hogy megszervezze az említett versenyvizsga első szakaszát, mivel e versenyvizsga, a második szakasztól kezdődően ténylegesen a vizsgabizottság ellenőrzése alatt állt.

23 A fenti 22. pontban említett kifogások értékelése előtt meg kell vizsgálni a megtámadott ítélet indokolására vonatkozó kötelezettség állítólagos megsértését.

A megtámadott ítélet indokolásának kötelezettségéről

24 Azon állításának alátámasztására, amely szerint a Közszolgálati Törvényszék megsértette a megtámadott ítélet indokolására vonatkozó kötelezettségét, a Bizottság hangsúlyozza, hogy a Közszolgálati Törvényszék nem fejtette ki azon megállapítását, amely szerint valamely versenyvizsga nem szervezhető meg „két szakaszban”, melyek közül az első előválogató vizsgákból áll, a második pedig maga a szó szoros értelmében vett versenyvizsga. Emellett a Közszolgálati Törvényszék nem utalt semmilyen olyan rendelkezésre, amely megtiltaná, hogy a „két szakaszban” megszervezett versenyvizsgák első szakaszát az EPSO szervezze. Ráadásul a Közszolgálati Törvényszék helytelenül nem vette figyelembe a 2002/620 és 2002/621 határozatokat.

25 Rá kell mutatni, hogy az indokolási kötelezettség alapján a Közszolgálati Törvényszék nem köteles olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék az adott intézkedés okait, és lehetővé teszik a hatáskörrel rendelkező bíróság számára a bírósági felülvizsgálat gyakorlását (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C-204/00. P., C-205/00. P., C-211/00. P., C-213/00. P., C-217/00. P. és C-219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7-én hozott ítéletének [EBHT 2010., I-123. o.] 372. pontját és C-3/06. P. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2007. február 8-án hozott ítéletének [EBHT 2007., I-1331. o.] 46. pontját).

26 Először is a Bizottság azon állítását illetően, amely szerint a Közszolgálati Törvényszék nem fejtette ki azon megállapítását, mely szerint valamely versenyvizsga nem szervezhető meg „két szakaszban”, rá kell mutatni, hogy a Közszolgálati Törvényszék nem tett ilyen megállapítást. Ugyanis a megtámadott ítélet 64. pontjában a Közszolgálati Törvényszék kifejezetten jelezte, hogy a megtámadott ítéletben kifejtett érvelés egyáltalán nem teszi kétségessé a kinevezésre jogosult hatóság azon hatáskörét, hogy olyan versenyvizsgát szervezzen, amely két különálló szakaszból áll, vagyis egy első, feleletválasztós kérdéseken alapuló előválogató szakaszból és egy második szakaszból, a tulajdonképpeni versenyvizsgából, amelynek feltétele az első szakasz sikeres teljesítése, és amelyre csak korlátozott számú pályázó juthat be.

27 Másodszor a Bizottság azon állítását illetően, amely szerint a Közszolgálati Törvényszék nem jelölt meg semmilyen olyan rendelkezést, amely megtiltaná, hogy a „két szakaszban” megszervezett versenyvizsgák első szakaszát az EPSO szervezze, rá kell mutatni, hogy a Közszolgálati Törvényszék nem állapította meg, hogy az EPSO nem szervezhette meg az első szakaszt. Ezzel szemben a megtámadott ítélet 57. és 58. pontjában megállapította, hogy a versenyvizsga keretében feltett kérdések témájának mind a kiválasztása, mind az értékelése kívül esik az EPSO hatáskörén, és hogy az EPSO szerepe, bár jelentős annyiban, amennyiben a vizsgabizottságot segíti, mindenképpen másodlagos marad a vizsgabizottság szerepéhez képest, amelynek egyebekben az EPSO nem léphet a helyébe. A Közszolgálati Törvényszék e tekintetben jogilag megkövetelt módon kifejtette érvelését, amikor a megtámadott ítélet 50–56. pontjában megvizsgálta a tisztviselők felvételére vonatkozó hatáskörnek az EPSO és a versenyvizsga-bizottság közötti megosztását. E tekintetben először összehasonlította a kinevezésre jogosult hatóság és a vizsgabizottság hatásköreit, a megtámadott ítélet 50–55. pontjában megvizsgálva különösen a személyzeti szabályzat 30. cikkének első bekezdését, amely szerint a kinevezésre jogosult hatóság minden versenyvizsgához vizsgabizottságot nevez ki, majd e vizsgabizottság állítja össze az alkalmas pályázók listáját és határozza meg a személyzeti szabályzat III. melléklet szerinti versenyvizsga menetét. Ezután a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 56. pontjában jelezte, hogy a kinevezésre jogosult hatóság és a versenyvizsga-bizottság közötti, az előző pontokban leírt hatáskörmegosztást nem érintette az EPSO 2002-ben való létrehozása, amelynek az alapító okirata előírja, hogy a versenyvizsga tárgyában az EPSO gyakorolja a kinevezésre jogosult hatóságra átruházott hatáskört. A Bizottság érvelését tehát el kell utasítani.

28 Harmadszor, a Bizottság azon állítását illetően, amely szerint a Közszolgálati Törvényszék megsértette az indokolási kötelezettséget azáltal, hogy helytelenül nem vette figyelembe a 2002/620 és 2002/621 határozatokat, elegendő megállapítani, hogy a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 56. pontjában kifejtette arra vonatkozó érvelését, hogy az említett határozatok nem mondanak ellent az EPSO és a vizsgabizottság közötti hatáskörmegosztásra vonatkozó következtetésének. A Közszolgálati Törvényszék szerint ugyanis e határozatok mindenképpen alacsonyabb szintűek, mint a személyzeti szabályzat rendelkezései.

29 Következésképpen a Bizottságnak az indokolási kötelezettség állítólagos megsértésére vonatkozó érvelését el kell utasítani.

Az EPSO azon hatásköréről, hogy kizárja D. Pachtitist a szóban forgó versenyvizsga második szakaszából

30 A Bizottság lényegében azzal érvel, hogy a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 65. pontjában tévesen állapította meg, hogy az EPSO-nak nem volt hatásköre arra, hogy kizárja D. Pachtitist a versenyvizsga második szakaszából. E tekintetben a Bizottság hangsúlyozza, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen értelmezte a személyzeti szabályzat III. mellékletében szereplő, a versenyvizsga-eljárásra vonatkozó rendelkezéseket. Így a Közszolgálati Törvényszék nem vette figyelembe az említett melléklet – különösen az e melléklet 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja, valamint 7. cikkének (1) és (2) bekezdése –, továbbá a 2002/620 és 2002/621 határozatok által az EPSO-ra ruházott összes hatáskört.

31 Elsősorban, ami a szóban forgó versenyvizsga megszervezését illeti, a Bizottság állításától eltérően a Közszolgálati Törvényszék nem azt állapította meg, hogy az EPSO-nak nem volt hatásköre e „két szakaszból álló” versenyvizsga megszervezésére. A Közszolgálati Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 64. pontjában a Törvényszék T-207/02. sz., Falcone kontra Bizottság ügyben 2004. október 26-án hozott ítéletére (EBHT-KSZ 2004., I-A-305. o. és II-1393. o.) hivatkozva jelezte, hogy a megtámadott ítéletben kifejtett érvelés egyáltalán nem kérdőjelezi meg a kinevezésre jogosult hatóság arra vonatkozó hatáskörét, hogy olyan versenyvizsgát szervezzen, amely két különálló szakaszból áll, azaz egy első, feleletválasztós kérdéseken alapuló előválogató szakaszból, és egy második szakaszból, a tulajdonképpeni versenyvizsgából, amelynek feltétele az első szakasz sikeres teljesítése, és amelyre csak korlátozott számú pályázó juthat be. A Közszolgálati Törvényszék szerint a megtámadott ítéletben taglalt kérdés az, hogy a fent hivatkozott Falcone kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben vagy a megtámadott ítélet alapjául szolgáló ügyben szereplőhöz hasonló versenyvizsga első szakaszát megszervezheti és lefolytathatja-e az EPSO egyedül, vizsgabizottság teljes hiányában.

32 Másodsorban a szóban forgó versenyvizsga első szakaszának jellegét illetően a Bizottság hangsúlyozza, hogy e szakasz olyan előválogató vizsgákból áll, amelyek lehetővé teszik a versenyvizsga „második szakaszába” lépést, amely szakasz maga a szó szoros értelmében vett versenyvizsga.

33 A versenyvizsga első szakaszának tartalmát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott ítélet 18. pontja szerint e szakasz két, egyenként 30 kérdéses feleletválasztós előválogató tesztből áll, melyek közül az első az Európai Unióra, annak intézményeire és politikáira vonatkozó ismeretek értékelésére, a második a pályázó általános szövegértési készségének és matematikai-logikai készségének értékelésére irányul.

34 A megtámadott ítélet 61. pontjában a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy a vitatott versenyvizsga előválogató tesztjeire időpontot foglaló 1772 pályázóból csupán 140-et lehetett felhívni arra, hogy a versenyvizsga második szakaszára való bocsátásukra tekintettel nyújtsák be teljes pályázati anyagukat. A megtámadott ítélet 62. pontjában a Közszolgálati Törvényszék utalt az első szakasz tesztjeinek összehasonlító jellegére – és ezt az állítást a Bizottság nem vitatta kifejezetten –, amely magának a versenyvizsgának a fogalmi sajátja, ugyanis a versenyvizsga második szakaszába jutáshoz nem volt elegendő a szóban forgó tesztek átlagát elérni, hanem az előre meghatározott számú, az előválogató teszteken legjobb osztályzatot elérő pályázók között kellett lenni. E megfontolásokra tekintettel a Közszolgálati Törvényszék jogosan állapította meg, hogy az említett első szakasz versenyvizsga jellegű. E szakasz tehát nem csupán a szóban forgó versenyvizsga-eljárás formális része, hanem maga is versenyvizsga jelleggel rendelkezik.

35 Harmadsorban a tisztviselők felvételére vonatkozó hatáskörnek a kinevezésre jogosult hatóság és a vizsgabizottság közötti megosztását illetően a Bizottság azzal érvel, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a személyzeti szabályzat III. mellékletének 1. cikke értelmében mindig is rendelkezett hatáskörrel az előválogató vizsgák tartalmának meghatározását illetően, és az EPSO létrehozásának egyedüli következménye e hatáskörnek ez utóbbira való átruházása volt.

36 E tekintetben meg kell vizsgálni, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta-e a jogot a megtámadott ítélet 51–55. pontjában a tisztviselők felvételére vonatkozó hatáskörnek a kinevezésre jogosult hatóság és a vizsgabizottság közötti megosztása értékelésekor.

37 A Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 51. pontjában megállapította, hogy ahogyan az a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből és az említett melléklet 4. cikkéből kitűnik, a kinevezésre jogosult hatóság feladata, hogy egyrészt a vegyes bizottsággal folytatott konzultációt követően elkészítse a versenyvizsga-kiírást, másrészt összeállítsa azon pályázók listáját, akik megfelelnek a tisztviselői kinevezéshez szükséges, a személyzeti szabályzat 28. cikkében felsorolt első három feltételnek, vagyis a tagállami állampolgárságra, a katonai szolgálatra vonatkozó jogszabályban előírt kötelezettségek teljesítésére és a feladatok ellátásához szükséges erkölcsi követelményekre vonatkozó feltételeknek.

38 A megtámadott ítélet 52. pontjában a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy miután a kinevezésre jogosult hatóság ezt a listát továbbítja a vizsgabizottság elnökének, a személyzeti szabályzat III. mellékletének 5. cikke alapján magának a vizsgabizottságnak a feladata, hogy először is összeállítsa a versenyvizsga-kiírásban rögzített feltételeknek megfelelő pályázók listáját, másodszor lefolytassa a vizsgákat, harmadszor összeállítsa az alkalmas pályázók listáját, és azt továbbítsa a kinevezésre jogosult hatóságnak.

39 A megtámadott ítélet 53–55. pontjában a Közszolgálati Törvényszék kiemelte, hogy a versenyvizsga-bizottság e döntő szerepére tekintettel a jogalkotó biztosítékokat írt elő mind e bizottság megalakulása és összetétele, mind annak működése vonatkozásában. E tekintetben a Közszolgálati Törvényszék különösen a személyzeti szabályzat 30. cikkének első bekezdésére hivatkozik, amely szerint a kinevezésre jogosult hatóság minden versenyvizsgához vizsgabizottságot nevez ki, majd e vizsgabizottság állítja össze az alkalmas pályázók listáját.

40 A Bizottság szerint a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a kinevezésre jogosult hatóság és a vizsgabizottság közötti hatáskörmegosztás értékelésekor nem vette figyelembe sem a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének b) és e) pontját, sem azt a tényt, hogy e melléklet egyetlen rendelkezése sem tiltja a kinevezésre jogosult hatóság számára, hogy meghatározza az előválogató vizsgák tartalmát.

41 Ami a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének b) és e) pontját illeti, amely szerint a kinevezésre jogosult hatóság a versenyvizsga-kiírásban köteles meghatározni a versenyvizsga típusát (képesítéseken alapuló, vizsgákon alapuló vagy képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga) és vizsgákon alapuló versenyvizsga esetén a vizsgák jellegét és értékelésük módját, meg kell állapítani, hogy e rendelkezések nem tesznek említést a kinevezésre jogosult hatóságot megillető semmilyen olyan hatáskörről, amely a versenyvizsga keretében feltett kérdések tartalmának meghatározására vagy értékelésére vonatkozna. Mivel a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja pont úgy határozza meg a versenyvizsgák módozatait, hogy azok képesítéseken alapuló, vizsgákon alapuló vagy képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsgák lehetnek, így e rendelkezés nem szól a vizsgák tartalmának meghatározásáról. Ami az említett melléklet 1. cikke (1) bekezdésének e) pontját illeti, rá kell mutatni, hogy bár a vizsgák ponthatárainak meghatározása a „jellegük és értékelésük módja” fogalmának hatálya alá tartozik, nem ez a helyzet a versenyvizsga keretében feltett kérdések tartalmának meghatározása esetén (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-24/01. sz., Staelen kontra Parlament ügyben 2003. március 5-én hozott ítéletének [EBHT-KSZ 2003., I-A-79. és II-423. o.] 51. pontját).

42 A Bizottság azon érvelését illetően, mely szerint a személyzeti szabályzat III. melléklete nem tartalmaz semmiféle olyan rendelkezést, amely megtiltaná a kinevezésre jogosult hatóság számára az előválogató vizsgák tartalmának meghatározását, rá kell mutatni, hogy e melléklet nem írja elő egyértelműen, kinek a feladata az előválogató vizsgák tartalmának meghatározása és ki felügyeli a versenyvizsga e szakaszát. Ilyen hatáskörrel sem a kinevezésre jogosult hatóság, sem a versenyvizsga-bizottság nincs kifejezetten felruházva.

43 Ugyanakkor a Közszolgálati Törvényszék a kinevezésre jogosult hatóság és a vizsgabizottság közötti hatáskörmegosztás értékelésekor jogosan hivatkozott a személyzeti szabályzat 30. cikkének első bekezdésére és a személyzeti szabályzat III. melléklete 5. cikkének első bekezdésére. E rendelkezések kimondják, hogy a vizsgabizottság feladata a pályázók alkalmassági listájának összeállítása és a versenyvizsga-kiírásban előírt követelményeknek megfelelő pályázók kiválasztása. E hatáskörökre tekintettel a Közszolgálati Törvényszék jogosan állapította meg a megtámadott ítélet 53. pontjában, hogy a vizsgabizottság döntő szerepet játszik a versenyvizsga lebonyolításában.

44 Ami konkrétabban a Bizottság azon érvét illeti, mely szerint a kinevezésre jogosult hatóság mindig is rendelkezett hatáskörrel az előválogató vizsgák tartalmának meghatározására, rá kell mutatni, hogy a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 64. pontjában jogosan állapította meg, hogy az EPSO létrehozása előtti jogi rendszerben a jelen ügyben szereplőhöz hasonló előválogató tesztek lebonyolítását kizárólag a versenyvizsga-bizottság végezte. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az EPSO 2002/620 határozattal való létrehozása előtt míg a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezett a versenyvizsgák feltételeinek és szervezésük módjának meghatározását tekintve, addig a vizsgabizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezett a versenyvizsgán teljesítendő vizsgák szabályainak és részletes tartalmának meghatározását illetően (a Törvényszék fenti 31. pontban hivatkozott Staelen kontra Parlament ügyben hozott ítéletének 41. pontja; a fenti 31. pontban hivatkozott Falcone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 31. és 38. pontja, valamint T-371/03. sz., Le Voci kontra Tanács ügyben 2005. július 14-én hozott ítéletének [EBHT-KSZ 2005., I-A-209. és II-957. o.] 41. pontja). Az EPSO létrehozása előtt a vizsgabizottság hatáskörébe tartozott a kinevezésre jogosult hatóság által szervezett, a pályázók előválogatására szolgáló esetleges első szakasz felügyelete is (a Törvényszék T-233/02. sz., Alexandratos és Panagiotou kontra Tanács ügyben 2003. szeptember 17-én hozott ítéletének [EBHT-KSZ 2003., I-A-201. o. és II-989. o.] 26. pontja és a fenti 31. pontban hivatkozott Falcone kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 39. pontja). A Bizottság ezen érvét tehát el kell utasítani.

45 Ebből következik, hogy a megtámadott ítélet 51–55. pontjában a tisztviselők felvételére vonatkozó hatáskörnek a kinevezésre jogosult hatóság és a vizsgabizottság közötti megosztása értékelésekor a Közszolgálati Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot. A Bizottság ezzel kapcsolatos érvelését tehát el kell utasítani.

46 Negyedsorban, ami a Közszolgálati Törvényszéknek a megtámadott ítélet 56–58. pontjában szereplő megállapításait illeti, melyek szerint a kinevezésre jogosult hatóság és a vizsgabizottság közötti e hatáskörmegosztást nem érintette az EPSO 2002-ben való létrehozása, a Közszolgálati Törvényszék utalt a személyzeti szabályzat III. mellékletének 7. cikkére, valamint a 2002/620 és a 2002/621 határozatra is.

47 Először is a személyzeti szabályzat III. mellékletének 7. cikkével kapcsolatban a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 56. pontjában megállapította, hogy e rendelkezés alapján a tisztviselők felvételi versenyvizsgájának lebonyolítását illetően az EPSO feladatai lényegében szervezési jellegűek. Emellett a megtámadott ítélet 57. pontjában a Közszolgálati Törvényszék rámutatott arra, hogy a személyzeti szabályzat III. mellékletének 7. cikke semmiféle utalást nem tartalmaz az EPSO-nak a „vizsgák tartalmának” megállapítását vagy meghatározását érintő szerepére vonatkozóan. Ezzel szemben a Közszolgálati Törvényszék szerint ugyanezen 7. cikk kifejezetten az EPSO-ra bízza ilyen feladatok ellátását, többek között a tisztviselők igazolásának terén a (2) bekezdés b) pontjában vagy az ideiglenes és szerződéses alkalmazottak kiválasztása terén a (4) bekezdésben. Az ilyen utalás hiánya a Közszolgálati Törvényszék szerint megerősíti, hogy a versenyvizsga keretében feltett kérdések tartalmának mind a meghatározása, mind az értékelése kívül esik az EPSO hatáskörén.

48 A Bizottság erre vonatkozóan azt állítja, hogy az EPSO a személyzeti szabályzat III. melléklete 7. cikkének (1) bekezdésében előírt, a tisztviselők kiválasztási eljárásában egységes normák alkalmazásának biztosítására vonatkozó feladatát csak akkor tudja ellátni, ha szerepet kap a vizsgák tartalmának meghatározásában. Márpedig az EPSO különböző feladatait a személyzeti szabályzat III. melléklete 7. cikkének (2) bekezdése kifejezetten meghatározza. Noha e feladatokat nyilvánvalóan az EPSO-nak a személyzeti szabályzat 7. cikke (1) bekezdésében megfogalmazott feladatkörére tekintettel kell értelmezni, a feladatkör meghatározása mint olyan nem ruházhatja fel az EPSO-t új hatáskörökkel. Emellett rá kell mutatni, hogy az EPSO e feladatköre általánosságban a tisztviselők kiválasztási eljárására vonatkozik, nem pedig meghatározott versenyvizsgák vizsgáinak tartalmára.

49 A Bizottság azon érvét illetően, amely szerint annak ellenére, hogy a jogalkotó a személyzeti szabályzat III. mellékletének 7. cikkében nem említette kifejezetten az EPSO-nak a tisztviselők felvételi versenyvizsgája tekintetében a vizsgák tartalmának meghatározására vonatkozó hatáskörét, ellentétben azzal, ahogyan azt az ideiglenes és szerződéses alkalmazottak alkalmazása, valamint az AST csoportba tartozó tisztviselők előmenetelének értékelésére vonatkozó eljárás esetében tette, mert annak megemlítését a jogalkotó feleslegesnek találta, mivel e hatáskör a személyzeti szabályzat III. mellékletében már szerepelt, meg kell állapítani, hogy a fenti 35–45. pontban szereplő megfontolásokból az következik, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem rendelkezett ilyen hatáskörrel. Különösen a fenti 44. pontban szereplő megállapításból következik, hogy az EPSO létrehozása előtt hatályos jogi rendszerben az előválogató tesztek lebonyolítását kizárólag a versenyvizsga-bizottság végezte. A Közszolgálati Törvényszék tehát jogosan állapította meg, hogy a személyzeti szabályzat III. mellékletének 7. cikkében az EPSO-nak a „vizsgák tartalmának” megállapításához vagy meghatározásához kapcsolódó bármilyen feladatára vonatkozó utalás hiánya azon következtetését erősíti meg, hogy a versenyvizsga keretében feltett kérdések témájának mind a kiválasztása, mind az értékelése kívül esik az EPSO hatáskörén.

50 Másodszor, ami a 2002/620 és a 2002/621 határozatot illeti, a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 56. pontjában megállapította, hogy a 2002/620 határozat a 2. cikkében kifejezetten kimondta, hogy a versenyvizsga tárgyában az EPSO gyakorolja a kinevezésre jogosult hatóságra átruházott kiválasztási hatáskört. Emellett a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet ugyanezen pontjában rámutatott, hogy azon megállapítást, amely szerint az EPSO feladatai alapvetően szervezési jellegűek, nem cáfolják a 2002/620 és a 2002/621 határozatban található sajátos rendelkezések, jóllehet ezek a határozatok néha olyan megtévesztésre alkalmas megfogalmazásokat tartalmaznak, mint például: az EPSO „tartaléklistát állít össze” (ami alapján azt lehet gondolni, hogy az EPSO hatáskörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy mely pályázóknak kell a listán szerepelnie), mivel a kérdéses határozatok mindenképpen alacsonyabb szintűek, mint a személyzeti szabályzat rendelkezései.

51 A Bizottság szerint a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az állítólagos normahierarchia miatt nem vette figyelembe az említett határozatokat. Mivel a versenyvizsga keretében feltett kérdések elkészítésére vonatkozó hatáskör nincs kizárólag a vizsgabizottság számára fenntartva, a Bizottság a 2002/620 határozat 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjára hivatkozva azt állítja, hogy az EPSO hatáskörrel rendelkezik e kérdések tartalmának meghatározására.

52 E tekintetben rá kell mutatni, hogy a Közszolgálati Törvényszék jogosan állapította meg, hogy a 2002/620 határozat 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az EPSO a versenyvizsga tárgyában a kinevezésre jogosult hatóságra átruházott kiválasztási hatáskört gyakorolja. E rendelkezésből következik, hogy a személyzeti szabályzat 30. cikkének első bekezdése és a személyzeti szabályzat III. melléklete alapján a kinevezésre jogosult hatóságot megillető hatásköröket az EPSO-ra ruházták át. Mivel már megállapításra került, hogy a kinevezésre jogosult hatóság és a vizsgabizottság közötti hatáskörmegosztás értékelésekor a Közszolgálati Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, ez utóbbi a megtámadott ítélet 57. pontjában jogosan vonta le e megállapításból azt a következtetést, hogy a versenyvizsga keretében feltett kérdések témájának mind a kiválasztása, mind az értékelése kívül esik az EPSO hatáskörén.

53 A 2002/621 határozatot illetően ki kell emelni, hogy a Közszolgálati Törvényszék jogosan állapította meg, hogy e határozat alacsonyabb szintű jogi norma, mint a személyzeti szabályzat rendelkezései. Továbbá, mivel a 2002/621 határozatot a 2002/260 határozat 5. cikke alapján fogadták el, az ez utóbbi határozatnál is alacsonyabb szintű. E normahierarchia – amelyet a jogszerűség elve alapján kell tiszteletben tartani – azt eredményezi, hogy a 2002/621 határozatot nem lehet a személyzeti szabályzat rendelkezéseivel és a 2002/621 határozattal ellentétesen értelmezni. Ugyanakkor a 2002/621 határozat lehet olyan tényező, amely lehetővé teszi a személyzeti szabályzat és a 2002/620 határozat jelen ügyre való alkalmazásának folyamatában azok értelmezését.

54 Ami a 2002/621 határozat 1. cikke (2) bekezdésének c) pontját illeti, amelynek értelmében a Bizottság szerint az EPSO hatáskörrel rendelkezik a szóban forgó kérdések tartalmának meghatározására, e rendelkezés kimondja, hogy az EPSO egyik feladata a munkaerő-kiválasztási módszerek és technológiák fejlesztése a legjobb gyakorlatra támaszkodva, illetve összhangban az intézmények személyi állományának különböző csoportjai tekintetében szükséges képességek leírásával. A 2002/260 határozat 1. cikke (1) bekezdésének első mondatának összefüggésében, amely kimondja, hogy az EPSO nyílt versenyvizsgákat szervez annak biztosítása céljából, hogy a lehető legjobb szakmai és pénzügyi feltételek mellett lássa el tisztviselőkkel az intézményeket, ezen 1. cikk (2) bekezdésének c) pontja inkább azt a szerepet írja elő az EPSO számára, hogy támogassa a vizsgabizottságot a versenyvizsga lebonyolításában, azzal, hogy az EPSO feladata a kiválasztási módszerek és technikák kidolgozása. A jelen esetben tehát nincs szó a 2002/621 határozat 1. cikke (2) bekezdése c) pontjának olyan értelmezéséről, amely ellentétes volna a személyzeti szabályzattal vagy a 2002/620 határozattal, amelyek értelmében az EPSO szintén nem rendelkezik az állítólagos hatáskörrel.

55 A fentiek alapján a Közszolgálati Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 56–58. pontjában megállapította, hogy az EPSO létrehozása és különösen a személyzeti szabályzat III. mellékletének 7. cikke, valamint a 2002/620 és a 2002/621 határozat nem érintették a kinevezésre jogosult hatóság és a vizsgabizottság közötti hatáskörmegosztást. A Bizottság ezzel kapcsolatos érvelését tehát el kell utasítani.

56 Azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság vitatja a Közszolgálati Törvényszéknek a megtámadott ítélet 71. pontjában szereplő azon megállapítását, amely szerint az előzetes szakasz előválogató tesztjeinek felügyelete és ellenőrzése által a vizsgabizottságnak okozott munkateher-növekedés – még ha ezekre a vizsgákra végül csak alacsony számú pályázó jutott is be – csak csekély részét jelenti azon tetemes munkamennyiségnek, amelyet az írásbeli és szóbeli vizsgák jelentenek, rá kell mutatni, hogy ez a megállapítás csupán járulékos indok, amely nem vezethet a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez. E kifogás tehát hatástalan, ezért el kell utasítani.

57 Végezetül, azzal kapcsolatban, hogy a felek között vita van az EPSO által a versenyvizsga előzetes szakaszának megszervezésével és lebonyolításával megbízott külső szerződéses partner kiválasztásának jogszerűségét illetően, ki kell emelni, hogy a megtámadott ítélet a Közszolgálati Törvényszék részéről semmiféle megállapítást nem tartalmaz e választás jogszerűségét illetően, még járulékos indokként sem. Márpedig a Bíróság alapokmánya I. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszékhez benyújtott fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. A fellebbezésben csak a Közszolgálati Törvényszék hatáskörének hiányára, a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló eljárási szabálytalanságra, valamint az uniós jognak a Közszolgálati Törvényszék általi megsértésére lehet hivatkozni. Ilyen körülmények között a Törvényszéknek nem szükséges nyilatkoznia a külső szerződéses partner említett kiválasztásáról.

58 Következésképpen a Közszolgálati Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy D. Pachtitist a versenyvizsga második szakaszából egy erre hatáskörrel nem rendelkező hatóság által lefolytatott eljárás befejeztével, az ugyanezen hatóság által hozott határozattal zárták ki. A Bizottság érvelését tehát el kell utasítani.

59 A fentiek alapján a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

60 Az eljárási szabályzat 148. cikkének első bekezdése szerint, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Törvényszék határoz a költségekről.

61 Ugyanezen szabályzat 87. cikke 2. §-ának első bekezdése értelmében – amely e szabályzat 144. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

62 Mivel a Bizottság pervesztes lett, D. Pachtitis kérelmének megfelelően viseli saját költségeit, valamint a D. Pachtitis részéről a jelen eljárás keretében felmerült költségeket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a fellebbezést elutasítja.

2) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint a Dimitrios Pachtitis részéről a jelen eljárás keretében felmerült költségeket.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. december 14-i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: görög.