BH 2019.12.321 I. Részletvétel alapján a vevő megszerzi a dolog tulajdonjogát, ha a vételárat teljes egészében megfizeti és a dolog a birtokába kerül.

II. A dolog birtokbavétele megvalósulhat úgy is, hogy a dolog feletti közvetlen uralom továbbra is a tulajdonosnál marad, ő azonban a dolgot ezentúl más jogcím alapján birtokolja [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 376. § (1) bek., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 5:21. §, 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (2)-(3) bek., 206. §].

Pertörténet:

Székesfehérvári Járásbíróság G.40059/2016/15., Székesfehérvári Törvényszék Gf.40129/2017/9., Kúria Pfv.21719/2018/7. (*BH 2019.12.321*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes mint eladó és a perben nem álló Kft. mint vevő között 2014. február 25-én adásvételi szerződés jött létre, amely szerint az alperes egy homlokvillás targoncát (a továbbiakban: targonca) 2 000 000 forint + áfa vételár ellenében eladta a vevőnek. A vételárból 1 000 000 forint + áfát legkésőbb 2014. március 1-jéig foglaló címén kellett a vevőnek megfizetnie, a fennmaradó 1 000 000 forint + áfa vételárrészt pedig 12 havi egyenlő részletben kellett teljesítenie.

[2] A Kft. a foglalót 2014. február 26-án megfizette; az utolsó vételárrészletet 2015. február 18-án utalta át az alperesnek, aki a targoncát egy korábbi bérleti szerződésből eredő követelése biztosítékaként továbbra is a birtokában tartja, azt a Kft. többszöri felszólítása ellenére sem adja ki.

[3] A felperes 2016. február 17-én adásvételi szerződést kötött a Kft.-vel (a targonca vélt tulajdonosával). Az adásvételi szerződés tartalmazta azt a tájékoztatást, hogy a targonca birtokbavétele nehézségekbe ütközhet - esetlegesen peres eljárásra is szükség lehet a birtokbavételhez -, figyelemmel arra, hogy az alperes a targoncát a szerződés megkötésekor is birtokában tartja, és a fent említett követelésére tekintettel zálogjogot kíván érvényesíteni a Kft.-vel szemben. Utóbbi mint eladó a szerződésben vállalta, hogy a birtokbavételre irányuló eljárás eredményes lefolytatása érdekében a felperesnek minden lehetséges segítséget megad.

A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a targonca kiadására azzal, hogy annak az értékét 2 540 000 forintban határozta meg. Másodlagosan, arra az esetre, ha a targonca kiadása meghiúsulna, a fenti összeg megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Tekintettel arra, hogy a felperes - tervei szerint - 2016. március 1-jétől kezdődően a targoncát bérbe kívánta adni, 120 000 forint és annak áfával növelt összegében meghatározott bérleti díj iránti igényt is előterjesztett - elmaradt haszonként keletkező kártérítési követelésként, havi összegben meghatározva - mindaddig, amíg a targoncát az alperes a birtokában tartja.

[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy miután a felperes a Kft.-vel mint eladóval kötött adásvételi szerződést a targonca tulajdonjogának átruházásáról, így tőle, és nem az alperestől kell kérnie az ingóság kiadását. Állította, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:215. § (2) bekezdése alapján az ingó dolgok esetén a tulajdonjog-átruházás fogalmába beletartozik a birtokátruházás is, így az eladó az adásvételi szerződést csak úgy teljesítheti, ha a tulajdonjog átruházása esetén a birtokátruházást is foganatosítja, így erre tekintettel - az alperes álláspontja szerint - a felperesnek az eladóval szemben kell keresetet előterjesztenie. A kártérítési igényt teljes egészében vitatta, kitért arra is, hogy a felperes keresete ebben a körben a tényállítást teljes egészében nélkülözi.

Az első- és másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a per adatai szerint a targonca mindvégig az alperes birtokában maradt. Érvelése szerint a Kft. ténylegesen soha nem szerezte meg a targonca feletti birtokot, erre figyelemmel csupán a dolog kiadása iránti igénye állhatott fenn. A felperessel kötött szerződésével azonban csak az őt megillető birtoklási jogot engedte át a felperesnek. Álláspontja szerint a dolog kiadása iránti igény átruházására azonban nem került sor, mert abban a felperesnek és az alperesnek kellett volna megállapodnia a Ptk. 5:3. § (4) bekezdésére figyelemmel. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperest a dolog kiadása iránti igény kizárólag a Fertimpex Kft.-vel szemben illeti meg. Erre figyelemmel a targonca kiadása iránti keresetet nem találta alaposnak, következésképpen az elmaradt bérleti díj összegével azonosan meghatározott kártérítési igényt sem tekintette megalapozottnak.

[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Rámutatott: az elsőfokú ítélet eljárási és anyagi jogi jogszabályokat is sért, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során a feleket részletesen nem hallgatta meg, a szükséges tájékoztatással nem látta el, a bizonyítást az indokolt mértékben nem folytatta le és a tényállást hiányosan állapította meg. Emellett megítélése szerint az elsőfokú bíróság jogi álláspontja a Ptk. anyagi jogi rendelkezéseit is sérti.

[8] A másodfokú bíróság szerint a felperes mint vevő és a Kft. mint eladó közötti adásvételi szerződés rögzítette, hogy a perbeli targonca nincs az eladó birtokában. Utóbbi azonban a szerződésben vállalta, hogy a birtokbavételre irányuló eljárás eredményes lefolytatása érdekében a vevőnek minden lehetséges segítséget megad. Ez a szerződési rendelkezés tartalma szerint a dolog kiadása iránti igénynek a vevő részére való átruházását jelentette [Ptk. 5:3. § (4) bek.], amelyről - szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával - az eladónak és a vevőnek kellett egymással megállapodni. Mindezért a másodfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a felperest az általa kötött adásvételi szerződés alapján a dolog kiadása iránti igény megilletheti, és a perben jogosult lehet a dolog kiadását kérni.

[9] A másodfokú bíróság további érvelése értelmében a perben mindenekelőtt azt kellett vizsgálni, hogy a felperesnek van-e olyan jogcíme, ami alapján a perbeli targonca birtokára igényt tarthat. Utalt arra, hogy a felperes a keresetében a tulajdonjogára hivatkozott, e jogosultsága pedig csak annak függvényében állapítható meg, hogy a vele adásvételi szerződést kötő Kft. az alperestől megszerezte-e a dolog tulajdonjogát. Ebben a körben rámutatott a következőkre. Az alperes és a Kft. között 2014. február 25-én létrejött adásvételi szerződés a tulajdonjog fenntartásával köttetett. A megállapodás 4. pontja szerint "[a] targonca tulajdonjoga a vevőt csak az utolsó vételárrészlet megfizetésétől kezdődően illeti meg." Szerinte a perbeli bizonyításnak ezért arra kellett irányulnia, hogy a Kft. mint lehetséges közbenső jogszerző (a korábbi adásvételi szerződés pénzszolgáltatásának kötelezettje) mikor és milyen összegű vételárrészleteket teljesített az alperesnek és a teljes vételárat megfizette-e.

[10] A másodfokú bíróság kiemelte: ebben a körben a tényállás teljes egészében feltáratlan volt. Erre figyelemmel a feleket nyilatkozattételre hívta fel, továbbá tájékoztatta a bizonyítási teherről, a bizonyításra szoruló tényekről, és a bizonyítás sikertelenségének következményeiről is. Az ítéletében részletesen levezette, hogy a Kft. mikor, milyen összegeket, milyen számlák alapján fizetett meg az alperes részére. Kitért arra is, hogy a peradatok szerint az alperes és a Kft. között az adásvételi szerződésen túl egyéb jogviszony is fennállt, utóbbinak több jogcímen is kellett fizetéseket teljesítenie az alperes részére. Ehhez kapcsolódóan figyelemmel volt arra, hogy az egyes teljesítéseket az alperesnek arra kellett elszámolnia, amire a kötelezett szánta, mert a kötelezett rendelkezésétől érvényesen nem térhetett el.