BH 2001.1.1 Az egymással quasi halmazati viszonyban nem álló, az alapítéletekben végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó büntetések 1999. március 1. napját követően csak abban az esetben foglalhatóak összbüntetésbe, ha ennek feltételei 1999. március 1. napja előtt már megnyíltak, vagyis a legutóbb hozott alapítélet az említett időpont előtt emelkedett jogerőre [Btk. 2. §, 48. § (4) bek., 92. § (1) bek., 93. § (2) bek., Be. 378. §, BK 151.].

A városi bíróság a következő ítéletekben kiszabott szabadságvesztéseket - a Be. 378. §-a alapján - az 1999. január 15. napján kelt ítéletével foglalta összbüntetésbe:

1. A városi bíróság, illetve a megyei bíróság 1997. április 10. napján jogerős ítéletével a terheltet vagyon elleni bűncselekmények miatt, mint többszörös visszaesőt, 3 évi fegyházbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az elítélt a büntetésből feltételes kedvezménnyel 1998. szeptember 17. napján szabadult, a büntetését kitöltötte volna 1999. április 23. napján. (Elkövetési idő 1996. március 12.-1996. április között.)

2. A városi bíróság 1998. november 16. napján jogerős ítéletével a terheltet lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt, 8 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben megszüntette az 1. pontban írt büntetés kapcsán alkalmazott feltételes szabadságot, és kimondta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. (A cselekmény elkövetési ideje: 1998. november 11.)

A terhelttel szemben a bíróság több, határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés büntetést szabott ki, amelyeket még nem hajtottak végre. A büntetések folyamatos töltéséből eredő hátrányok kiküszöbölése érdekében a bíróság az 1. és 2. pont alatti büntetéseket összbüntetésbe foglalta, és az összbüntetés tartamát 3 év, 4 hó, 12 napi fegyházbüntetésben állapította meg azzal, hogy a többszörös visszaeső terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A terheltet az 1. pontban írt büntetése teljes kiállása előtt feltételes szabadságra bocsátották, és a feltételes szabadság ideje alatt valósította meg a 2. pontban írt újabb bűncselekményét, amelyért szabadságvesztés büntetésre ítélték, és a bíróság a Btk. 48. §-ának (4) bekezdése alapján az 1. pontban írt ügyben alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette. A bíróság az 1. és 2. pontban írt büntetések teljes tartamának az alapulvétele mellett, de a feltételes szabadságra bocsátás folytán még ténylegesen ki nem töltött büntetési tartam figyelembevételével állapította meg az elengedés mértékét, és a le nem töltött büntetésrész fele részének az elengedésével állapította meg az összbüntetés tartamát.

Az összbüntetési ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az összbüntetés tartamának a súlyosítása végett.

A megyei főügyész indítványozta, hogy a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és az összbüntetési eljárást szüntesse meg arra figyelemmel, hogy a Btk. 1999. március 1. napjától hatályos 92. §-ának (1) bekezdése értelmében összbüntetésbe foglalásnak csak ún. quasi halmazat esetében van helye, az adott ügyben azonban az összbüntetésbe foglalás törvényi feltételei hiányoznak.