BH 1977.1.1 Az elmeorvos-szakértői vélemény felülvizsgálatának törvénysértő elrendelése és a felülvélemény alapján a terhelt törvénysértő felmentése az emberölés bűntette miatt ellene emelt vád alól [Btk. 253. §, Be. 77., 78. §].

I. A megyei bíróság ítéletével B. L. terheltet bűnösnek mondotta ki emberölés bűntettében. Ezért - szigorított börtönben végrehajtandó - 10 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a terhelt 1972-ben szerelmi házasságot kötött B. K.-val. Házasságukból 1972. július 19-én Ágnes utónevű gyermekük született, aki mozgásfejlődésében elmaradt, járni alig tudott, rendszeres orvosi kezelés alatt állt. Utóbb a házasfelek között gyakoriakká váltak a veszekedések, a feleség többször felvetette a házasság felbontásának a gondolatát, férjével szemben fölényesen viselkedett. 1975 júniusában a nemi kapcsolat is megszakadt közöttük.

Ezt követően az asszony megismerkedett az ugyanabban a gyárban dolgozó B. J-al, aki két alkalommal haza kísérte. Erről a terhelt is tudomást szerzett. 1975. július 25-én is megbeszélték, hogy délután találkoznak, amiről a terhelt a gyár portásától értesült. Délután a terhelt megvárta B. J.-t és kérte, hogy jöjjön el a lakásukra, hogy megbeszéljék a helyzetet a feleségével kapcsolatban.

A beszélgetés nyugodt légkörben zajlott le, hazajött az asszony is, aki meglepődött a vendég láttán. Ezután valamennyien B-né szüleinek lakására indultak, hogy beszéljenek a válásról.

A terhelt később a kislányával egyedül maradt a lakásban, eközben a válás foglalkoztatta és felmerült benne a gondolat, hogy gyermekét - akit nagyon szeretett - elszakíthatják tőle. A házasságával kapcsolatos válság arra az elhatározásra juttatta, hogy gyermekét és önmagát is megöli. Zaklatott idegállapotában feleségének szánt búcsúlevelet írt, amelynek első részében mindkettőjük nevében elbúcsúzott tőle.

Ezután magához vett egy 9,5 cm pengehosszúságú konyhakést, amellyel a kislány mellkasának bal felén a szívtájékon, kis helyen elhelyezkedőén, négy erős, és a mellkason teljesen áthatoló szúrást ejtett. A sértett halálát elvérzés idézte elő.

A terhelt ezután befejezte a búcsúlevelet, amelyben leírta, hogy a gyermek, a legnagyobb kincs, már az övé; majd - most már csak saját személyére utalva - elbúcsúzott feleségétől. Ezt követően egy konyhakéssel a bal csuklóján metszett sérülést okozott, utána mellkasába szúrt, amely szúrás áthatolt a tüdő alsó lebenyének csücskén, érintve a szív külső burkát is. Reggel találtak rá a terheltre, akin kórházba szállítása után életmentő műtétet hajtottak végre.

A megyei bíróság megállapította, hogy a terhelt nem elmebeteg vagy gyengeelméjű és nem szenved tudatzavarokkal járó betegségben sem. Infantilis-hysteroid személyisége folytán bizonyos mértékig beszűkült tudatállapotban követte el tettét, kismértékben volt korlátozva cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében és abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

Az ítélet ellen a terhelt és védője a büntetés enyhítése végett fellebbezett.

II. A Legfelsőbb Bíróság végzésével elrendelte a terheltre vonatkozó elmeorvos-szakértői vélemény felülvizsgálatát és e végett az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát kereste meg.

A nyomozás során az Igazságügyi Orvosszakértői Iroda vezetője és elmeorvos-szakértője a terheltet megvizsgálta és részletes elmeorvos-szakértői véleményt terjesztett elő. E vélemény szerint a terhelt nem elmebeteg, nem gyengeelméjű és időszakos, múló tudatzavarokkal járó betegségben (pl. rohambetegség) sem szenved. Dysharmonikus személyiségű, primitív reactios készséggel, theatralis-demonstratív megnyilvánulásokra hajlamos. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy korábban ideg- vagy elmegyógyintézeti ápolás alatt állott volna.

A cselekmény elkövetésekor sem volt olyan fokú vagy jellegű tudatzavarban, amely őt képtelenné tette volna arra, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Infantilis-hysteroid személyisége azonban, amelynek talaján a régebben kezdődött, de aktuálisan kiélezett, véglegesnek tűnő házassági válság bizonyos mértékig beszűkült tudatállapotot eredményezett, mindezekben kismértékben korlátozta. Beszámítást kizáró vagy súlyosabb fokban korlátozó kóros indulati állapotra - vagy egyéb okból eredő kóros tudatzavarra - utaló jelenségeket azonban nem észleltek, a rendelkezésre álló adatok az ilyen állapot ellen szólnak.

Az elmeorvos-szakértők elvégeztették a terhelt psychologiai vizsgálatát is. A teszt-adatok az átlagos értelmi szint mellett infantilis személyiségi jegyekre, primitív reakciós készségre utalnak.

Az elmeorvos-szakértők szakvéleményüket az első fokú bíróság előtt tartott tárgyaláson változatlanul fenntartották.

A Legfelsőbb Bíróság említett végzésében arra utalt, hogy ezt "a szakértői véleményt nem találta megnyugtatónak", ezért a Be. 78. §-a alapján elrendelte annak felülvizsgálatát.

A végzés indokolásában - egyebek közt - arra utalt, hogy a terhelt jellemét a puhaság, a határozatlanság, jellegzetesen feminin vonások jellemzik. Mindezzel a legélesebb ellentétet mutatja az általa elkövetett véres, kegyetlen bűncselekmény.

A komoly szándékra utaló öngyilkossági kísérletre is figyelemmel, a teljességgel én-idegen cselekménynek az elkövetése inkább arra mutat, hogy a terhelt "nagyobb mértékű tudatbeszűkülés állapotában cselekedett". A továbbiakban a végzés indoklásában még kifejtette, hogy az orvosszakértői vélemény csupán az orvosi szempontból pathologiásnak tekinthető jelentősebb fokú tudatzavar fennállását zárta ki: "azonban értékelni kell az olyan tudatzavart, beszűkült állapotot is, amely esetleg éplélektani okokkal is megmagyarázható, de az adott esetben az elkövetőt képtelenné tette a társadalomra veszélyesség felismerésére, illetve korlátozta ebben."

Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleménye összefoglaló részében arra a következtetésre jutott, hogy a terhelt kiegyensúlyozatlan, infantilis vonásokkal rendelkező személyiségű, de hisztériás vonásokkal nem jellemezhető, az átlagnál érzékenyebb és kisebbrendűségi érzésekkel küzd. A feleség más irányú kapcsolata súlyosan bántotta önérzetét. A gyermekével való együttlét idején az indulati feszültség robbanásszerűen tört felszínre. A kóros indulat nagyerejű agressziónak felel meg, melyet feleségével való végső kudarca robbantott ki, de hetek óta, hónapok óta lefojtottan, kisebb mértékben jelen volt.

A felülvélemény szerint a bűncselekményt előidéző psychés folyamat "éplélektanilag értelmezhető, kórossága mértéktelenségében, túlméretezett voltában jelenik meg". A terhelt tehát "a cselekmény elkövetésének pillanatában" beszűkült, átmeneti zavart tudati állapotban volt, az abnormálisan erős indulati állapot bekövetkezésében a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésére, illetve e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására képtelen volt. A cselekmény elkövetésekor fennállott kóros psychés állapota nem teszi szükségessé a terhelt kényszergyógykezelését.