ÍH 2025.12 KÁRTALANÍTÁSI PERBEN KÖVETELHETŐ SÉRELEMDÍJ MEGÍTÉLÉSÉNEK SZEMPONTJAI

Alaptalan szabadságelvonás miatt kártalanítás iránt indított perben a sérelemdíjat a kártalanítás esedékességekor irányadó ár-érték viszonyok figyelembevételével, valamint a szabadság elvonásával okozott nem vagyoni hátrányokkal és sérelemmel arányosan kell megállapítani. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bekezdés; 2017. évi XC. törvény (Be.) 853. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont]

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.21248/2022/27., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20259/2024/5. (*ÍH 2025.12*)

***********

A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését 90.000.000 forint sérelemdíj, 27.305.000 forint kára, valamint ezen összegek után 2021. augusztus 3. napjától a kifizetés napjáig számított késedelmi kamat megfizetésére.

Keresetét a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 853. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira, az alaptalan fogvatartás miatt őt megillető kártalanítási igényére alapította.

A sérelemdíj igényének megállapításánál kérte értékelni, hogy az eljárás miatt romlott meg a kapcsolata a feleségével, a letartóztatását követően a válás kimondásáig láthatta beszélőn a gyermekeit, utána már nem. A fogvatartása alatt lett súlyos beteg az édesapja, akitől azért nem tudott elbúcsúzni, mert a vele szemben alkalmazott lakhelyelhagyási tilalom miatt nem látogathatta meg. Olyan bűnelkövetőkkel lett összezárva, akik rendőri múltja miatt zaklatták. A S…i Büntetés-végrehajtási Intézetben csak panaszát követően biztosították neki a szabad levegőn a sétát, hetvenegyszer szállították különböző fogvatartási helyekre, családtagjainak több száz kilométert kellett utazni, kisebb gyermekei ekkor 4 évesek voltak. A felperesnek házi őrizete alatt volt munkahelyén kellett jelentkeznie volt kollégái előtt.

Az alperes ellenkérelmében elismerte, hogy a kártalanítás Be. 845. § (2) bekezdés a) pontja szerinti ténybeli alapja fennáll, azonban mérsékeltebb összegű nem vagyoni kártalanítás megállapítását kérte. A fogvatartással köztudomásúlag együtt járó hátrányokat meghaladó többletsérelmeket vitatta. Hivatkozott arra az ítélőtáblai gyakorlatra, amely szerint kizárólag az állam büntető igényének érvényesítéséből fakadó szabadságelvonással a fogvatartottnak okozott károk vehetők figyelembe. Elismerte a felperes sérelmeként, hogy nem vehetett részt gyermekei nevelésében. Többletsérelemként elismerte azokat a nehézségeket, amik a rendőrkénti fogvatartásból erednek, vitatta azonban a válás és az előzetes letartóztatás közötti okozati összefüggést a válás körülményeinek tisztázása hiányában.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 68.013.000 forintot és ezen összeg után 2021. augusztus 3-ától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes közel 4 évet töltött előzetes fogvatartásban különböző büntetés-végrehajtási intézményekben. A felperes börtönkörülményei átlagosak voltak, szembesült egyes börtönökben tapasztalható higiéniai problémákkal, esetenként túlzsúfoltsággal. A felperesnek volt rendőrként kellett beilleszkednie a börtönökbe, ami miatt több nehézsége volt, mint a civil fogvatartottaknak. A felperes felesége a két kisebbik gyermekkel 2013-ban elköltözött, majd elvált a felperestől. A felperes 2015. évi első szabadulása után nagyobbik fia, aki ekkor 13 éves volt, visszaköltözött hozzá. A felperes ugyanebben az évben ismerkedett meg jelenlegi házastársával, aki korábbi kapcsolatából származó két gyermeket nevelt. Röviddel megismerkedésüket követően kísérte el a felperest a 2015. július 9. napján tartott tárgyalásra, felperes fiával együtt. Ezen a tárgyaláson hozott ítéletet az elsőfokú bíróság, amelyben 8 és fél év szabadságvesztésre ítélte a felperest, és elrendelte ismételt előzetes letartóztatását. A tárgyalás után a felperes jelenlegi házastársa vitte haza a felperes fiát, akiről sem édesanyja, sem nagyanyja nem kívánt gondoskodni. A fiút traumatizálták az átélt események, szuicid gondolatai voltak. Mivel a fiú ragaszkodott a saját otthonához, csak ott tudott nyugodtan aludni, a felperes jelenlegi házastársa gyermekeivel átköltözött a felperes házába, korábbi munkahelyén fel kellett mondania. A felperes falujában nem kapott munkát, mindannyiukat több megaláztatás érte a faluban. A felperes szabadulása óta összeházasodtak, közös gyermekük is született.

Az elsőfokú bíróság a Be. 845. § (2) bekezdése, 853. § (1) és (2) bekezdése alapján a felperes kártalanítási igényének jogalapját megalapozottnak találta, és az alperest 68.013.000 forint és ennek 2021. augusztus 3. napjától járó kamata megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Kifejtette, hogy a felperes a sérelemdíj iránti igénye megalapozása érdekében olyan sérelmeket is állított, amelyek nem kizárólag az előzetes letartóztatással vannak okozati összefüggésben, hanem az ellene lefolytatott büntetőeljárással, így például az is, hogy a büntetőeljárásra tekintettel nem kapott munkát, illetve több, mint 10 évig állt büntetőeljárás hatálya alatt. Más sérelmek, mint például az, hogy a felperes nem búcsúzhatott el édesapjától, szintén nem az előzetes letartóztatással, hanem a lakhelyelhagyási tilalommal álltak okozati összefüggésben. Ezekért a sérelmekért kártalanítás nem jár.

A felperes párját, illetőleg gyermekeit ért sérelmek szintén kívül esnek a kártalanítással érintett hátrányok körén. A felperest ért hátrányok közül ezért csak azokat vette figyelembe, amelyek egyértelműen az előzetes letartóztatással okozati összefüggésben érték a felperest. Ilyenek voltak a börtönkörülmények, a szabadság elvonása, valamint az a súlyosító tényező, hogy neki rendőrként kellett szembesülnie a börtönviszonyokkal. Figyelembe vette azt is, hogy a felperes kiemelkedően hosszú ideig, majdnem 4 évig volt előzetes letartóztatásban, úgy, hogy egyszer megszüntették a szabadságát korlátozó intézkedést és több, mint fél év elteltével ismételten letartóztatták. Az ismételt letartóztatás és ennek körülményei fokozottabb lelki terhet okozhattak a felperesnek. Kisebb mértékben figyelembe vette a felperes házasságának megromlását is, amelynek pontos okai nem ismertek. Álláspontja szerint ezeket a felperes méltányolható okból nem kívánta feltárni a bíróság előtt, azonban bármi is vezetett a házasság megromlásához, felmerülhet, hogy az előzetes letartóztatásnak az események alakulásával legalábbis részoki, vagy katalizáló szerepe kellett, hogy legyen.

Kiemelte, hogy a sérelemdíjat a sérelemért egy összegben az összes sérelmet összességében és együttesen mérlegelve kellett megállapítania. Bár az előzetes letartóztatás miatt megítélt kártalanítás és a kártalanítás egy napra, vagy hónapra jutó úgynevezett átlagos mértéke esetén megfigyelhető némi általánosítás, vagy egyezés különböző élethelyzetű emberek hátrányai között, a sérelemdíjat a felperest ért egyedi hátrány mérlegelése alapján összességében a felperes személyes élethelyzete figyelembevételével egyedileg állapította meg.