BH 1986.6.233 Az özvegyi haszonélvezeti jog korlátozása iránt indított perekben gondosan fel kell deríteni, hogy az örökhagyó és házastársa milyen anyagi körülmények között, milyen kialakult szükségletek, igények mellett élt, és az örökhagyó halála után a túlélő házastárs részére a szükségleteknek megközelítően azonos szintje milyen módon van biztosítva, ehhez mennyiben járul hozzá az özvegyi haszonélvezeti jog gyakorlása. Vizsgálni kell továbbá azt is, hogy a túlélő házastárs életkorára és egészségi állapotára figyelemmel nem kell-e számolni szükséges kiadásainak növekedésével. [Ptk. 616. § (1) és (2) bek.]

A felperesek az 1972. január 19-én elhunyt örökhagyónak első házasságából származó gyermekei, az alperes pedig az örökhagyó túlélő házastársa.

Az örökhagyó tulajdonában állt az e-i házas ingatlan 15/16 része, amelyet törvényes öröklés jogcímén egymás között egyenlő 5/16-5/16 arányban a felperesek örököltek az alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. (Az ingatlan 1/16 része az ingatlannyilvántartás szerint más személy tulajdona.)

Az örökhagyó és az alperes közös lakása a házas ingatlanban volt. Az együttélés alatt a házastársak, illetőleg az örökhagyó halála óta az alperes használja a lakóépület két utcai szobáját és az utcai konyhát, a hozzátartozó zárt kapubejáróval és tornáccal, az udvari részen egy kamrát, egy istállót, továbbá a melléképületben egy nyárikonyhát és egy szint. A lakóépület udvari szobáját és udvari konyháját a házastársak már 1967. óta albérletbeadás útján hasznosítják, abban jelenleg albérlők laknak. Az albérlők a lakrészért havi 1200 forint albérleti díjat fizetnek az alperesnek. Az ingatlannak az épületekkel és udvarral elfoglalt részét meghaladó kb. 400 m2 területét az alperes kerti művelésre használja, ebből az évi tiszta jövedelme 1200 forint. Ezen felül az alperes megélhetését havi 2475 forint nyugdíja, évi 284 forint földjáradék és évi 3000 forint háztáji térítési díj biztosítja.

Az alperes 72 éves, vérnyomásbetegségben, jelentős mozgáskorlátozottsággal járó idült sokízületi bántalomban, idült májgyulladásban és általános érelmeszesedésben szenved. E betegségei miatt megfelelő gyógykezelés mellett jelenleg ápolást nem igényel, időszakosan azonban kisegítő gondozásra szorulhat. A gondozás a nehezebb háztartási munkákra, a kerti és ház körüli munkákban való segítségre terjed ki.

Az alperes 1985. február 1-én öröklési szerződést kötött B. I-nal és F. M.-val, akik vállalták az alperes ápolását vagy ápoltatását, tartását és illő eltemettetését. Ennek fejében az alperes őket örököseiül nevezte meg. A szerződés rögzíti, hogy az alperest a perbeli ingatlanon haszonélvezeti jog illeti meg, hozzájárulását adta viszont ahhoz, hogy a szerződéses örökösök az ingatlanba főbérlőként határozatlan időre bejelentkezzenek. A szerződés tartalmazza azt is, hogy az alperes ez utóbbi rendelkezést "a tulajdonosoktól függetlenül" tette. Az öröklési szerződést az illetékes államigazgatási szerv jóváhagyta.

A felperesek módosított keresetükben az alperes özvegyi haszonélvezeti jogának korlátozását kérték oly módon, hogy a bíróság az udvari szoba, az udvari konyha, az istálló és a nyárikonyha tekintetében az alperes haszonélvezeti jogát szüntesse meg, és az ingatlant ebben a részében bocsássa a birtokukba. Álláspontjuk szerint az alperes lakáshasználatát az utcai rész megfelelően biztosítja. Bár az udvari lakrészben jelenleg albérlők laknak, várható, hogy a közeljövőben részükre az illetékes lakásügyi szerv megfelelő lakást biztosít. A szerződéses örökösök lakhatását pedig az alperes a saját lakrészében biztosítani tudja. Állították, hogy az alperes megfelelő jövedelemmel rendelkezik, így az albérleti díjra létfenntartásához nincs szüksége. Ugyanakkor az I. r. felperes leánya iskolái elvégzése után nem kíván a szüleivel együtt lakni, így a fenti lakrészre az I. r. felperesnek leánya részére szüksége lesz.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, tagadta a felperesi tényállításokat.

Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes szükségleteit a korlátozott mértékű haszonélvezet megfelelően nem biztosítaná. Az alperes egészségi állapotára tekintettel indokolt volt az öröklési szerződés megkötése, az alperes ápolásához, gondozásához és megfelelő jövedelmének a biztosításához pedig az szükséges, hogy a szerződéses örökösök az alperessel egy ingatlanban lakjanak.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, és alperes özvegyi haszonélvezeti jogát az udvari konyha, az udvari szoba, az istálló és a nyárikonyha helyiségekre megszüntette. Kötelezte az alperest, hogy ezeket a helyiségeket 1985. július 31-ig ürítse ki, és azokat adja a felperesek birtokába. A bíróság - a másodfokú eljárásban lefolytatott részbizonyítás adatait is értékelve - megállapította, hogy az alperes havi összjövedelme az albérleti díjon felül 2745 forint, amely az alperes megélhetését megfelelően biztosítja. Értékelte a másodfokú bíróság azt a körülményt is, hogy az I. r. felperes leánya a szüleitől külön kíván költözni. Az ítélet utal arra, hogy a haszonélvezet korlátozásával az alperes megszokott környezetéből nem válik ki, változatlanul használja azokat a helyiségeket, illetőleg kertet, amelyeket házastársával együtt használt. Az udvari részt már házastársa életében albérletbeadás útján hasznosították. "A hasznosítás viszont ellentmond azoknak a körülményeknek, amelyeket a másodfokú bíróság a fentiek szerint már kifejtett és nem utolsósorban a felperesek jogos tulajdonosi méltánylandó érdekeinek". A lakrész kiürítésére kötelező rendelkezés indokaként végül a másodfokú bíróság utalt arra, hogy az albérlő tanúkénti kihallgatása során úgy nyilatkozott: 1985 májusában vagy júniusában megkapják azt a tanácsi bérlakást, amelyet igényeltek. Erre tekintettel a másodfokú bíróság "a teljesítési határidőt méltányosan és 1985. július 31. napjában határozta meg azzal, hogy ezen időpontig köteles az alperes a fenti helyiségeket kiüríteni és azokat a felperesek birtokába adni".