BH 2010.8.213 Az ingatlan tulajdonosa felel az ingatlanán lévő fa lehullott ága által okozott kárért, ha karbantartási, ellenőrzési kötelezettségének elmulasztása megállapítható. Az ingatlan tulajdonosát a szomszédos ingatlanról átnyúló ágak tekintetében is terheli az a kötelezettség, hogy megvizsgálásuk alapján megállapítsa, hogy azok balesetveszélyesek-e [Ptk. 101. § (1) bekezdés és 339. § (1) bekezdés].

Az alperes kollégiumában lakó felperesek 2004. május 3-án este a kollégium udvarán feküdtek, amikor egy fáról lezuhanó korhadt, vastag ág rájuk esett és ennek következtében több sérülésük keletkezett. A balesetről az alperes jegyzőkönyvet vett fel.

A felperesek a keresetükben a balesettel összefüggő vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését.

Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan kármegosztás alkalmazását kérte. Nem tartotta bizonyítottnak, hogy a kárt a kollégium kertjében álló fáról leszakadt ág okozta, és vitatta a kártérítés mértékét is.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének részben helyt adó ítéletében kötelezte az alperest, hogy az I. r. felperesnek késedelmi kamataival együtt fizessen meg 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítést, 678 000 forint vagyoni kártérítést, továbbá 2008. július 1-jétől havi 6000 forint járadékot. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy a II. r. felperesnek késedelmi kamataival együtt fizessen meg 4 500 000 forint nem vagyoni kárt, 3 676 860 forint vagyoni kárt és 2008. július 1-jétől havonta havi 85 690 forint járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint nincs jelentősége annak, hogy a faág a kollégium udvarán álló vagy a szomszéd kertben lévő fáról esett-e le, mert az alperesnek - mint az ingatlan tulajdonosának - a karbantartási kötelezettsége a kertbe áthajló ágak vonatkozásában is fennáll, ezért az e kötelezettsége elmulasztásával okozott kárért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján felel. A lefolytatott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az udvaron lévő öreg, magas fák rendszeres kezelése, ellenőrzése, karbantartása nem történt meg. A felperesek közreható magatartást nem tanúsítottak, az udvar használata részükre nem volt tilos. Az pedig, hogy a baleset pontos helye nem volt meghatározható, nem értékelhető a felperesek terhére. A balesetről a jegyzőkönyvet az alperes készítette, ő volt abban a helyzetben, hogy a megfelelő adatokat rögzítse.

A felperesek keresetét teljes mértékben elutasító döntés érdekében az alperes élt fellebbezéssel. A másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, és a keresetet teljes terjedelmében elutasította. A másodfokú ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy az alperest az ingatlanán található fák állapotának ellenőrzése, karbantartása, a balesetveszélyes ágak szükség szerinti eltávolítása terén kötelezettség terheli, nem értett egyet azonban azzal, hogy a szomszéd ingatlanról átnyúló faágak tekintetében is fennállna hasonló kötelezettsége. Az áthajló ágak idegen tulajdonban állnak, amelyek tekintetében az alperes azok levágására nem jogosult, csupán az a kötelezettség terheli, hogy felhívja a szomszédot ezek eltávolítására és csak ennek elmaradása esetén távolíthatja el azokat [Ptk. 101. § (2) bekezdés]. A Ptk. 102. § (1) bekezdése alapján az alperest olyan kötelezettség is terheli, hogy az áthajló ágak levágása érdekében megengedje a szomszédnak az ingatlanára való belépést. Az alperesnek azonban az ezzel kapcsolatos kötelezettsége csak a szemmel láthatóan balesetveszélyes ágak tekintetében áll fenn, az egészségesnek látszó ágak kapcsán nincs olyan kötelezettsége, hogy azok eltávolítására szólítsa fel a szomszédot. A másodfokú bíróság szerint a perben rendelkezésre álló adatok alapján azt sem lehetett megállapítani, hogy az alperes ingatlanára láthatóan balesetveszélyes faágak nyúltak át, és azt sem, hogy a felperesek kárát okozó faág melyik fáról hullott le. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy kárukat az alperes mulasztása okozta, ennek sikertelenségét a felperesek terhére kell értékelni. Miután a felperesek kára és az alperes esetleges mulasztása közötti okozati összefüggés nem bizonyított, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható.

A felperesek felülvizsgálati kérelme az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntés meghozatalára irányult. A felperesek szerint a jogerős ítéletnek a kereseti követelés jogalapjával kapcsolatos megállapításai aggályosak és iratellenesek, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapulnak. A felülvizsgálati kérelem utal a balesetről felvett jegyzőkönyv tartalmára, amelyből megállapítható, hogy a baleset helyszínén álló két darab fa valamelyikéről zuhant le az ág. Az alperes a perindítás előtt és a per első szakaszában sem utalt arra, hogy a balesetet okozó ág esetleg a szomszéd telken álló fáról származna. E körben a jelentős tényadatot rögzítő jegyzőkönyvet a Pp. 196. §-a értelmében okirati bizonyítéknak kell tekinteni. A szomszéd telken lévő fa "gondolata" 3,5 évvel a baleset után, egy 2007. szeptember 4-ei tanúvallomás (M. J. vallomása) hatására merült fel. A bíróság által meghallgatott P. L. és P. I. tanúk vallomásából ugyanakkor megállapítható, hogy a balesetet okozó fa az alperes ingatlanán állt. Mindezekre tekintettel az nem volt bizonyított a perben, hogy a balesetet okozó faág a szomszéd kertjében álló fáról származna és az sem, hogy a leesett ág a baleset előtt egészségesnek látszott volna. A felperesek szerint ezért a fényképfelvételek, a tanúvallomások, a felperesek következetes előadásai és az okirat megfelelően bizonyította a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének első fordulatában szabályozott kárelemeket, míg az alperes kimentése sikertelen maradt. A felperesek szerint figyelembe kell venni K. D. tanúvallomását is a tekintetben, hogy nem lehetett szó egészségesnek látszó ágakról; aggályos továbbá a jogerős ítéleti érvelés amiatt is, hogy mintegy 8 méter magasságból történt az ág zuhanása, a talajról szemlélve azonban nem lehet megítélni az olyan magasságban lévő ágak állapotát, a karbantartás pedig nem szemlélődő, passzív magatartás, hanem tevőleges cselekvés. Az általános elvárhatóság zsinórmértéke szerint még fokozottabban kell eljárni a kollégium udvarának karbantartása terén, mert a nagy számú egyetemista kerti jelenléte miatt a preventív intézkedésekre kiemelt figyelmet kell fordítani a balesetek megelőzése érdekében. A perbeli esetben bizonyított, hogy a karbantartás nem valósult meg, az alperes éppen a baleset miatt észlelte a karbantartás szükségességét. Önmagában M. J.-nek a vallomása, amely szerint a perrel érintett területre több faág is belóg a szomszéd ingatlanról, nem teszi súlytalanná a baleseti jegyzőkönyv megállapításait, P. L. és P. I. tanúk konkrét tényelőadásait. Mindezeket azonban a másodfokú bíróság a mérlegelési körből kirekesztette és emiatt jogszabálysértő döntést hozott.