BH 2004.3.92 A jogos védelem szempontjából nem érté-kelhető az arányosság követelményének sérelmeként, ha a vádlott a testi épsége ellen késsel jogtalanul támadóval szemben a kés elvétele után más eszköz alkalmazásával védekezve közvetetten életveszélyes sérülést okoz [Btk. 29. § (1) és (3) bek.].

A megyei bíróság a 2001. január 10. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg és ezért őt 1 évi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

Az ítélet ellen a vádlott és a védő élt perorvoslattal a jogos védelmi helyzetben való elkövetésre alapozott felmentés érdekében.

A legfőbb ügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A védő felszólalásában a vádlottnak a Btk. 29. § (2) bekezdése alkalmazásából következő felmentését, ellenkező esetben a próbára bocsátását kérte.

A védelmi fellebbezés az alábbiakban kifejtettek szerint alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a védelmi perorvoslattal megtámadott elsőfokú ítéletet felülbírálva, azt megalapozottnak találta.

A fellebbezéssel nem is támadott tényállás a bizonyítékok okszerű mérlegelésének az eredménye. A bíróság részletes és meggyőző indokát adta annak, amiért a tényállást a vádlott következetes vallomására, továbbá a sértett azt megerősítő előadásra és az ítéletben felsorolt egyéb bizonyítékokra alapozta. Az csupán annyiban szorult pontosításra a Be. 258. § (1) bekezdés a) pontjában írt lehetőségnél fogva az iratok alapján, hogy miután a vádlott a kést elvette az őt támadó sértettől, az ököllel folytatta a jogtalan támadást, amely eredményeként a vádlott a pamlagra hanyatlott.

A fentiekkel pontosított tényállás a Be. 239. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt.