A Debreceni Ítélőtábla Bf.216/2018/4. számú határozata adócsalás bűntette (adóbevételt KÜLÖNÖSEN NAGYMÉRTÉKBEN csökkentő adócsalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 33. §, 71. §, 77/B. §, 276. §, 310. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 6. §, 75. §, 174. §, 190. §, 258. §, 267. §, 310. §, 331. §, 332. §, 334. §, 348. §, 351. §, 352. §, 357. §, 371. §, 372. §, 376. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 396. §] Bírók: Balla Lajos, Répássy Árpádné dr. Németh Laura, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék B.685/2017/9., *Debreceni Ítélőtábla Bf.216/2018/4.*, Kúria Bfv.389/2019/6., 3399/2020. (X. 29.) AB végzés

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.216/2018/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2018. június hó 18. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben az Nyíregyházi Törvényszék 3.B.685/2017/9. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést megrovás intézkedésre enyhíti.

A felmentő rendelkezések helyesen a 2. tényállási pontra vonatkoznak, míg a büntetőeljárást megszüntető rendelkezés az 1. tényállási pontot érinti.

Az ítélet bevezető részéből mellőzi a 2016. március hó 1. napján tartott tárgyalásra történő utalást.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

I.

A Nyíregyházi Törvényszék a rendelkező részben megjelölt ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki az elkövetéskor hatályos Büntető Törvénykönyv - 1978. évi IV. törvény - 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségében, ezért őt 300 napi tétel, 10.000,- Ft egy napi tétel összegű pénzbüntetésre ítélte. A vádlottat az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pontja szerinti adócsalás büntette és az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pontja szerinti adócsalás büntette miatt emelt vád alól felmentette (1. tényállás), illetve a vádlottal szemben a 2 rb. az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés szerinti adócsalás bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Ezen túlmenően 39.838.257,- forint összegre vagyonelkobzást rendelt el és megállapította, hogy a felmerült 1.784.340,- forint összegű bűnügyi költséget az állam viseli.

II.

Az ítélet ellen két irányban kerültek fellebbezések bejelentésre.

Egyfelől az ügyész élt perorvoslattal a vádlott terhére a felmentő, továbbá az eljárást megszüntető rendelkezések helyett a vádlott bűnösségének megállapítása, erre tekintettel súlyosabb büntetés kiszabása és magasabb összegű vagyonelkobzás elrendelése végett.

Fellebbezésében kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a 2. tényállási pontban rögzített cselekményt illetően a ... Kft. üzletrész értékesítésével kapcsolatos részére vonatkozó bizonyítékok közül egyeseket nem volt az értékelés körébe, így a 2. tényállás, illetve 3. tényálláspont második része felderítetlenség okából megalapozatlan, amely csupán a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 376. § (1) bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezésével orvosolható.

Másfelől perorvoslattal élt a vádlott és védője is: elsődlegesen a vádlott felmentése, másodlagosan a büntetés enyhítése, valamint a vagyonelkobzás mellőzése érdekében.

A vádlott a másodfokú bírósághoz 2018. június hó 13. napján előterjesztett beadványában fellebbezését részletesen indokolta, melyben rögzített álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kölcsönszerződésekkel kapcsolatosan hibásan értékelte a polgári jog szabályait. Részletesen elemezte a rendelkezésre álló tanúvallomásokat és okirati bizonyítékokat, melynek kapcsán kifogásolta az elsőfokú bíróság mérlegelését, illetve azon okfejtését, amely szerint az érintett kölcsönszerződéseket valótlan tartalmúnak ítélte. Kitért arra, hogy a törvényszék által rögzített azon indok is téves, mely szerint a vádlott a valótlan tartalmú kölcsönszerződésekkel kívánta leplezni az adóhatóság által megállapított forráshiányát, hiszen ezzel szemben a kölcsönszerződések benyújtásának időpontjában még nem is volt az adóhatóság által megállapított olyan forráshiánya, melyet a kölcsönszerződések bemutatásával leplezni kellett volna. Hangsúlyozta, hogy mivel sem elévült, sem el nem évült adócsalást nem követett el, mint ahogy magánokirat-hamisítást sem, így a vagyonelkobzás alkalmazása kizárt. Emellett a vagyonelkobzással érintett összeg vonatkozásában kifogásolta, hogy az nem kétséget kizáróan megállapított összeg, mivel az adóhiány megállapítása becslésen alapult, amely jellegénél fogva nem eredményezhet kétséget kizáró bizonyítékot.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.67/2013/15-II. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított irányban és tartalommal a vádlott javára, az 1. tényállást illetően az egészségügyi hozzájárulás adónemben okozott adóhiányra vonatkozó részének mellőzése, a 2. tényállási pont tekintetében az elkövetési időpont helyesbítése és pontosítása, a 3. tényállás pontosítása mellett az eljárás megszüntetése jogcímének részbeni megváltoztatása és a vagyonelkobzás 31.245.692,- forint összegre való mérséklése céljából tartotta fenn, egyben a védelmi fellebbezéseket alaptalannak találta.

Indokai szerint a törvényszék a megismételt eljárás során a perrendi szabályok részbeni betartásával eljárva túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg, mely tényállás azonban az 1. pontban rögzítetteket illetően a Be. 2. § (2), (3) bekezdéseit és a Be. 310. §-ának rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva a törvényes vád szabályainak nem megfelelően, a vádmódosítás feltételeinek megsértésével a vád tárgyává tett történeti tényállási elemeket is rögzít, míg a 2. és 3. tényállások részben pontatlanok és a ténybeli indokolástól is részben eltérnek. Utalt arra, hogy az ügyész a 2017. szeptember hó 26. napján előterjesztett vádmódosítás alkalmával a vád tárgyává tette a vádlottnak azon részcselekményét, amikor a 2003. április hó 23. napján benyújtott SZJA bevallásában az adóbevételt egészségügyi hozzájárulás adónemben 23.442.565,- forinttal csökkentette, melyet egyébként a Büntető Törvénykönyv 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 396. § (1) bekezdésében meghatározott, a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette törvényi egységébe tartozó részcselekménynek minősítette. Ezen részcselekmény miatt azonban 2008. november hó 5. napján nyomozás nem volt folyamatban és az a benyújtott vád tárgyát sem képezte. A büntethetőség elévülése az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 33. § (1) bekezdés b) pontja értemében az eljárás megindításakor bekövetkezett, így a 8.592.565,- forint összegben megállapított, egészségügyi hozzájárulás adónemben jelentkező adóhiány a történeti tényállás részét nem képezheti, büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazásához nem vezethet. Ezen túlmenően a törvényszék a 2. számú tényállási pontban helytelenül tüntette fel az elkövetési időt, az 2004. április hó 30. napja helyett helyesen 2005. április hó 30. napja.