BH+ 2013.9.366 A vád törvényessége szempontjából a vád tárgyává tett cselekmény részét alkotó olyan tények jelentősek, amelyek a bűncselekmény tényállási elemeit kimerítik.

Alaptalan a törvényes vád hiányára hivatkozás, ha a vádiratban a vád tárgyává tett cselekmény részét képező olyan tény leírása nem történik meg, amely a bűncselekmény törvényi tényállásnak nem eleme [Be. 2. § (2) bek.].

Pertörténet:

Győri Járásbíróság B.1725/2004/4., Kúria Bfv.10/2013/5. (BH 2013.12.327, *BH+ 2013.9.366*)

***********

A városi bíróság a 2005. január 12-én kihirdetett és perorvoslatok hiányában első fokon jogerőre emelkedett ítéletével az ügyvéd foglalkozású terheltet bűnösnek mondotta ki magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért 200 napi tétel - napi tételenként 450 forint - pénzbüntetésre ítélte.

A terhelt perújítási indítványát a K. Megyei Bíróság, illetve az ítélőtábla elutasította.

Az ítéleti tényállás szerint:

W. Zs. 2002. szeptember 9. napján egy S.-i társasház egyik lakását értékesítette N. J-né sértettnek 8 318 400 forint vételárért.

Az adásvételi szerződést ügyvédként a terhelt készítette el, azonban hanyagságból az előírt határidőben nem nyújtotta be a földhivatalhoz.

Az adásvételi szerződésnek a földhivatalhoz tulajdonjog bejegyzése végetti benyújtására csak 2003. május 7. napján került sor. A benyújtást megelőzően azonban a terhelt a 2002. szeptember 9. napján kelt adásvételi szerződésen a keltezés dátumát átfestette és azt kézírással 2003. május 5. napjára javította, majd az ekként hamisított szerződést nyújtotta be a földhivatalhoz.

A jogerős határozat ellen a Be. 416. § (1) bek. a), b) és c) pontjára hivatkozással a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Indítványában alapvetően a törvényes vád hiányára hivatkozott, kifejtve, hogy a vád nem tartalmazta a Büntető Törvénykönyvbe ütköző magatartás leírását, nevezetesen azt, hogy a szerződés dátumának átjavítása kinek az akaratából történt. Álláspontja szerint ugyanis, bűncselekményről nem lehet szó, ha az átjavítás - mint jelen esetben is - a felek akaratából történt. Ezzel összefüggésben vitatta a bűnösségét. Álláspontja szerint az ítéleti tényállás iratellenes. A városi bíróság az ügyet megfelelően nem derítette fel. Tényállásában ugyan rögzítette, hogy a kérdéses okirat meghamisításra került, ám azzal kapcsolatban, hogy mi volt a felek valós akarata, megállapításokat nem tett. Ténylegesen viszont az átjavításra a felek akaratának megfelelően, azért került sor, mert nevezettek a szerződést fedezetül szánták, azt csak későbbi időpontban kívánták a földhivatalhoz benyújtani.

Arra is utalt, hogy a bíróság indokolási kötelességének nem tett eleget. Nem adott számot arról, miképpen értékelte a bizonyítékokat, jóllehet ennek kifejtése az ún. rövidített indokolású határozatoknál sem maradhat el.

A Legfőbb Ügyészség a támadott határozat hatályban fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt.

A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálatban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az a felülvizsgálati indítványban nem is támadható.

A bizonyítékok értékelésének vitatása, az iratellenes tényállásra hivatkozás, a tényállás támadása felülvizsgálat alapja nem lehet.

A felülvizsgálati indítványban a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozó anyagi jogi támadás arra lett alapítva, hogy a szerződés dátumának a terhelt, mint ügyvéd általi utólagos megváltoztatása a felek akarata szerint történt, ezért az okirat ténylegesen nem volt valótlan tartalmú. Ezt az irányadó tényállás nem rögzíti. Ekként az indítvány eltérő tényálláson alapszik.

Eltérő, az ítélet által nem rögzített tény figyelembe vételével pedig nem vizsgálható, hogy a bűnösség megállapítása vagy a jogi minősítés tekintetében az ítélet anyagi jogsértő-e.

Az irányadó tényállás alapján viszont megvalósult anyagi jogszabálysértésre az indítvány maga sem hivatkozik.

Érdemben pedig a felülvizsgálati indítvány alaptalan.

A törvényes vád Be. 2. § (2) bekezdésében meghatározott fogalmának az adott eset viszonyában történő értelmezése, nevezetesen az, hogy a "büntetőtörvénybe ütköző magatartás" leírásának tartalmaznia kell-e azt is: kinek az akaratából történt a szerződés dátumának átírása, feltételezi a magánokirat-hamisítást megvalósító cselekvőség törvényi követelményeinek vizsgálatát.

A magánokirathamisítás elkövetési tárgya olyan okirat, amely hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú. Közömbös a tényállásszerűséget illetően, hogy a hamisítást, a valótlan tartalmat ki idézi elő.

Az elkövetési magatartás, - amelynek kifejtésével a bűncselekmény befejezett -, az elkövetési tárgy bizonyításra felhasználása, annak tudatában, hogy az hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú.

Jelen esetben az nem vitatott, hogy a vádirat tartalmazza a keltét illetően valótlan tartalmú szerződés bizonyításra felhasználásának tényét.

Az pedig nyilvánvalóan jogi következtetésre tartozó kérdés, hogy a szerződés valótlan tartalmáról a terhelt tudott-e. Ez a tudomás jelen esetben egyértelmű, mert ő idézte elő a valótlan tartalmat.

A vád törvényessége szempontjából tehát az az eldöntendő kérdés: a vádiratnak rögzítenie kell-e, hogy a szerződés dátumának változtatása nem a szerződő felek akaratából történt. Ez feltételezi az abban történő állásfoglalást, hogy a felek akarata szerinti dátum-átírás valóban nem bűncselekmény-e.

A Kúria álláspontja a következő:

Az ingatlanra vonatkozóan kötelező írásbeli formájú szerződés akkor, abban az időpontban jön létre, amikor azt az utolsó szerződő fél is aláírja.

Ebben az időpontban a kötelem a szerződésbeli szolgáltatásokra létrejön.

Ha a szerződést kötő felek ettől bármilyen kérdésben, - tehát a kötelem keletkezésének időpontja tekintetében is - el kívánnak térni, azt a szerződés írásbeli módosításával tehetik. Az írásbeli módosítást nem helyettesíti a szerződési dátum átírása [az eredeti dátumú kötelem megszüntetése, és új dátummal kötelem keletkeztetése a törvényes út].