BH 1994.5.252 Az élettársi kapcsolat és a szerzési arány megállapításánál irányadó szempontok [Ptk. 578/G. § (1) bek.].
Kapcsolódó határozatok:
Kúria Pfv.20759/1993. (*BH 1994.5.252*), 3212/2018. (VI. 21.) AB végzés
***********
A felek 1963-től 1973-ig házastársak voltak, házasságukból egy gyermekük született. A házasság felbontása után a felperes az édesanyja lakásában élt, az alperes albérletbe költözött, kapcsolatuk azonban nem romlott meg. 1978-ban a felperes az alperes albérletébe költözött, ezt követően 1983-ig különböző, közös albérletekben laktak, majd 1983-ban került megvételre a perbeli házas ingatlan. Ennek az ingatlannak az adásvételi szerződés szerinti vevője és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosa az alperes volt, azonban a lakásba a felek együtt költöztek be és azon jelentős beruházásokat eszközöltek. 1986-ban az ingatlant 1 430 000 Ft kártalanítás ellenében kisajátították, ekkor a kártalanítás összegéből, valamint a felek által együtt felvett - és a közös életvitel alatt még együtt visszafizetett - 270 000 Ft OTP-kölcsönből 1 700 000 Ft-ért vették meg a perbeli házas ingatlant, mely az adásvételi szerződésben foglaltaknak megfelelően szintén az alperes tulajdonaként nyert bejegyzést. Az így megszerzett lakásba - annak igen leromlott állapota miatt - a felek nem költöztek be, hanem a felperes - időközben elhunyt - édesanyjának a lakásában laktak, melynek megvételéhez az alperes korábban 30 000 Ft-ot adott, majd a felperes által 1/2 részben megörökölt lakás másik fél illetőségét 1989 májusában a felperes javára 200 000 Ft megfizetése ellenében megváltották.
1978-tól 1984. július 11-ig a felperes munkaviszonyban állt, azonban gyakori és huzamos betegállományai folytán jövedelme ezeknek az éveknek az átlagát tekintve havi 4160 Ft-nak felelt meg. 1984. július 11-től rokkantnyugdíjban részesült, nyugdíjának az 1984. és 1989. évek közötti havi átlaga 3700 Ft volt.
Az alperes a vizsgált időszakban főállású munkaviszonyán túl a munkáltatója által üzemeltetett szakcsoportban folytatott másodállású kereső tevékenységet, önálló gombatermesztéssel foglalkozott és méhészkedett, az így elért havi átlagjövedelme meghaladta a havi 40 000 Ft-ot. Ennek a jövedelemnek az elérése céljából a szokásosat kirívóan túlhaladó munkavégzést vállalt.
A felek megtakarított pénzüket mindkettőjük részéről ismert és hozzáférhető helyen tartották, a felhasználás során azonban az alperes rendelkező szerepét fenntartotta. 1978. és 1989. között a felek ingóságokat is szereztek, ezeknek a vagyontárgyaknak a körére és értékére nézve azonban a felperes kereseti előadásán túl egyéb adat nem áll rendelkezésre.
1989 májusában az alperes a közös lakást elhagyta, és ennek az évnek az őszén új élettársával a még felújításra szoruló perbeli ingatlanba költözött, ahol további értéknövelő beruházásokat eszközölt.
Az elsőfokú bíróság a fenti adatok, döntően pedig a tanúvallomások alapján megállapította, hogy a felek 1978 és 1989 között élettársakként éltek együtt, a szerzésben való közreműködésük arányát pedig - figyelemmel a felperesnek a közös háztartásban végzett tevékenységére - mérlegeléssel azonosnak ítélte. Az általuk birtokban tartott vagyontárgyakat megjelölés nélkül a tulajdonukba adta és az ingatlanmegváltási ár, valamint értékkülönbözet fejében az alperest a felperes részére fizetendő 1 682 500 Ft megfizetésében marasztalta. Az elszámolás során a felperes által örökölt lakás másik fele illetőségének megszerzésére fordított 200 000 Ft-ot "felperesi különadósságként" az alperes által 1988 őszétől használt perbeli ingatlan többlethasználati díjának megfelelő tartozással kiegyenlítettnek találta, és az alperes következetes tagadásával szemben megállapította, hogy az alperes 270 000 Ft-ot az életközösség megszakadásakor magával vitt, mert "egyáltalán nem volt túlzott összegű ez a felperesi állítás".
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!