BH 1996.11.590 Az öröklési szerződés megtámadására csak az arra jogosult által felhozott okok alapján van jogi lehetőség; érvénytelensége hivatalból nem, hanem csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érdekelt hivatkozik. Ebből következik, hogy a bíróság az öröklési szerződést csak az érvényesített megtámadási ok alapján és a perben álló felek egymás közti viszonyában nyilváníthatja érvénytelennek. Ennek további következménye, hogy az egyes érvénytelenségi okok önálló kereseti kérelmek [Ptk. 653. §, 656. §, 200. § (2) bek., 203. § (1) bek., Pp. 247. §].

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10 000 forint perköltséget. A megállapított tényállás szerint a felek édesanyja: J. Gy.-né örökhagyó 1992. július 12-én életjáradéki jellegű öröklési szerződést kötött Kanadában élő fiával, az alperessel, és havi 13 000 forint, illetőleg ennek megfelelő értékű valuta fizetése ellenében teljes vagyona örököséül az alperest nevezte meg. A szerződésben rögzítették a szerződő felek, hogy ha az örökhagyó igényli, az alperes tényleges tartást is biztosít a számára. Az örökhagyó 1993. október 23-án bekövetkezett halála után a hagyatéki eljárásban a közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal az öröklési szerződés alapján az alperesnek adta át. Az elsőfokú bíróság az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt előterjesztett felperesi keresetet nem találta megalapozottnak. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes az örökhagyót megtévesztette volna a szerződés megkötésekor, a kényszer és fenyegetés jogcímén érvényesített megtámadási okok fennállását pedig maga a felperes cáfolta meg személyes meghallgatásakor. A felperes érvelt azzal is, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy az értékkülönbség, ez az érvénytelenségi ok azonban a tartási jellegű szerződések esetében "szóba sem jöhet". Végül, bár a felperes erre nem hivatkozott, az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a szerződés megkötésére nem a felperes kötelesrész iránti igényének a kijátszása végett került-e sor, a bizonyítékok alapján azonban megállapíthatónak látta, hogy az alperes részéről tényleges teljesítés történt, ezért ez az érvénytelenségi ok sem áll fenn.

Az első fokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelme szerinti döntést kért. Azzal érvelt, hogy az alperes ténylegesen szolgáltatást nem nyújtott az örökhagyónak, ennélfogva a szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel a jó erkölcsbe ütközik, mert célja a felperesnek az öröklésből való kizárása volt. Az alperes fellebbezése a perköltség felemelésére irányult; álláspontja szerint a pertárgy értéke a hagyatéki ingatlan 1/2 részének értéke, azaz 1 900 000 forint, és ehhez kell igazodnia a perköltség összegének is.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy kötelezte a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesi képviselőnek 3000 forint fellebbezési eljárási részköltséget. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket alaptalannak találta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást kellően felderítette, és abból érdemben is helyes jogi következtetést vont le, amikor úgy foglalt állást, hogy a feltűnő értékaránytalanság nem alkalmazható, a megtévesztés és a kényszer fennállása pedig nem bizonyított. A felperes a fellebbezésében további jogcímet is megjelölt, mert az öröklési szerződést a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében meghatározott okból is meg kívánta támadni. Ez azonban olyan keresetmódosításnak minősül, amelyre a másodfokú eljárásban a Pp. 247. §-a értelmében nincs jogi lehetőség. Ezért az első fokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Végül "a nagyobbrészt megalapozatlan" felperesi fellebbezés folytán kötelezte a felperest fellebbezési eljárási részköltség megfizetésére is.

A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A felperes - jogszabálysértésre alapított - felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet megváltoztatására és a kereseti kérelme szerinti döntés hozatalára irányult. Az öröklési szerződés érvénytelenségének okaként egyrészt a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott, mert álláspontja szerint a szerződés a felperes öröklési igénye tekintetében a kielégítési alap elvonását célozta. Másrészt azzal érvelt, hogy az öröklési szerződés ugyanezen indokból mint jó erkölcsbe ütköző szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében is érvénytelen. Az alperes felülvizsgálati kérelme az első és másodfokú perköltség összegének felemelésére irányult.

A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan, az alperes felülvizsgálati kérelme kis részben megalapozott. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a kérelemben kell előadni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. E rendelkezésre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban csak a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére, illetőleg a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésére alapított érvénytelenségi okokkal foglalkozhatott.

A Legfelsőbb Bíróság kiemeli azonban, hogy a Ptk. 656. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel az öröklési szerződésre is érvényesül a Ptk. 653. §-ának az a rendelkezése, hogy megtámadására csak az arra jogosult által felhozott okok alapján van jogi lehetőség; érvénytelensége hivatalból nem, hanem csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érdekelt hivatkozik. Ebből következik, hogy a bíróság az öröklési szerződést csak az érvényesített megtámadási ok alapján és perben álló felek egymás közti viszonyában nyilváníthatja érvénytelennek. Ennek további következménye, hogy az egyes érvénytelenségi okok önálló kereseti kérelmek, és az egyik érvénytelenségi okra alapított kereset sikertelensége esetén lehetőség van arra, hogy a jogosult újabb megtámadási okból kérje a szerződés érvénytelenségének a megállapítását.