BH+ 2007.3.126 A másodfokú bíróság önállóan felülmérlegelheti a bizonyítás eredményét, új tényállást állapíthat meg [Pp. 164. § (1) bek., 206. § (1) bek., 253. § (2) bek.].

A városi bíróság mint elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 2 464 406 Ft-ot és ennek 2000. június 27-től járó évi 20 % ügyleti és 8 % késedelmi kamatát, továbbá 100 000 Ft tőkét és ennek 1997. december 17-től járó 8 % késedelmi kamatát. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy 1995. november 8-a és 1996. március 14-e közötti időszakban a felperes több részletben összesen 27 000 DEM-et és 600 000 Ft-ot adott át kölcsön címén a II. r. alperesnek, továbbá a felperes tulajdonában volt - az alperesek által 1995. december 22-től használt - és a felperes részéről 1996. március 11-én értékesített Honda személygépkocsi 900 000 Ft összegű vételára is kölcsön formájában a II. r. alperes birtokába került. A bizonyítás anyagának teljes körű mérlegelésével arra a jogi következtetésre jutott, hogy az I. r. alperes - valamennyi kölcsön tekintetében - a II. r. alperes adóstársa volt. Ezt támasztotta alá dr. H. I. ügyvéd által elkészített opciós kölcsönszerződés - melyben rögzítettek szerint a kölcsönszerződés adósai az alperesek - és dr. H. I. tanúvallomása is, mely szerint az I. r. alperes előtte szóban elismerte tartozását. Az elsőfokú bíróság - a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése szerint - a felperes és a II. r. alperes által 1997. december 16-án megkötött - de álláspontja szerint az I. r. alperesre is kiható - megállapodás alapulvételével, és annak figyelembevételével egyetemlegesen marasztalta az alpereseket, hogy a II. r. alperes törlesztés céljából a felperesnek ajándékozott egy 4 200 000 Ft értékű ingatlanhányadot.

Az alperesek külön-külön benyújtott fellebbezése alapján eljáró megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú ítélet marasztaló rendelkezését részben és akként változtatta meg, hogy az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, és a felperest kötelezte elsőfokú perköltség megfizetésére az I. r. alperes javára. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a perben kétséget kizáróan nem bizonyította sem a kölcsönszerződés létrejöttét, sem pénz átadását az I. r. alperes részére, és azt sem, hogy a II. r. alperesnek átadott összegek visszafizetéséért az I. r. alperes a II. r. alperessel együtt vállalt volna egyetemleges kötelezettséget. A tényállást ezért akként módosította, hogy az I. r. alperes és a felperes között kölcsön-megállapodás nem jött létre, az I. r. alperes a felperestől nem vett át kölcsönösszeget és a felperes az alperesek részére együttesen sem adott át kölcsönt.

A jogerős ítélet szerint az I. r. alperes tagadásával szemben a felperes nyilatkozatai bizonyítékként nem értékelhetők, ugyanis a felperes a per kezdőiratának minősülő fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmén, a megyei bíróság által megtartott 2000. április 27-ei tárgyaláson, majd a városi bíróságon a megismételt eljárás során eltérően és ellentmondásosan nyilatkozott avonatkozásban, hogy ki kért tőle kölcsön, illetve kinek adott át kölcsönként pénzösszeget. Emiatt viszont a felperes szavahihetősége megdőlt.

Dr. H. I. ügyvéd tanúvallomása sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a kölcsönszerződés létrejött volna a felperes és az I. r. alperes között. Dr. H. I. - aki a fizetési meghagyást a felperes képviseletében benyújtotta, a per kezdetén képviselte a felperest, és elkészítette a felperes megbízása alapján az opciós szerződést - nem tekinthető érdektelen tanúnak, egyébként is életszerűtlen, hogy az 1997. június 28-ai keltezéssel ellátott opciós kölcsönszerződés aláírását megtagadó I.r. alperes egyidejűleg dr. H. I. előtt tartozáselismerő nyilatkozatot tett volna. Abból, hogy az I. r. alperes nem írta alá az opciós kölcsönszerződést, az következik, hogy nem értett egyet annak tartalmával.

Tévesnek minősítette a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a felperes és a II. r. alperes között 1997. december 16-án létrejött megállapodásnak bármilyen kihatása lenne az I. r. alperesre. Ebben a megállapodásban a II. r. alperes - aki elfogulatlannak és érdektelennek nem minősíthető - egyoldalúan állítja, hogy a kölcsönt az I. r. alperessel együtt vették fel, ami nem bizonyíték a felperes és az I. r. alperes közötti kölcsönszerződés létrejöttére.

Ugyanakkor egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a bizonyítékok közül M. J.-né tanúvallomását ki kellett rekeszteni, mert M. J.-né mint a felperes volt élettársa az adósi kör meghatározása szempontjából szintén nem tekinthető érdektelen személynek.

Nem bizonyítja a pénz I. r. alperes részére való átadását és az I. r. alperes adósi felelősségét az 1996. január 12-ei kölcsönszerződés sem, mely adósként a T. Kft.-t tünteti fel.

A felperes az eljárás során nem bizonyította, hogy a Honda személygépkocsit az I. r. alperes használta volna, és azt sem, hogy annak értékesítése után a vételárnak akár egy része is az I. r. alpereshez került volna. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az I. r. alperes fellebbezését alaposnak találta és döntött az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásáról. Ugyanakkor a II. r. alperes fellebbezése alapján nem látott lehetőséget az elsőfokú ítélet megváltoztatására, jogalapjában és összegszerűségében is helyesnek találta a II. r. alperes marasztalását.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének és a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, a másodfokú bíróság viszont tévedett, amikor az elsőfokú bíróság által megállapított adekvát tényállást a bizonyítékok felülmérlegelésével megváltoztatta, ugyanis erre jogszabályi lehetősége nem volt.

Felülvizsgálati kérelmét részletesen a következőkkel indokolta:

A felperes nyilatkozataiban csak akkor lehet ellentmondást felfedezni, ha azok vizsgálatára a "szövegösszefüggésből kiragadva" kerül sor. Valójában nem a felperes, hanem az I. r. alperes szavahihetősége kérdőjelezhető meg, aki egymással homlokegyenest ellentmondó nyilatkozatokat tett a per során. Míg 2004-ig következetesen azt vallotta, hogy az alperesek által alapított T. Kft. vette fel a hitelt és nem az alperesek, a városi bíróságon már úgy nyilatkozott, hogy a T. Kft. és a felperes által megkötött kölcsönszerződés annak a szerződésnek a leplezésére szolgált, mely szerint a felperest fuvarszervezői jutalék illeti meg.