EH 2004.1011 I. Rágalmazás vétségét - jogellenesség hiánya miatt - nem valósítja meg a tanúvallomás teljesítése során tett - egyébként becsület csorbítására alkalmas azon tényállítás, mely szerint a magánvádló rendszeresen alaptalan feljelentéseket tesz a társasház lakói ellen [Btk. 10. §, 179. §].

II. A tanúzási kötelezettségét teljesítő személynek az ügyre vonatkozó kijelentése akkor sem alapozza meg a rágalmazás miatti büntetőjogi felelősséget, ha tényállításai, vagy az abból levont következtetések objektíve alkalmasak a becsület csorbítására [Btk. 179. §, 180. §].

Az elsőfokú bíróság a 2004. január 5. napján hozott végzésével P. L. terhelt ellen a rágalmazás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Kötelezte a feljelentőt az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A határozat indokolása tartalmazza, hogy F. Gy.-né magánvádló a bírósághoz 2002. június 21. napján érkezett feljelentésében a Btk. 179. § (1) bekezdésében meghatározott rágalmazás vétségével vádolta a terheltet. A feljelentés szerint a terhelt a rendőrkapitányságán egy ügyben 2000. november 2. napján a tanúkénti meghallgatása során valótlanul azt állította, hogy: "…F.-né rendszeresen feljelenti a ház lakóit és a társasházat is, így engem és a feleségemet is többször feljelentett ... eddig egyetlen olyan döntés sem született, mely bárkit elmarasztalt volna a F.-né feljelentése alapján."

Az eljárt bíróság az iratok áttanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy szükségtelen személyes meghallgatás kitűzése, mivel a feljelentésből az állapítható meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem veszélyes a társadalomra, ezért bűncselekménynek nem minősül. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben szóban vagy írásban az ügyre, vagy az ügyfélre vonatkozó nyilatkozatok megtétele jogszerű magatartás, így nélkülözi a társadalomra veszélyességet.

A magánvádló fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a 2004. február 5. napján tanácsülésen hozott végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogi indokolást annyiban helyesbítette, hogy a feljelentésben foglalt kijelentések - mivel azok nem tartalmaznak a becsület csorbítására alkalmas tényállításokat - a rágalmazás vétségét tényállási elemek hiányában sem valósítják meg.

A másodfokú végzés ellen a magánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben az elsőfokú bíróság büntetőeljárást megszüntető végzésének a helybenhagyását, egyben a bűnügyi költségre való kötelezését is sérelmezte.

Az indítványban írtak szerint miután az eljárt bíróság személyes meghallgatást nem tartott, az 1990. évi XCIII. tv. 57. § (2) bekezdésének b) pontja szerint a magánvádló nem kötelezhető bűnügyi költség fizetésére, ha a bíróság az eljárást a személyes meghallgatás előtt szünteti meg. Sérelmezi az indítvány a megállapított tényállást. Állítása szerint az eddigi feljelentése alapján több személyt is elmarasztaltak, amit igazolni is tud. Sérelmezte a feljelentő, hogy a terhelt a tanúkénti meghallgatása során valótlant állított, ennek ellenére a bíróság rágalmazás vétsége miatt nem marasztalta el.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben alaptalannak, részben pedig a törvényben kizártnak tartja. Az eljárást megszüntető határozatok helyesek, ezért azok hatályban fenntartására tett indítványt. A bűnügyi költséggel kapcsolatosan utalt a Be. 578. §-ára, melynek értelmében a vitatott rendelkezés különleges eljárás keretében orvosolható.

A magánvádló a nyilvános ülésen felszólalásában a jogerős határozatok hatályon kívül helyezését és a terhelt megbüntetését kérte. Állítása szerint a terheltet hamis tanúzás bűntette miatt fel kellett volna jelenteni, mert nevezett a hatóságot félrevezette.

A felülvizsgálati indítvány részben alaptalan, részben a törvényben kizárt.

A felülvizsgálat ugyanis olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 420. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 405. és 406. §-ában felsorolt okokra hivatkozással vehető igénybe. Abból pedig, hogy a felülvizsgálat keretében az irányadó tényállás nem támadható, értelemszerűen következik az is, miszerint nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének a vitatására sem.

A tekintetben pedig, hogy az irányadó tényállás mellett a feljelentésben írt magatartás alkalmas-e a rágalmazás vétségének a megállapítására, illetőleg az említett magatartás miért nem valósít meg bűncselekményt, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel értett egyet.

A rágalmazás elkövetési magatartása valamely becsület csorbítására alkalmas tényállítás, vagy híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata. Jogi értelemben a tények - többek között - meghatározott magatartások tanúsítása, vagy bármilyen egyéb megtörtént esemény, történés létezése. A rágalmazás megítélése során tényállításon az olyan nyilatkozatot kell érteni, amelynek tartalma a múltban megtörtént, vagy a jelenben történő esemény, jelenség, vagy állapot.

Tartalmát tekintve a feljelentés szövege, miszerint a terhelt vallomása alapján a magánvádló rendszeresen, alaptalanul tesz feljelentést a társasház lakói ellen, olyan tényállítás, amely alkalmas a becsület csorbítására.

Ám kizárja a rágalmazás jogellenességét a tanúzási kötelezettség teljesítése. Éppen ezért a rágalmazás címén tett feljelentés esetén az eljárást - a személyes meghallgatás mellőzésével - már az előkészítés szakában meg kell szüntetni. Miután a tanúvallomás megtétele - a tanúvallomás megtagadásának lehetőségét kivéve - jogszabály parancsán alapul, ezért az ilyen magatartás jogellenesség hiányában bűncselekményt nem valósít meg. (Erre figyelemmel nincs helye valóság bizonyításának sem.) Következésképpen az ilyen személyekkel szemben büntetőeljárás nem indítható. Az ilyen kötelezettséget teljesítő személynek ugyanis az üggyel összefüggésben tett megállapításai esetén akkor sincs alap rágalmazás miatt a büntetőjogi felelősség megállapítására, ha a tényállításai, vagy az abból levont következtetések objektíve a becsület csorbítására alkalmasak.

A hatóság előtt folyamatban lévő ügyben szóban vagy írásban, az ügyre, vagy az ügyfélre vonatkozó nyilatkozatok megtétele kifejezetten jogszerű magatartás, minthogy elősegíti, hogy a hatóságok az anyagi igazságnak megfelelő határozatot hozzanak. Mivel a terheltnek a tanúkénti meghallgatása során tett, az üggyel összefüggő kijelentései, az ügy előbbre vitele, továbbá az ügyfél érdekében szükségesek voltak, a terhelt terhére sem a rágalmazás vétsége, továbbmenően a jelen eljárásban - közvádra üldözendő cselekmény lévén - a hamis tanúzás bűntette sem állapítható meg.

A magánvádló által hivatkozott esetleges eljárási szabálysértések pedig kívül esnek a felülvizsgálat körén.

Ekként tehát a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és az azzal megtámadott határozatokat a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 326/2004. sz.)