BH 1989.8.312 I. A kitagadás megítélésénél irányadó szempontok [Ptk. 663. §].

II. Kitagadás esetén nincs helye arra vonatkozó megállapításnak, hogy milyen vagyontárgyak tartoznak a kötelesrész alapjához [Pp. 123. §].

A felperes az 1987. szeptember 27-én elhunyt örökhagyó egyetlen gyermeke, az alperes pedig a felperes gyermeke, az örökhagyó unokája.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó 1986. október 15-én kelt végrendeletének az ő kitagadásáról rendelkező része érvénytelen, továbbá kérte annak megállapítását, hogy a kötelesrész alapjához hozzászámít az alperes tulajdonában álló házas ingatlan, valamint az örökhagyó által fenntartásos takarékbetétkönyvben elhelyezett pénzösszeg.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, hivatkozott arra, hogy a végrendelet szerinti kitagadási okok megvalósultak.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest 45 000 Ft perköltség, továbbá 81 240 Ft le nem rótt illeték megfizetésére.

Megállapította, hogy a végrendeletben foglalt kitagadás a Ptk. 663. §-a (1) bekezdésének c), d) és e) pontjaiban foglaltak szerint érvényes. Indokolása szerint ugyanis a felperes a gyermekéről: az alperesről, akit csecsemőkora óta az örökhagyó nevelt, soha nem gondoskodott, őt éveken keresztül nem látogatta, és vele semmiféle kapcsolatot nem tartott fenn, ezzel az örökhagyó egyenesági leszármazottja sérelmére súlyos "bűncselekményt" valósított meg akkor is, ha emiatt az örökhagyó vele szemben büntető eljárást nem kezdeményezett.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes azzal a magatartásával, hogy az örökhagyó tartását, gondozását is elhanyagolta, az ezzel járó kötelezettségeit elmulasztotta, megvalósult a d) pont szerinti kitagadási ok, az örökhagyóval szembeni törvényes tartási kötelezettség megsértése.

Az erkölcstelen életvitel körében értékelte, hogy már 1967-től kezdődően az örökhagyó haláláig a felperes ellen - a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan - számos, őt elmarasztaló eljárás volt folyamatban. Tulajdon elleni bűntettek miatt a bíróság két ízben ítélte el javítónevelő munka, illetve szabadságvesztés büntetés kiszabásával. Tulajdon elleni vétségek miatt ugyancsak két alkalommal folytattak le ellene bírói eljárást, és bűnösségét megállapították.

Ittas, illetve engedély nélküli járművezetés szabálysértését háromszor követte el, ezen felül 1972. november 2-án ittasan vezette személygépkocsiját, és balesetet okozott. Ekkor ittasan elkövetett közlekedési vétség és segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt a bíróság őt szabadságvesztés büntetéssel sújtotta, és egy évre eltiltotta a gépjárművezetéstől.

A tulajdon elleni szabálysértés, majd hivatalos személy megsértésének szabálysértése miatt vele szemben két ízben szabtak ki pénzbírságot, munkáltatója pedig - ahol a felperes egyébként is megszakításokkal állott munkaviszonyban - igazolatlan távollétek és munkaidő alatti alkoholfogyasztás miatt személyi alapbércsökkentés fegyelmi büntetést alkalmazott vele szemben, majd ugyanezeknek a magatartásoknak az ismételt elkövetése miatt fegyelmi büntetésként elbocsátották.

Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a kitagadás okaként megjelölt erkölcstelen életvitel a felperes fenti cselekményeinek, valamint a perben egyéb adatokkal igazolt megbotránkoztató, közösségellenes magatartásának alapján szintén megállapítható.