A Kúria Kfv.35272/2020/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

A számlakibocsátó számlakibocsátóinál feltárt hiányosságok önmagukban egyéb, a felek között létrejött gazdasági esemény valótlanságát alátámasztó körülmény hiányában nem elegendőek az adólevonási jog jogszerű megtagadásához. 5/2016. (IX.26.) KMK vélemény C-80/11, C-142/11

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.272/2020/7.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes:

A felperes képviselője: dr. Szabó B. Zsuzsanna ügyvéd

Az alperes: NAV Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: dr. Feketéné dr. Németh Georgina kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (40. sorszám)

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.583/2018/38. ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.583/2018/38. számú ítéletét, valamint az alperes 2144694847 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 250.000 (kettőszázötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 1993. június 21. napján kezdte meg gazdasági tevékenységét a gabona, dohány, vetőmag és takarmány nagykereskedelem területén. A felperes 2011 februárjában N.-R.K. Bt.-vel - akivel már több évre visszanyúló gazdasági kapcsolata volt - kötött adásvételi szerződés alapján 55.000 Ft + Áfa/tonna egységáron takarmány kukoricát vásárolt ömlesztve, mérlegelve, gépkocsira rakva az EU szabvány szerinti minőségben. A fenti szerződés alapján az eladó által kiállított számlák általános forgalmi adótartalmát levonható adóként szerepeltette bevallásában. Az eladó a felperes megrendelésére vásárolta fel a gabonát különböző gazdasági társaságoktól, a szállítók az eladó által megadott bérelt telephelyre fuvarozták az árut, ahonnan 24 órán belül felperes által elszállításra kerültek.

[2] Az adóhatóság vizsgálatot folytatott az eladó beszállítói társaságainál és megállapította, hogy az eladó nem rendelkezett az értékesítésről kiállított számlákban foglalt gabonával, melynek tényéről a felperesnek is tudnia kellett. A különböző gazdasági társaságok által kiállított számlák ugyanis fiktívek, a felek között az abban foglalt gazdasági események nem jöttek létre. A megvásárolt gabona azért sem kerülhetett a felpereshez, mert annak szállításához eszközökkel nem rendelkezett, tárolókapacitása nem volt, így a felperes igazoltan árut nem szerzett be, annak eladása sem valósult meg. Erre figyelemmel a számlákban előzetesen felszámított adó levonását az adóhatóság megtagadta és a felperes terhére 3.566.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely egyben jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. A jogosulatlan igénylés összege után 1.783.000 Ft adóbírság megfizetésére is kötelezte a felperest.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 3144694847 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Nézete szerint az eladó szerepe árualap hiányában arra korlátozódott, hogy a felperes felé áfás számlát kiállítva elszámolhatóvá tegye a felperes azon beszerzéseit, amelyek adott esetben nem számlaképes adóalanyoktól származtak, ily módon csökkentve a felperesi adózót terhelő fizetendő adó összegét. Az eladó áfabevallása adóminimalizáló képet mutatott, telephellyel, gabonaszállításra alkalmas járművel, saját árukészlettel nem rendelkezett, a cég 2012. május 4-én felszámolás alá került, majd megszűnt. A beszállítóknál folytatott ellenőrzés sem vezetett olyan eredményre, amely az áru meglétét, eredetét, ily módon a gazdasági események számlák szerinti megvalósulását igazolta volna. A felperes nem győződött meg az üzleti partner teljesítőképességéről, az áru minőségéről, mennyiségéről, annak átadására, átvételére, szállítására nem volt ráhatása. Így önmagában az a tény, hogy az eladóval szerződéses jogviszonyban állt, illetőleg a gabonához hozzájutott, nem alkalmas a számlákban rögzített beszerzések valódiságának igazolására. A büntetőeljárás során tett megállapítások az adóhatósági megállapításokat nem befolyásolják, mivel az elsőfokú adóhatóság adójogi, nem pedig büntetőjogi szempontból ítélte meg a felek közötti ügyletet.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresete szerint a gazdasági események megvalósultak, ezt igazolja a közösségi termékértékesítés, melynek CMR másolati példányai a szlovén adóhatóság részére igazolást nyertek. Hangsúlyozta, hogy fuvarozót bízott meg, aki az árut helyette és nevében átvette az eladótól, majd kiszállította a szlovéniai feldolgozó üzemhez. A fuvarozó által átadott okiratok bemutatása után nyújtotta be üzleti partnerének a számlát, melynek összege minden esetben átutalásra került. Az ellenőrzés figyelmen kívül hagyta, hogy az eladóval kötött szerződés szerint az eladó saját tulajdonában lévő gabonát adott el a felperes részére. Utalt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatóságának nyomozást megszüntető határozatára. Ez rögzítette, hogy a felperes és az eladó közötti üzleti kapcsolatban rendellenesség, vizsgálódásra okot adó körülmény, így adócsalásra utaló nyom nem volt fellelhető. Ha az eladó olyan szabálytalanságot követett volna el, amelyről a felperes tudott vagy tudnia kellett volna, kellő körültekintés tanúsítása esetén a nyomozásnak ezeket fel kellett volna tárnia. A számlakibocsátó terhére eső szabálytalanságokat nem lehet a felperes terhére róni, mivel azokra ráhatással nem bírt. E körben kiemelte, hogy a nyomozati anyag a szakértői véleménnyel egyenértékű bizonyíték, így annak adóhatósági figyelmen kívül hagyása jogszerűtlen.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak, azt elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúrai a Kfv.I.35.176/2017/9. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem szabályszerűen rögzített több olyan dokumentumot, amely egy másik perből felhasználásra került, illetve tévedett abban is, hogy nem vizsgálta a nyomozati eljárás során keletkezett iratanyagokat. Az új eljárásra előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak az iratanyag részévé kell tennie a felek korábbi peres eljárásában tett és az általuk hivatkozott nyilatkozatait, a nyomozati iratokat és ezt követően meghozott ítéletében a kereseti indokokat kell maradéktalanul kimeríteni és döntésének meg kell felelnie a Pp. 221. § (1) bekezdésében írtaknak.