BH 1999.5.239 A pertárgy értékéhez kötöttség az ügyvédi munkadíj megállapításakor nem az egyetlen szempont. Adóhatározat felülvizsgálatára irányuló közigazgatási perben a perköltség megállapításának szempontjai [Pp. 75. § (1) bek., 12/1991. (IX. 20.) IM r.].

A felperes befejezetlen kutatási-fejlesztési költségeit bizonytalan eredményűnek minősítve, e tevékenység aktivált értékét az immateriális javak között nem mutatta ki, hanem a tárgyévi eredményből leírta.

Az alperes a kutatási témák kilátásait várhatóan sikeresnek tekintette, és megállapította, hogy ezek költségeinek leírása az eszközök helytelen értékelését eredményezte, ezért a felperes terhére határozatával adóhiányt állapított meg.

A felperes keresetében a jogerős alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, arra hivatkozással, hogy nem adóhiánya, hanem jelentős összegű túlfizetése keletkezett a felperesnek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a 74.202.000,-,-Ft társasági adó és 4 millió,-,-Ft műszaki fejlesztési hozzájárulási mint adóhiány tekintetében a támadott határozatot hatályon kívül helyezte és a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a kutatás költségeit csak akkor kell aktiválni, ha a kísérleti fejlesztés eredménye a jövőben hasznosítható lesz. A vizsgált időszakban tételes vizsgálattal kell alátámasztani, hogy voltak-e az immateriális javak között aktiválandó termékek a felperesnél. Ez a vizsgálat a közigazgatási eljárás során nem történt meg. A támadott határozatban rögzített tényállás ennek következtében hiányosan került megállapításra. A nem kellő mélységben tisztázott tényállás alapján hozott közigazgatási határozat megalapozatlan, ezért jogszabálysértő.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezésében a felperes kizárólag a javára megállapított perköltség összegszerűségét támadta, és kérte annak a megítélt ötvenezer forintot jelentősen meghaladó mértékben való megállapítását.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta, és az alperes által a felperesnek fizetendő perköltség összegét százezer forintra felemelte. Indokolásából kitűnően a felperes által megjelölt pertárgyérték összegére tekintettel, figyelemmel arra, hogy az ügyvéd két tárgyaláson ellátta a felperes képviseletét, szakszerű és célszerű beadványokat nyújtott be, a rendelkező részben írt összeget azért találta arányosnak, mert az ügy különösebben bonyolult jogi megítélésű nem volt, és az eljárás rövid idő alatt befejeződött. Rámutatott ítélete indokolásában arra is, hogy a perköltség megállapításánál nem mérlegelési szempont a vonatkozó jogszabályok megismerésével töltött idő, lévén a jogszabályok és a bírói gyakorlat ismerete az ügyvédi hivatás gyakorlásának alapvető feltétele.

A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, melyben annak megváltoztatásával a 96 millió forintot meghaladó pertárgyérték 1%-át kitevő ügyvédi munkadíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint ügyvédi költségeinek megállapítása a díjazás jogszabályi alapját jelentő pertárgyérték teljes figyelmen kívül hagyása mellett történt. Hivatkozott felülvizsgálati kérelmében az ügy bonyolultságára, valamint az ügyben kifejtett tevékenysége jó minőségére.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.