BH 1987.4.121 A jogosult kárenyhítési kötelezettségének megítélésénél irányadó szempontok személygépkocsi hibás teljesítéséből fakadó kártérítési igény érvényesítése során [Ptk. 340. § (1) bek.].

A felperes 1980. február 5-én egy Trabant típusú személygépkocsit vásárolt az alperestől. A gépkocsi átvétele után a jótállási időben a felperes úttartási és kormányzási hibát észlelt a gépkocsin, és ezért azt több ízben javíttatta az alperes teljesítési segédjének tekintendő szervizben. A javítási kísérletek nem vezettek eredményre. A gépkocsi futóművének a gyári előírt értékekre való beállítása gyári eredetű hiba miatt nem volt megvalósítható.

A felperes ezért 8000 km óra-állásnál a gépkocsit leállította, és keresettel fordult az alperessel szemben a gépkocsi cseréje iránt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy a felperes személygépkocsiját 45 nap alatt azonos típusú új személygépkocsira cserélje ki. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta. A bíróságok megállapítása szerint a felperes gépkocsijának a futóműve hibás, a gépkocsi balesetveszélyes, és miután a kijavításra gyakorlati lehetőség nem volt, a bíróság a gépkocsi kicserélését rendelte el. A másodfokú bíróság ítélete 1983. november 25-én kelt, és azt a felperes 1984. január 26-án, illetve 27-én vettek át.

Ezt követően 1984. április 12. napján a felperes újabb keresetlevelet nyújtott be, amelyben az alperest a hibás teljesítésből eredő kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Egyéb igények között előadta azt is, hogy munkáltatója a szomszédos helységben mellékfoglalkozásként zongora oktatási lehetőséget biztosított részére havi 2500 forint díjazás mellett. Ezt a munkát azért nem tudta elvállalni, mert heti két alkalommal a délutáni órákban került volna sor az oktatásra, és a gyári hibás gépkocsival nem tudott közlekedni, menetrendszerű tömegközlekedési eszköz pedig ebben az időben nem állt rendelkezésre.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperesnek egyes kárigényeit alaposnak találta, a mellékfoglalkozású munkaviszony meghiúsulása miatti kárigényt azonban - a jogalap alaposságának megállapítása mellett - elutasította. Álláspontja szerint a gépkocsit e munkaviszony ellátása céljára a felperesnek használnia kellett volna, másrészt pedig lakóhelyén további magántanulókat kellett volna keresnie, s így kára nem merült volna fel.

A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság is alaptalannak találta a felperesnek a mellékfoglalkozás elmaradása miatt érvényesített kárigényét. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kárenyhítés keretében a felperestől elvárható volt, hogy a felajánlott munkakört tömegközlekedési eszközök igénybevételével ellássa.

A jogerős ítéletnek a mellékfoglalkozású munkaviszony ellátásának meghiúsulása miatt előterjesztett kereseti kérelmet elutasító rendelkezést támadó törvényességi óvás alapos.

A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.

A felperes hivatkozott keresetlevelében arra, hogy kára merült fel azáltal, hogy a balesetveszélyes gépkocsival nem tudott közlekedni, s ezért más helységben mellékfoglalkozást nem vállalhatott.