BH 1993.2.72 A természetes egységet, illetve a törvényi egységet (folytatólagosság) alkotó cselekmények egységes jogi értékelést vonnak maguk után; a minősítés ilyenkor általában a legsúlyosabban fenyegetett, illetve a hátrányosabb következményekkel járó részcselekményhez igazodik;

Az egységes értékelésnek a cselekmény megnevezéséből is ki kell tűnnie, ezért a befejezettként minősítés mellett felesleges és félrevezető a "részbeni" kísérletre; a kísérletkénti minősítés mellett pedig a "részbeni" befejezettségre való utalás [Btk. 12. § (1) és (2) bek., 16. §].

Az elsőfokú bíróság a vádlottat lopás büntettében, 2 rb. közokirattal visszaélés vétségében és folytatólagosan elkövetett magánlaksértés büntettében mondta ki bűnösnek, ezért mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - főbüntetésként 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésként 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá, hogy a vádlott legutóbbi 2 év 2 hónapi fegyházbüntetésével kapcsolatos végrehajtási kegyelem hatályát vesztette. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott nemcsak többszörös, hanem a lopási cselekményeket illetően egyben különös visszaeső; ezen túlmenően is többször volt már büntetve. Legutóbbi büntetéséből végrehajtási kegyelem folytán 1992. január 3. napján szabadult.

A vádlott a vádbeli napon éjszaka 22 óra 30 perc körüli időben a város külterületén levő házhoz ment. Ennek a családi háznak a hátsó lakásában élt a volt felesége és annak a féltestvére. A ház udvara be van kerítve, és a kapu be volt zárva. A vádlott bemászott a kerítésen, és odament a volt felesége lakásához. Bekopogtatott, és bebocsátást kért. Házasságukat egyébként már több mint két éve felbontotta a bíróság. Erre is tekintettel a sértett elutasító választ adott. A vádlott ekkor megfenyegette a volt feleségét és annak féltestvérét azzal, hogy "reggelre megdöglötök". Ennek ellenére nem engedték be, így végül is eltávozott az udvarból.

A vádlott másnap 18 óra tájban ismét megjelent az említett háznál. Bemászott a kerítésen, és kopogtatva megint bebocsátást kért a volt feleségétől. A két nő ekkor is elutasító választ adott. Erre a vádlott felindultságában az öklével bezúzta a lakás bejárati ajtajának üvegét abból a célból, hogy azon keresztül a lakásba behatoljon. Miután ez nem sikerült, elindult a kerítés felé. A behatolást megakadályozó sértett és testvére a vádlott magatartásán felháborodva utánamentek, visszarángatták a kerítésről, és sodrófával többször megütötték. Ezt követően a szomszédok segítségével rendőri intézkedést kértek ellene.

Néhány nap múlva 16 óra körüli időben a vádlott elhatározta, hogy valamelyik családi házba betör, ugyanis pénzhez, illetőleg élelmiszerhez és ruhaneműhöz akart jutni. A vádlott a B. család kétszintes családi házát szemelte ki. Azért, hogy meggyőződjön arról, van-e otthon valaki, becsengetett. Miután észlelte, hogy a lakásból válasz nem jött, az épület déli oldalán levő teraszról nyíló üvegezett bejárati ajtóhoz ment. A közelben talált kapupántvassal először az ajtót feszegette. Miután azt nem sikerült kinyitnia, a kétszárnyú ajtó egyik üvegtábláját zúzta be. Ezen benyúlva tudta kinyitni az ajtót, és bement a lakásba. Átkutatta mind a földszinti, mind az emeleti helyiségeket. A vádlott végül is 9620 forint értékben ruhaneműket, kvarcórát, borotvát, piperecikkeket stb. tulajdonított el. Ezek B. L. és a fia tulajdonában álltak. A vádlott a kutatás során megtalálta B. L. és felesége útlevelét, ezeket eltette, és úgy távozott a lakásból, hogy az eltulajdonított ruhaneműk egy részét magára öltötte. A lakás elhagyása után egy közeli ház előtt levő szemetesedénybe dobta a saját ruhaneműjét. Ezt követően a büfébe ment, és az ellopott dolgok egy részét egy nejlonszatyorban a büfé dolgozóira bízta megőrzés céljából. Még, aznap kb. egy óra elteltével újból visszament B. házába, immár abból a célból, hogy ott aludjon. Azt hitte, hogy az ott lakók tartósan távol vannak. B. L. azonban a szomszédoktól értesítést kapott arról, hogy betörés történt. Rendőrökkel mentek a házukhoz. A vádlott ezt észlelve menekülni próbált, a ház közelében azonban a rendőrök elfogták.

Utóbb lefoglalásra került a büfében elhelyezett nejlontáska annak tartalmával, valamint a vádlottól elvették az általa felvett ruhaneműket, cipőt és az útleveleket is. Így a lopással okozott kár 300 forint kivételével megtérült. Az erőszakos behatolással 1339 forint kár keletkezett.

Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére. A lopási cselekményt helyesen minősítette lopás bűntettének. A megyei bíróság megítélése szerint csak 1 rb. lopási cselekmény állapítható meg annak ellenére, hogy a vádlott mind B. L. mind pedig annak fia ingóságait is ellopta. Kétségtelen főszabály az, hogy a lopási cselekmény annyi rendbelinek minősül, ahány sértett ténylegesen van, és a vádlott tudattartalmának e körben nincsen jelentősége. Az ítélkezési gyakorlat azonban ennek ellenére 1 rendbelinek tartja azt a lopást, amelyet családi otthonban együtt élő (házközösségben élő vagy együtt gazdálkodó) családtagok sérelmére követnek el, még akkor is, ha a lopás nemcsak a közös tulajdonban vagy használatban álló tárgyakra vonatkozott.