A Debreceni Ítélőtábla Pf.20187/2020/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 102. §, 191. §, 279. §, 370. §, 383. §] Bírók: Árok Krisztián, Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék P.21252/2018/50., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20187/2020/5.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.187/2020/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Tarcali Ágnes ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - a Kercherné dr. Felső Zsuzsanna ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (cím) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Miskolci Törvényszék 10.P.21.252/2018/50. számú ítélete ellen a felperes részéről 60., az alperes részéről 53. és 58. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy az állam visel 160 000 (százhatvanezer) forint meg nem fizetett fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] A jogerős szabadságvesztés büntetését az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben töltő felperest 2018. január 19-én a kora délutáni órákban gyengeség fogta el, intenzíven verejtékezett, hányingere lett, majd hányt, amelyet követően erős, hasító, sugárzó fájdalmat érzett a fültőtől az állkapocs irányában, továbbá a mellkasában szorító nyomást. Mivel orvosi rendelés ekkor már nem volt, panaszait az egészségügyi szakápolóknak jelezte: fokozódó panaszait követően H. A. szakápoló az esti gyógyszerosztás alkalmával 21 órakor megmérte a felperes vérnyomását, és bár a felperes közölte és felismerhetőek voltak a szívinfarktusra utaló ezen tünetei, nem kapott azzal összefüggő ellátást, hanem mint a már 3 napja meglévő megfázására fájdalomcsillapítót (Algozone) kapott. Az alperes szakápolója által 22 óra 34 perckor kiállított dokumentációban feltüntette, hogy a felperes elmondása szerint a mellkasa fáj, vérnyomása 153/88, pulzusa 84, orra piros, hangja náthás, kikérdezése közben köhög, három napja meg van fázva. E panaszok azonban fel kellett volna, hogy vessék számára a szívinfarktus gyanúját, melyet egy azonnal elkészített EKG erősíthetett volna meg.

[2] A felperes panaszai fokozódtak, amelyet másnap, 2018. január 20-án zárkatársai jeleztek a körletfelügyelőnek, aki engedélyezte a felperes szakápolói vizsgálatát: A. A. szakápoló a szívinfarktusra utaló tünetek ellenére csak fizikai vizsgálatot végzett. Mivel a felperes panaszai nem szűntek, az esti órákban Sz. V. szakápoló vizsgálta meg a felperest. Az általa kiállított egészégügyi dokumentációban rögzítette, hogy a felperesnek az előző este óta egyre rosszabbodó mellkasi fájdalmai vannak, a vizsgálatkor is szorító, nyomó mellkasi fájdalmat érez, amely az állkapocsba, illetve néha a hátba sugárzik. A szakápoló ezért mellkasi EKG-t készített, amelynek eredményét rögzítette a dokumentációban, továbbá a felperes 126/85-ös vérnyomását és percenkénti 115-ös pulzusát is. Az alperesi szakápoló a vizsgálat alapján mentőt hívott, ami a s-i kórházba szállította a felperest szívinfarktus gyanújával.

[3] A felperes a S. E. K. Sürgősségi Osztályán a megelőző estétől a mellkasában érzett nyomásra és palpitatio érzetre panaszkodott. Vizsgálatát követően heveny alsófali transzmuralis szívizomelhalás, magasvérnyomás-betegség, pitvari fibrillatio és flutter diagnózist állapítottak meg, majd még aznap éjjel a ... Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórházba szállították, ahol a vizsgálatára a 2018. január 21-i hajnali órákban került sor. Itt egyebek mellett azt is rögzítették, hogy 24 órán túli inferior STEMI miatt vizsgálták a már panaszmentes, ST resolutiot mutató felperest, ezért, továbbá stabil keringése miatt a recanalisatio nem javasolt.

[4] A felperes munkaképessége csökkent a szívizomelhalás miatt, amely utóbbi mértéke 10 és 29% közötti, de pontosabban meg nem határozható össz-szervezeti egészségkárosodási tartományba esik. A szívinfarktus következtében a jobb koszorúér teljes elzáródása miatt kialakult szívizomelhalást nem lehetett visszafordítani vagy annak mértékét csökkenteni. A felperest az alperes szakápolóinak felróható diagnosztikus tévedése és az ezzel járó késlekedés miatt olyan egészségkárosodás érte, amely időben történő, megfelelő orvosi kezeléssel elkerülhető lett volna. A felperes életkilátásai és életminősége, elsősorban fizikális terhelhetősége romlott, a későbbiekben a romló szívfunkció miatt fokozatosan szívelégtelenség tünetei alakulhatnak ki. Ugyanakkor a veleszületett és a szerzett okok is szerepet játszanak a koszorúérbetegség kialakulásában és további súlyosbodásában.

[5] A felperes módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogait azzal, hogy 2018. január 19-én nem részesítette az egészségi állapotának megfelelő ellátásban, ezért 20 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozása szerint az alperest mulasztás terheli a szívinfarktus időben történő felismerésében, amely miatt egészségi állapota jelentősen romlott.

[6] Az alperes érdemi ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását, vitatva azt jogalapjában és összegszerűségében is. Álláspontja szerint a szívinfarktus legkorábban 2018. január 20-án este volt felismerhető a felperes tünetei alapján.

[7] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy 2018. január 19. napján nem biztosította számára az egészségi állapotának megfelelő ellátást. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 2 000 000 Ft-ot. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak 32 100 Ft állam által előlegezett költséget, egyúttal megállapította, hogy 289 115 Ft állam által előlegezett költség és 1 200 000 Ft eljárási illeték az állam terhén marad.

[8] Az ítélet indokolásában ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. §-ának (1) bekezdését, 2:43. §-ának a) pontját, 2:51. §-a (1) bekezdésének a) pontját és 2:52. §-ának (1) bekezdését.

[9] Előre bocsájtotta, hogy a felperes tényelőadásait minden tekintetben alátámasztották az általa meghallgatni kért tanúk vallomásai, a beszerzett orvosszakértői vélemény, annak kiegészítése és a perben rendelkezésre álló egyéb adatok. R. A. és B. R. vallomásai alátámasztották, hogy a felperes által jelzett tünetek (szívtáji és mellkasi fájdalom, gyengeség, hányinger/hányás) már 2018. január 19. napján a késő délutáni órákban fennálltak, de azt is, hogy a felperes jelezte ezeket az őröknek, majd 2018. január 19. napján csak az esti órákban mérték meg a vérnyomását. Megállapítható volt az is, hogy 2018. január 20. napján sem került sor érdemi orvosi vizsgálatára, bár panaszai fokozódtak, és ezt jelezték az őröknek. Ugyanakkor érdemi bizonyíték nem származott az alperes részéről meghallgatott A. A., H. L. és J. L. tanúk vallomásából, mivel nem emlékeztek a 2018. január 19. és 20. napjain történtekre. Bár A. A. szakápoló vitatta, hogy 2018. január 20. napján napközben megvizsgálta a felperest, ennek ellenkezője volt megállapítható a felperes tényállítását alátámasztó tanúk vallomásából. Az alperes által becsatolt meghallgatási jegyzőkönyvben M. A. fogvatartott is megerősítette, hogy két napon keresztül több alkalommal jelezték a felügyeletnek a felperes egészségügyi problémáit, de csak 2018. január 20-án az esti órákban került sor EKG vizsgálatra. Az alperes azon érvelésével szemben, hogy a meghallgatáson feltett kérdések nem célzottan irányultak az egyes napok történéseire, az elsőfokú bíróság célzott kérdéseket tett fel a 2018. január 19. napján történtekre, amelyekre a tanúk érdemi válaszokat adtak. Az pedig az alperes terhére értékelendő, hogy saját eljárása során nem tett fel pontosabb kérdéseket.