A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30047/2010/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 286. §, 296. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Járásbíróság G.21472/2007/44., Szolnoki Törvényszék Gf.20744/2009/5., *Kúria Gfv.30047/2010/4.* (BH 2011.2.45)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.047/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Bódis Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Erdei Gyula ügyvéd által képviselt alperes ellen 4,652.739 Ft és járulékai megfizetése iránt a Szolnoki Városi Bíróságnál 12.P.21.472/2007. szám alatt indult és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 3.Gf.20.744/2009/5. számú ítéletével befejezett perében - amelybe a dr. Erdei Gyula ügyvéd által képviselt az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott - az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes és a beavatkozó által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 3.Gf.20.744/2009/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Köteles az alperes 145.300 (Egyszáznegyvenötezer-háromszáz) forint, a beavatkozó 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget 15 nap alatt a felperesnek megfizetni.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a peres felek a perbeli időben mindketten cukorrépa termeléssel is foglalkozó mezőgazdasági vállalkozások voltak, a beavatkozó pedig, - többek között a peres felek mint tagok által végzett cukorrépa termelés integrálásával foglalkozó gazdálkodó szervezet, - a tagok által termelt cukorrépának a gyár részére történő átadásáig, illetőleg az árbevétel elszámolásáig végezte a termelés és értékesítés szervezését. 2005-ben - az előző évhez hasonlóan - a felperes végezte az alperes silókukoricájának betakarítását és silózását, az alperes pedig elvégezte a felperes cukorrépájának betakarításával és szállításával kapcsolatos feladatokat. A felek a felperes által elvégzendő munkáról szóban állapodtak meg. A felperes a munkát 2005. szeptember 28-a és október 5-e között elvégezte, a 4,652.739 Ft összegű vállalkozói díjról 2005. október 28-án az aznapi esedékességű számlát állította ki, amelyben fizetési módként átutalást tüntetett fel.

Az alperes által a felperes részére végzett cukorrépa betakarításra vonatkozóan a felek írásbeli szerződést kötettek, amelyben a felperes az alperes által végzett munka ellenértékét a cukorrépa árbevételéből vállalta megfizetni oly módon, hogy annak megfelelő összeget a beavatkozótól az elszámolás eredményeként őt megillető összegből az alperesre engedményezett.

Az alperes a saját szolgáltatásáról 2005. november 16-án és december 5-én állított ki számlát, a fizetés módjaként az első számlán átutalást, a másodikon "egyéb" fizetési módot tüntetett fel. A számlák alapján fizetés egyik fél részéről sem történt. A beavatkozó a felperessel a cukorrépa termelésből elért árbevétellel két részletben elszámolt, ennek keretében - első ízben - az alperes által fizetendő 4,652.739 Ft-ot a felperesnek jóváírta, a felperest megillető előleget ezzel az összeggel megemelte. Az ekként kiszámított 18,809.282 Ft-ból levonta a saját, a felperessel szemben fennálló 17,197.774 Ft-ot kitevő követelését, valamint az alperes által végzett munkák 3,680.000 Ft ellenértéket a fennmaradó 578.258 Ft-ot pedig a felperesnek átutalta. A második elszámolásba az alperes által végzett munkák ellenértékét további 1,960.000 Ft-ban állította be. A felperes vitatta az elszámolás helyességét.

A fizetési meghagyással indult, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes 4,652.739 Ft vállalkozói díj, ennek 2005. október 29-étől járó kamatai és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az alperes az általa kiállított számlát az abban megjelölt fizeti határidő alatt nem egyenlítette ki.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperessel történt megállapodás szerint az egymással szembeni követeléseiket a R Kft-vel történő elszámolás keretében rendezik, a számlákat ennek során kölcsönösen beszámítják. A beszámítás megtörtént, így a felperes követelése rendezésre került.

A felperes vitatta, hogy a beavatkozón keresztül történő elszámolásban megállapodtak.

A K Kft. a perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott. Állította, hogy az elszámolást elvégezte, ennek keretében a felperes követelése megtérült.

Az elsőfokon eljárt Szolnoki Városi Bíróság a 12.P.21.474/2007/44. számú ítéletében a keresetet elutasította. Megállapította, miszerint a felek szóbeli megállapodása arra irányult, hogy a kölcsönösen nyújtott szolgáltatások díját egymás felé nem egyenlítik ki, azokat kölcsönösen beszámítják és a nagyobb összegű alperesi számla miatti különbözetet az alperes a cukorrépa árbevételéből kapja meg. Az elszámolás megtörtént, a számlák egymással szemben beszámításra kerültek, így a felperes keresete alaptalan.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott 3.Gf.20.744/2009/5. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest a kereset szerint marasztalta. Álláspontja szerint nem nyert bizonyítást, miszerint a felek között szóbeli megállapodás történt arra, hogy a felperes alperessel szemben fennálló követelését a cukorrépával kapcsolatos elszámolás körébe bevonják. Tény, hogy a peres feleknek volt egymással szemben beszámításra alkalmas követelése, azonban írásbeli megállapodás csak arra jött létre, hogy a felperes az alperes által végzett szolgáltatás díját akként egyenlíti ki, hogy a beavatkozótól őt megillető összeget az alperesi követelés erejéig az alperesre engedményezi. Az elszámolás megtörtént, mivel azonban a pernek nem volt tárgya a beavatkozó által végzett elszámolás helyessége - amelyet egyébként a felperes vitatott - nem lehetett megállapítani, hogy a répa árbevétel elszámolása keretében a felperes követelése valóban kiegyenlítésre került.

Osztotta a felperes álláspontját avonatkozásban, hogy lényegében a beavatkozó kívánta a saját követelését beszámítani a felperes követelésével szemben, erre azonban a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése értelmében nem volt jogi lehetősége, mivel a felperes követelésének a beavatkozó nem volt kötelezettje. A kötelezetti pozíció megszerzéséhez a Ptk. 332. §-ának (1) bekezdése szerint át kellett volna vállalnia az alperesnek a felperessel szembeni 4,652.739 Ft összegű tartozását. Ehhez a felperes hozzájárulására lett volna szükség. Ilyen hozzájárulást a felperes nem vitásan nem adott, így azt a beavatkozó a cukorrépa-árbevétel elszámolásba nem vonhatta be. Az alperes a felperes által nyújtott szolgáltatás ellenértékét nem egyenlítette ki, ezért köteles azt a Ptk. 389. §-a alapján a felperesnek megtéríteni.