A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20927/2011/12. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 1998. évi XI. törvény (Üt.) 3. §, 10. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Kapcsolódó határozatok:

Gyulai Törvényszék P.20220/2009/31., Szegedi Ítélőtábla Pf.20491/2010/11., *Kúria Pfv.20927/2011/12.*

***********

Pfv.IV.20.927/2011/12.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Molnár István ügyvéd által képviselt I. rendű és a II. rendű felpereseknek a dr. Varga István ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés és járulékai iránt a Békés Megyei Bíróság előtt 12.P.20.220/2009. számon megindított és a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.491/2010/11. számú jogerős ítéletével befejezett perében, amely perbe az alperes pernyertességének érdekében a Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesülete (1136 Budapest, Hegedűs Gyula u. 8.) beavatkozott, az alperes 51. sorszámú felülvizsgálati kérelme tárgyában meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon kívül helyezi, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek személyenként 2.000.000 (Kettőmillió) forintot és ennek 2008. január 2. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát.

Mellőzi az alperes perköltségben marasztalását, és úgy rendelkezik, hogy a peres felek első-, másodfokú és felülvizsgálati perköltségüket maguk viselik.

A le nem rótt 1.980.000 (Egymillió-kilencszáznyolcvanezer) forint kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati illetékből a felperesek személyenként 630.000 (Hatszázharmincezer) forintot, az alperes pedig 720.000 (Hétszázhúszezer) forintot az államnak külön felhívásra megfizetni.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet - részben megváltoztatva az elsőfokú bíróság keresetnek helytadó ítéletét - az alperest a felpereseknek személyenként 5.000.000 forint és annak 2005. július 1-től járó törvényes kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás lényege szerint a felperesek és a .. között létrejött megállapodást az ügyvéd foglalkozású alperes foglalta okiratba 2005. április 18-án. Az alperes által szerkesztett okirat szerint a felek előszerződést kötöttek, amelyben a Kft. vállalta, hogy a 2006. május 31-ig megkötendő adásvételi szerződéssel eladja a felpereseknek, egymás között egyenlő arányban a tulajdonában álló, beépítetlen ingatlant és kötelezettséget vállalt arra, hogy a 60 napon belül elkészítendő terv szerint a felperesek számára azon lakóházat létesít, amely a telekkel együtt képezi a végleges adásvételi szerződés tárgyát. A szerződő felek a létesülő ingatlan vételárát 25.000.000 forintban határozták meg. A vevők az előszerződés napján 6.000.000 forint foglalót adtak át az eladónak, további 4.000.000 forint megfizetésére az építési terv elkészülését követő 8 napon belül, legkésőbb 2005. június hó 15-ig vállaltak kötelezettséget, aminek eleget is tettek.

Az alperes az előszerződést úgy szerkesztette meg, hogy az ingatlan tulajdoni lapjának aktuális hiteles másolata nem állt a rendelkezésére. Az előszerződés megkötésének időpontjában az ingatlanon az .. javára 10.000.000 forint erejéig keretbiztosítéki jelzálogjog állt fenn. Az előszerződés megkötését követően a Kft. 2005. december 15-én újabb kölcsönt vett fel, melynek biztosítására további 15 millió forint erejéig keretbiztosítéki jelzálogjog került bejegyzésre az ingatlanra. Az adásvételi szerződés megkötésének az előszerződésben meghatározott időpontjáig az épület nem készült el. A szerződő felek között folytatott egyeztetés eredménytelen maradt, mert a felépítmény készültségi fokának megfelelő vételárban nem tudtak megegyezni. A Kft. a felperesek által átadott összesen 10.000.000 forint összegű foglalót és vételárelőleget nem fizette vissza.

A Kft. ellen 2006. december 7-én felszámolási eljárás indult, amelyben a felperesek hitelezői igényt jelentettek be, a regisztrációs díj teljes összegét azonban nem fizették meg. A felszámolási eljárás keretében az ingatlan értékesítésére kiírt pályázaton az I.r. felperes ajánlatához képest magasabb összegű vételárat ajánló más személy szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. A Kft. felszámolási eljárása 2010. április 2-án fejeződött be. A zárómérleg szerinti vagyon a hitelezői igények kielégítésére nem nyújtott fedezetet.

A felperesek a Ptk. 474. §-a, 339. § (1) bekezdése, 318. §-a, valamint az 1998. évi XI. törvény 10. § (1) bekezdése alapján előterjesztett keresetükben kártérítés címén személyenként az alperes 5.750.000 forint és annak 2005. július 1-től járó törvényes kamatai megfizetésére kötelezését kérték. Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, érdemben a kereset elutasítását kérte.

A jogerős ítélet indokolása szerint alaptalanul hivatkozott az alperes a kereset idő előttiségére. A felperesek kárát elsődlegesen az okozta, hogy a velük szerződéses jogviszonyban álló Kft. az előszerződésben vállalt kötelezettségeit nem teljesítette és emiatt meghiúsult az adásvételi szerződés megkötése. Az ügyvédi mulasztás miatt a kártérítési felelősséget megalapozó közrehatás csak akkor állapítható meg, ha a felperesek követelése - elsődlegesen a szerződéses jogviszonyban álló partnerrel szemben - a rendelkezésre álló jogi eszközökkel nem kényszeríthető ki. A felperesek a Kft. felszámolási eljárásában hitelezői igényt jelentettek be. A nyilvántartásba vételi díj teljes összegét azért nem fizették meg, mert igényük reális megtérülése a felszámolásból nem volt várható. A felszámolási eljárás adataiból pedig tényként megállapítható, hogy a felperesek igényét akkor sem lehetett volna kielégíteni, ha a hitelezői igényük nyilvántartásba vétele megtörténik. További igényérvényesítési kötelezettség, amely az okiratszerkesztő ügyvéd alperessel szemben a kártérítési igény érvényesítését idő előttivé tenné, a felpereseket nem terhelte. Téves az alperesnek az az álláspontja is, hogy a felszámolási eljárásban a hitelezői igény szabályszerű érvényesítésének elmulasztása miatt a felperesek jelen perbeli igényérvényesítésre vonatkozó alanyi joga megszűnt. A nyilvántartásba vételi díj megfizetésének elmulasztása ugyanis legfeljebb a felszámolási eljárásra kiható következményeket von maga után. Önálló felelősségi alapja van az előszerződéses jogviszonyban szerződő kötelezettnek és a megbízási jogviszonyban teljesítő alperesnek. A megbízási jogviszonnyal összefüggésben bekövetkezett kár megtérítésére irányuló igény akkor érvényesíthető, ha a közvetlen kötelmi jogviszony kötelezettjén a felperesek előszerződésből eredő követelése nem hajtható be. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy az igényérvényesítési előfeltételek miatt megszűnt alanyi jogosultság folytán a felperesek perbeli követelése bírói úton nem érvényesíthető, mivel az ügyvédi mulasztás miatti kártérítési igény nem tartozik a Ptk. 204. § (1) bekezdés c) pontja szerinti igények körébe. Az alperes által hivatkozott eljárási szabálysértések, mint a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása, a kizárási kérelmének elutasítása, a fegyelmi iratok beszerzése és az elsőfokú bíróság mérlegelése az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését nem indokolták.