BH 1992.11.676 Az országon átutazó külföldi állampolgártól lefoglalt, külföldön vásárolt gépkocsinak téves elkobzása a csempészet megvalósulásának hiányában [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, és (2) bek. c) pont, 314. § (4) és (5) bek., Be. 375. §, 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 20. § (1) bek., 47. § (1) és (2) bek., 48. §, 90. § (2) bek.].

A külföldi állampolgár terhelttel szemben a csempészet büntette miatt indított nyomozást a városi ügyészség határozatával - a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély volta miatt - megszüntette, és őt megrovásban részesítette, majd a városi bíróságnál a Be. 375. §-ában szabályozott eljárásban a terhelttől lefoglalt vámáruk elkobzását indítványozta.

A városi bíróság az elkobzásra irányuló ügyészi indítványt elutasította, elrendelte a vámáruknak az értékesítésre felajánlását, és kötelezte a terheltet a felmerült 3400 forint bűnügyi költségből 988 forintnak a megfizetésére azzal, hogy a fennmaradó 2420 forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen az ügyész a bűnügyi költségről történő téves rendelkezés, míg a terhelt és jogi képviselője a bizonyítási eljárás lefolytatása, ennek alapján a terhelt felmentése és a gépkocsi - valamint egyéb vámáruk lefoglalásának megszüntetése végett terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet.

A városi bíróság a tárgyalás eredményeként hozta meg a jogerőre emelkedett - és a törvényességi óvással megtámadott - végzését. Végzésében hatályon kívül helyezte a korábbi végzésének a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos téves rendelkezését; az elkobzásra irányuló ügyészi indítványt elutasította, és a vámáruknak a vámhivatal részére történő értékesítésre felajánlását rendelte el. A döntés alapjául szolgáló tényállás lényege szerint a külföldi állampolgárságú terhelt a vámhivatalnál jelentkezett magyarországi belépésre. A vámvizsgálat előtt nem jelentette be, hogy aznap egy 303 600 forint értékű Volkswagen típusú gépkocsit vásárolt, és arra a magával vitt rendszámtáblákat szerelt fel. A végzés jogi indokolása szerint a terhelt annak ellenére, hogy elolvasta a rendelkezésére bocsátott, anyanyelvén írt tájékoztatót, vámbiztosítékot nem tett le, írásbeli vámáru-nyilatkozatot nem adott, illetve a vámárut a határon nem mutatta be. Ily módon megszegte a módosított 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 20. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezést. Ezzel pedig megvalósította a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő csempészet büntettet.

A gépkocsi - és lefoglalt egyéb vámáru - elkobzását, illetve a terheltnek elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezését méltányosságból, a Be. 314. §-ának (4) és (5) bekezdése alkalmazásával mellőzte; ez okból az ügyészi indítványt elutasította. Kifejtette még, hogy a gépkocsi a terheltnek nem adható ki, mert azt a vámellenőrzés alól elvonta; vámbiztosítékot nem tett le, emiatt az nem vámkezelhető. Ez okból a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM rendelet I. melléklet 4. pontja alapján csak a vámhivatal útján, gazdálkodó szervezet által történő értékesítésnek lehet helye.

A jogszabály szerint az értékesítését követően, a befolyt összeg 50%-át vám címén kell elszámolni, míg a fennmaradó összeget a raktározott vámáru értékesítésre vonatkozó szabályok alkalmazásával az utasnak vagy a küldemény címzettjének ki kell fizetni.

A végzés ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.

A Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében csempészetet az követ el, aki vámárut vámellenőrzés alól elvon, vagy vámszempontból lényeges körülmények tekintetében a hatóság előtt valótlan nyilatkozatot tesz.

A városi bíróság által megállapított tényállás szerint a terhelt elolvasta ugyan a "Váminformációk külföldi állampolgárok számára" címet viselő, anyanyelvén írt tájékoztatót, ennek ellenére vámbiztosítékot nem tett le. A szóban forgó tájékoztató azonban - amint arra a terhelt az eljárás során előterjesztett védekezésében hivatkozott is - a személygépkocsikkal kapcsolatban semmilyen külön kötelezettséget, vámelőírást a külföldi utas részére nem tartalmaz. A tájékoztató a gépjárművekkel kapcsolatban a vámszervek kötelességéről, jogosultságáról ad információt, miszerint a vámszervek kötelessége nem csupán a törvények betartására terjed ki, hanem "néhány ellenőrző vizsgálat során a gépjárművek, valamint a kézipoggyász ellenőrzésére is". Ezt követően az utasokat együttműködésre hívja fel: "amennyiben Önt is hasonlóképpen ellenőriznek, kérjük megértő türelmét és segítségét, mert így rövidebb lesz az ellenőrzés". A "Váminformáció"-nak a fentebb idézett rendelkezéséből tehát a külföldi utas csak arról szerezhet tudomást, hogy adott esetben a magyar vámszervek a gépkocsiját - mint ahogy a kézipoggyászát is jogosultak részletesen átnézni és ellenőrizni. Ezen túlmenően a közlekedési eszközül használt - tranzitútvonalon közlekedő - személygépkocsival kapcsolatos kötelezettséget a terhelt által elolvasott és aláírt tájékoztató nem ír elő. A terhelt - meg nem cáfolt védekezése szerint - nem volt tisztában azzal, hogy vámbiztosítékot kell letennie; ennek - amennyiben az előírást ismeri - eleget kívánt volna tenni, mert (az iratokból is megállapíthatóan) az országba történő belépéskor 500 DEM-mel rendelkezett. A terheltnek a kellő ismeret hiányára utaló védekezését a tájékoztatónak a tartalma önmagában is alátámasztja. Ezek az adatok bűnösség szempontjából jelentősek.

A Btk. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. Az ilyen tévedés a Btk. 22. §-ának d) pontja értelmében büntethetőséget kizáró ok.

A Legfelsőbb Bíróság azonban nem a tévedés szabályainak nem alkalmazása, hanem a csempészet büntette elkövetésének a megállapítása miatt találta a városi bíróság végzését törvénysértőnek.