62006CJ0353_SUM[1]

A Bíróság (nagytanács) 2008. október 14-i ítélete. Stefan Grunkin és Dorothee Regina Paul. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Amtsgericht Flensburg - Németország. A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog - A vezetéknévre vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályozás - Az alkalmazandó jog meghatározásának kizárólag az állampolgársághoz való kapcsolása - Valamely tagállam területén született, ott lakó és egy másik tagállam állampolgárságával rendelkező kiskorú gyermek - A születési és lakóhely szerinti tagállamban kapott név el nem ismerése az állampolgárság szerinti tagállamban. C-353/06. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2008. október 14. ( *1 )

"A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog - A családi névre vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályozás - Az alkalmazandó jog meghatározásának kizárólag az állampolgársághoz való kapcsolása - Valamely tagállam területén született, ott lakó és egy másik tagállam állampolgárságával rendelkező kiskorú gyermek - A születési és lakóhely szerinti tagállamban kapott név el nem ismerése az állampolgárság szerinti tagállamban"

A C-353/06. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Amtsgericht Flensburg (Németország) a Bírósághoz 2006. augusztus 28-án érkezett, 2006. augusztus 16-i határozatával terjesztett elő az előtte

Stefan Grunkin és

Dorothee Regina Paul

által indított,

Leonhard Matthias Grunkin-Paul

és

a Standesamt Niebüll

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann (előadó), C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts és M. Ilešič tanácselnökök, G. Arestis, A. Borg Barthet, J. Malenovský, J. Klučka, U. Lőhmus, E. Levits és C. Toader bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. december 11-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- S. Grunkin, saját nevében,

- a német kormány képviseletében M. Lumma, valamint J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

- a belga kormány képviseletében L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében E.-M. Mamouna, G. Skiani és O. Patsopoulou, meghatalmazotti minőségben,

- a spanyol kormány képviseletében M. Sampol Pucurull és J. Rodríguez Cárcamo, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében G. de Bergues és J.-C. Niollet, meghatalmazotti minőségben,

- a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas, meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster, meghatalmazotti minőségben,

- a lengyel kormány képviseletében E. Ośniecka-Tamecka, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében D. Maidani és S. Gruenheid, valamint W. Bogensberger, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának 2008. április 24-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 12. és az EK 18. cikk értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az S. Grunkin és D. R. Paul, valamint a Standesamt Niebüll (Niebüll városának anyakönyvi hivatala) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, mivel ez utóbbi megtagadotta a szülők által Leonhard Matthias nevű fiuk családi nevének Dániában meghatározott és anyakönyvezett formájában történő elismerését és a fenti hivatal anyakönyvébe történő bejegyzését.

A német jogi háttér

A nemzetközi magánjog

3 A Polgári Törvénykönyv bevezetéséről szóló törvény (Einführungsgesetz zum Bürgerlichen Gesetzbuch, a továbbiakban: EGBGB) 10. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Valamely személy nevét annak az államnak a joga szabályozza, amelynek állampolgára."

A polgári jog

4 Eltérő családi nevet viselő szülők gyermeke családi nevének meghatározását illetően a német polgári törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch, a továbbiakban: BGB) 1617. §-a előírja:

"(1) Ha a szülőknek nincs házastársi nevük, de a gyermek közös felügyeletük alatt áll, az anyakönyvvezető előtt tett nyilatkozattal vagy az apa vagy az anya nyilatkozattétel idején meglévő családi nevét választják a gyermeknek adandó születéskori családi névként. [...]

(2) Ha a szülők a gyermek születését követő egy hónapon belül nem tettek nyilatkozatot, a Familiengericht [családjogi bíróság] az egyik szülő számára adja meg a gyermek családi neve meghatározásának jogát. Az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó. A bíróság határidőt szabhat a szülőnek e jog gyakorlására. Ha a gyermek családi neve meghatározásának jogát határidőn belül nem gyakorolták, a gyermek annak a szülőnek a családi nevét kapja, akinek e jogot megadták.

(3) Ha a gyermek nem belföldön született, a bíróság csak akkor adja meg az egyik szülőnek a családi név meghatározásának jogát a (2) bekezdésnek megfelelően, ha azt az egyik szülő vagy a gyermek kéri, vagy ha a gyermek nevének bejegyzése szükségessé válik valamely német anyakönyvbe vagy személyazonosságot igazoló okmányba."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

5 Leonhard Matthias Grunkin-Paul D. Paulnak és S. Grunkinnak - akik akkor házastársak voltak, és mindketten német állampolgárok - Dániában, 1998. június 27-én született gyermeke. A gyermek szintén német állampolgár, és születése óta Dániában él.

6 Az illetékes dán hatóság által kibocsátott, a nevet igazoló bizonyítvány ("navnebevis") alapján a gyermek a dán jog értelmében a Grunkin-Paul családi nevet kapta, és ezt jegyezték be dán születési anyakönyvi kivonatába.

7 A német anyakönyvi hivatalok azzal az indokolással tagadták meg a gyermeknek Dániában adott név elismerését, hogy az EGBGB 10. cikke értelmében a személy családi nevét az állampolgársága szerinti állam joga szabályozza, a német jog pedig nem teszi lehetővé, hogy a gyermek kettős, apja és anyja családi nevéből álló nevet viseljen. A Leonhard Matthias nevű gyermek szülei által az elutasító határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelmeknek nem adtak helyt.

8 A gyermek szülei, akik időközben elváltak, nem viseltek közös családi nevet, és megtagadták, hogy gyermekük nevét a BGB 1617. §-ának (1) bekezdése szerint határozzák meg.

9 A Standesamt Niebüll az Amtsgericht Niebüllhöz fordult a Leonhard Matthias nevű gyermek családi neve meghatározása jogának a BGB 1617. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján a szülők egyikére való ruházása végett. Az Amtsgericht Niebüll az eljárást felfüggesztette, és az EK 234. cikk alapján az Európai Közösségek Bíróságánál előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő. A C-96/04. sz. Standesamt Stadt Niebüll ügyben 2006. április 27-én hozott ítéletében (EBHT 2006., I-3561. o.) a Bíróság megállapította, hogy az Amtsgericht Niebüll - amelyhez nemperes eljárás keretében fordultak - közigazgatási hatóságként járt el anélkül, hogy valamely jogvita eldöntése érdekében fordultak volna hozzá, és így nem tekinthető igazságszolgáltatási feladatokat ellátó szervezetnek. Ezért a Bíróság kimondta, hogy az előterjesztett kérdés megválaszolására nem rendelkezik hatáskörrel.

10 A Leonhard Matthias nevű gyermek szülei 2006. április 30-án fiuk Grunkin-Paul családi néven történő bejegyzését kérték az illetékes hatóságtól a Niebüllnél vezetett anyakönyvbe. A Standesamt Niebüll 2006. május 4-i határozatával az e bejegyzés iránti kérelmet arra hivatkozva utasította el, hogy a névviselés kérdésében irányadó német jog ilyen bejegyzést nem tesz lehetővé.

11 2006. május 6-án érkezett az Amtsgericht Flensburghoz az érintett gyermek szüleinek arra irányuló kérelme, hogy az utasítsa a Standesamt Niebüllt arra, hogy a Dániában meghatározott és anyakönyvezett formában ismerje el gyermekük családi nevét, és Leonhard Matthias Grunkin-Paul néven jegyezze be az anyakönyvbe.

12 A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy nem lehet a Standesamt Niebüllt olyan név bejegyzésére utasítani, amely a német jog alapján nem megengedett, azonban kifejezi kétségeit azzal kapcsolatban, hogy összeegyeztethető-e a közösségi joggal egy uniós polgár arra való kötelezése, hogy különböző tagállamokban más-más családi nevet viseljen.

13 E körülmények között az Amtsgericht Flensburg úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"Alkalmazható-e - figyelemmel a hátrányos megkülönböztetésnek az EK 12. cikkben írt tilalmára, illetve az EK 18. cikkben minden uniós polgár számára biztosított szabad mozgás jogára - az EGBGB 10. cikkében előírt német kollíziós szabály, amely a névviselés kérdésében irányadó jogot kizárólag az állampolgársághoz kapcsolja?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

14 A nemzeti bíróság kérdésével lényegében arra kíván választ kapni, hogy az EK 12. és 18. cikkel ellentétes-e, hogy valamely tagállam illetékes hatóságai megtagadják egy gyermek családi nevének olyan formában történő elismerését, ahogyan azt egy másik tagállamban - ahol a gyermek született és azóta is lakik - meghatározták és anyakönyvezték, és aki szüleihez hasonlóan kizárólag az első tagállam állampolgárságával rendelkezik.

Az EK-Szerződés hatályáról

15 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a Leonhard Matthias nevű gyermek helyzete az EK-Szerződés tárgyi hatálya alá tartozik.

16 Ugyanis, még ha a közösségi jog jelen állapotában egy személy családi nevének meghatározására vonatkozó szabályozás a tagállamok hatáskörébe tartozik is, a tagállamoknak hatáskörük gyakorlása során tiszteletben kell tartaniuk a közösségi jogot, kivéve ha olyan belső helyzetről van szó, amely semmilyen módon nem kapcsolódik a közösségi joghoz (lásd a C-148/02. sz. Garcia Avello-ügyben 2003. október 2-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-11613. o.] 25 és 26. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

17 Márpedig a Bíróság megállapította, hogy azoknál a gyermekeknél fennáll ilyen kapcsolat a közösségi joggal, akik valamely tagállamnak egy másik tagállam területén jogszerűen tartózkodó állampolgárai (lásd a fent hivatkozott Garcia Avello-ügyben hozott ítélet 27. pontját).

18 Ezért a Leonhard Matthias nevű gyermek főszabály szerint joggal hivatkozik azzal a tagállammal szemben, amelynek az állampolgára, az EK 12. cikkben biztosított, állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmára, és az EK 18. cikkben szereplő, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogra.

Az EK 12. cikkről

19 Az EK 12. cikket illetően azonban - amint ezt a Bírósághoz észrevételt benyújtó valamennyi tagállam és az Európai Közösségek Bizottsága is előadta - elsőként meg kell állapítani, hogy a Leonhard Matthias nevű gyermek állampolgársága alapján semmilyen hátrányos megkülönböztetést nem szenved el Németországban.

20 Mivel ugyanis a gyermek és szülei kizárólag német állampolgársággal rendelkeznek, és a családi név meghatározásakor az alapügyben szereplő német kollíziós szabály a névviselésre vonatkozó német anyagi jogra utal, ezen gyermek nevének Németországban, a német szabályozással összhangban történő meghatározása nem valósít meg az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetést.

Az EK 18. cikkről

21 Emlékeztetni kell arra, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely egyes állampolgárait pusztán azért hozza hátrányos helyzetbe, mert éltek a más tagállamban való szabad mozgás és tartózkodás jogával, az EK 18. cikk (1) bekezdésében valamennyi uniós polgárnak biztosított szabadságok korlátozását jelenti (lásd a C-406/04. sz. De Cuyper-ügyben 2006. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6947. o.] 39. pontját és a C-499/06. sz. Nerkowska-ügyben 2008. május 22-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-3993. o.] 32. pontját).

22 Márpedig az a tény, hogy abban a tagállamban, amelynek állampolgárságával az illető rendelkezik, más nevet köteles viselni, mint amelyet a születési és lakóhelye szerinti tagállamban kapott, alkalmas az EK 18. cikkében előírt, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlásának akadályozására.

23 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a Bíróság a két tagállam állampolgárságával rendelkező gyermekekkel kapcsolatban korábban már megállapította, hogy a családnevek eltérése komoly szakmai és magánéleti hátrányokat okozhat az érintetteknek, amelyek többek között azokból a nehézségekből fakadnak, hogy abban a tagállamban, amelynek ezek a gyermekek az állampolgárai, a másik tagállam - amelynek szintén állampolgárai - által elismert névre kiállított okmányok vagy dokumentumok joghatásai nem érvényesülnek (a fent hivatkozott Garcia Avello-ügyben hozott ítélet 36. pontja).

24 Az ilyen jellegű komoly hátrányok ugyanígy felmerülhetnek egy olyan helyzetben is, mint amilyen az alapügyben áll fenn. E tekintetben ugyanis lényegtelen, hogy az eltérő családi név az érintett személyek kettős állampolgárságának a következménye-e, vagy annak a körülménynek, hogy a születési és a lakóhely szerinti államban a név meghatározása a lakóhelyhez kapcsolódik, míg az állampolgárság szerinti államban ennek meghatározása az állampolgársághoz kapcsolódik.

25 Amint a Bizottság rámutatott, a mindennapi élet számos tevékenysége, mind a közélet, mind pedig a magánélet terén, megköveteli a személyazonosság igazolását, ami általában útlevéllel történik. Mivel a Leonhard Matthias nevű gyermek kizárólag német állampolgársággal rendelkezik, a fenti okmány kiállítása kizárólag a német hatóságok hatáskörébe tartozik. Márpedig ha ez utóbbi hatóságok megtagadják a Dániában meghatározott és anyakönyvezett családi név elismerését, akkor a gyermeknek olyan útlevelet állítanak ki, amelyben más név szerepel, mint amelyet ez utóbbi tagállamban kapott.

26 Következésképpen minden egyes alkalommal, amikor Dániában - tehát abban a tagállamban, ahol született és azóta is él - igazolnia kell személyazonosságát, fennáll annak a veszélye, hogy el kell oszlatnia a személyazonosságával kapcsolatos kételyeket, és el kell hárítania a hamis nyilatkozattétel gyanúját, amely azért vetődhet fel, mert eltér egymástól egyrészt az a név, amelyet a mindennapi életben mindig is használ és amely a dán hatóságok nyilvántartásaiban, valamint a Dániában rá vonatkozóan kiállított valamennyi hivatalos okiratban, így például a születési anyakönyvi kivonatában is szerepel, és másrészt a német útlevelében szereplő név.

27 Fennáll ezen felül annak a veszélye, hogy az évek során nő azoknak a dokumentumoknak - nevezetesen tanúsítványoknak, bizonyítványoknak és okleveleknek - a száma, amelyek az érintett családi neve tekintetében eltérnek egymástól, mivel a gyermek szoros kapcsolatban áll mind Dániával, mind pedig Németországgal. Az ügy irataiból ugyanis kiderül, hogy a gyermek, habár főként az anyjánál él Dániában, rendszeresen tartózkodik Németországban is, amikor az apját látogatja meg, aki a házasság felbontását követően itt telepedett le.

28 Márpedig minden alkalommal, amikor egy konkrét helyzetben - különösen valamely ellátás vagy bármilyen jog megszerzése, illetve vizsga eredményességének vagy képességek megszerzésének bizonyítása érdekében - használt név nem felel meg annak, amely a személyazonosság igazolására bemutatott okmányban szerepel, vagy amikor két, egyszerre bemutatott okmányban szereplő név nem azonos, a családi nevek ilyen eltérése kételyeket kelthet ennek a személynek a személyazonosságát, valamint a bemutatott okmányok eredetiségét és a bennük szereplő adatok hitelességét illetően.

29 A személyek szabad mozgásának olyan akadálya, amely az ezen ítélet 23-28. pontjában leírt komoly hátrányokból ered, csak akkor igazolható, ha objektív megfontolásokon alapul, és arányos a jogszerűen elérni kívánt céllal (lásd ebben az értelemben a C-318/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2007. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-6957. o.] 133. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

30 A családi név meghatározásának kizárólag az állampolgársághoz való kapcsolásának igazolása érdekében a német kormány és néhány másik kormány, amely a Bírósághoz észrevételeket nyújtott be, többek között úgy érvel, hogy ez a kapcsolás olyan objektív kritérium, amely lehetővé teszi a személy nevének akként történő meghatározását, hogy a bizonyosság és a folyamatosság adott legyen, biztosítja a nevek egységességét a testvérek tekintetében, és fenntartja a szélesebb értelemben vett család tagjai közötti kapcsolatokat. Ez a kritérium arra irányul továbbá, hogy minden, meghatározott állampolgársággal rendelkező személyt ugyanolyan módon kezeljenek, és biztosítsák az ugyanolyan állampolgárságú személyek nevének egységes meghatározását.

31 Bármennyire jogosak legyenek is a személy nevének az állampolgársághoz kapcsolódó meghatározására felhozott indokok mint olyanok, egyiküknek sem tulajdonítható olyan jelentőség, hogy olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben felmerültek, igazolják azt, hogy valamely tagállam illetékes hatóságai megtagadják egy gyermek azon családi nevének elismerését, amelyet egy másik tagállamban - ott, ahol ez a gyermek született és ahol azóta is él - már meghatároztak és anyakönyveztek.

32 Amennyiben ugyanis az állampolgársághoz való kapcsolásnak azt kell biztosítania, hogy a személy nevét úgy lehessen meghatározni, hogy a folyamatosság és az állandóság adott legyen, meg kell állapítani, amint azt a Bizottság is előadta, hogy olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben felmerültek, az ilyen kapcsolás az elérni szándékozottal ellentétes eredményhez vezet. Minden alkalommal ugyanis, amikor a gyermek átlépi a Dánia és Németország közötti határt, másik nevet visel.

33 A nevek testvérek közötti egységességének biztosítására vonatkozó célkitűzést illetően elegendő megállapítani, hogy ilyen jellegű probléma az alapügyben nem merül fel.

34 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a német nemzetközi magánjog azon szabálya, amely a személy családi nevének meghatározását annak állampolgárságához kapcsolja, megenged kivételeket. A gyermekek nevének meghatározására vonatkozó német kollíziós szabályok lehetővé teszik ugyanis az egyik szülő szokásos lakóhelyéhez történő kapcsolást, amennyiben az Németországban található. Így tehát egy gyermek, aki szüleihez hasonlóan nem rendelkezik német állampolgársággal, mégis kaphat a német jogszabályoknak megfelelően képzett családnevet Németországban, ha valamelyik szülőnek itt van a szokásos lakóhelye. A Leonhard Matthias nevű gyermek helyzetéhez hasonló helyzet tehát Németországban is felmerülhetne.

35 A német kormány továbbá úgy érvelt, hogy a nemzeti szabályozás gyakorlati okokból nem teszi lehetővé az összetett családnevek adását. A nevek nem lehetnek tetszőleges hosszúságúak. A német jogalkotó rendelkezéseket hozott annak érdekében, hogy a következő nemzedéknek ne kelljen lemondania családnevének egy részéről. Amit az egyik nemzedék azzal a szabadsággal nyerne, hogy a kettős neveket megengednék, azt a következő nemzeték elveszítené. Nekik ugyanis már nem lennének ugyanolyan kombinációs lehetőségeik, mint az előző generációnak.

36 A közigazgatás megkönnyítésére irányuló ilyen megfontolások azonban nem elegendők a jelen ítélet 22-28. pontjában megállapított, a szabad mozgás akadályának igazolásához.

37 Ezenfelül, amint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, a német jog nem zárja ki teljesen annak lehetőségét, hogy német állampolgárságú gyermeknek összetett családnevet adjanak. Amint ugyanis a német kormány a tárgyaláson megerősítette, amennyiben az egyik szülő egy másik állam állampolgárságával rendelkezik, a szülők választhatják azt a lehetőséget, hogy a gyermek családnevét ennek az államnak a jogszabályai alapján határozzák meg.

38 Meg kell továbbá állapítani, hogy egyetlen olyan különleges okot sem említettek a Bíróság előtt, amely adott esetben megakadályozhatná a Leonhard Matthias nevű gyermek családi nevének a Dániában meghatározott és anyakönyvezett formában történő elismerését, mint például azt, hogy ez a név Németországban ellentétes lenne a közrenddel.

39 Az előző megállapításokra tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben felmerültek, az EK 18. cikkel ellentétes az, hogy valamely tagállam hatóságai a nemzeti jog alkalmazásával megtagadják egy gyermek családi nevének olyan formában történő elismerését, ahogyan azt egy másik tagállamban, ahol a szüleihez hasonlóan kizárólag az első tagállam állampolgárságával rendelkező gyermek született és azóta is lakik, meghatározták és anyakönyvezték.

A költségekről

40 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Az EK 18. cikkel ellentétes az, hogy valamely tagállam hatóságai a nemzeti jog alkalmazásával megtagadják egy gyermek családi nevének olyan formában történő elismerését, ahogyan azt egy másik tagállamban, ahol a szüleihez hasonlóan kizárólag az első tagállam állampolgárságával rendelkező gyermek született és azóta is lakik, meghatározták és anyakönyvezték.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.