ÍH 2022.40 HAMIS, HAMISÍTOTT VAGY VALÓTLAN TARTALMÚ MAGÁNOKIRAT FELHASZNÁLÁSA

Felhasználás alatt a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratnak a célzott joghatás kiváltására, illetőleg előidézésére, azaz jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására történő használatát, vagyis átadását, továbbítását, felmutatását, illetőleg ezekkel egylényegű más hasonló cselekmény végzését kell érteni, melynek folytán az okiratról más személyek szereznek tudomást. [Btk. 345.§]

A járásbíróság ítéletével D. G. vádlott bűnösségét hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345.§) mondta ki, ezért a terheltet mint többszörös visszaesőt 60 napi elzárásra ítélte, egyúttal rendelkezett az elzárás büntetés-végrehajtási intézetben történő végrehajtásáról, és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

A vádlott 2018. november 26-án megjelent a D. Kft. üzletében azért, hogy egy ismeretlen eredetű laptopot értékesítsen. A vádlott - annak igazolására, hogy a laptop az ő tulajdona és annak eladására jogosult - magát, mint eladót egy T. P. nevezetű személynek kiadva egy valótlan adatokkal kitöltött adásvételi szerződést adott át az üzletben dolgozónak, ezáltal egy nem létező személy adataival kitöltött hamis magánokiratot használt fel.

Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész a vádlott terhére súlyosítás érdekében, szabadságvesztés-büntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása, valamint a feltételes szabadságra bocsátás kezdő időpontjának meghatározása végett, míg a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A törvényszék mint másodfokú bíróság, ítéletével a járásbíróság határozatát akként változtatta meg, hogy a vádlottat az ellene hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette, megállapítván, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költség az állam terhén marad.

A másodfokú határozat indokolásában a törvényszék arra mutatott rá, miszerint az eljárás során nem merült fel adat arra nézve, hogy az adásvételi szerződés az eladón és a vevőn kívül eső más személyhez került, azaz a közöttük lévő jogviszonyon kívüli, más jogviszonyban felhasználásra került volna. Ezen további felhasználás hiányában a vádlott cselekménye előkészületi szakban rekedt meg, amely nem büntetendő. A felhasználás, mint törvényi tényállási elem hiányában a Btk. 345.§-a szerinti bűncselekmény nem valósult meg, erre figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott felmentése indokolt.

A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a hamis magánokirat felhasználásának vétségében bűnösnek kimondása és vele szemben szabadságvesztés, valamint közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a másodfokú ügyészi fellebbezést fenntartva arra mutatott rá, hogy az előterjesztett jogorvoslati kérelem joghatályos, a felülbírálat teljes körű. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította döntését, azonban a vádlott törvényszék által történt felmentésére az anyagi jog szabályainak sérelmével került sor. Az elkövető és a sértett által, a sértett megtévesztésével kötött szerződésnek a sértett részére történő átadása felhasználásnak minősül, s mert azt a vádlott egyenes szándékkal követte el, magatartásával kimerítette a Btk. 345.§-ában ütköző hamis magánokirat felhasználása törvényi tényállását. Indítványozta, hogy az ítélőtábla nyilvános ülésen eljárva a másodfokú bíróság által megalapozottnak tekintett tényállás alapján a törvényszék ítéletét a Be. 624.§ (1) bekezdése alapján változtassa meg. A vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk. 345.§-a szerinti hamis magánokirat felhasználásának vétségében, s ezért mint többszörös visszaesőt börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre és közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélje, a feltételes szabadságra bocsátás kezdő időpontját a Btk. 38.§ (2) bekezdés b) pontja alapján határozza meg és a vádlottat kötelezze az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélőtábla a harmadfokú felülbírálat eredményeképpen az ügyészség által előterjesztett másodfellebbezést, illetőleg az azt fenntartó fellebbviteli főügyészségi indítványban foglaltakat megalapozottnak találta.

A Be. 615.§ (1) bekezdése értelmében a másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. Figyelemmel arra, hogy jelen ügyben a másodfokon eljárt bíróság az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette, a Be. 615.§ (2) bekezdés b) pont I. fordulata értelmében a másodfokú döntés ellen előterjesztett fellebbezés joghatályosnak tekintendő.

A Be. 618.§ (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett döntését és az elsőfokú, valamint a másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Fenti tekintetben tehát a felülvizsgálat teljes körű volt, és kiterjedt arra is, hogy az eljárási szabályokat az első- és másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, továbbá arra is, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e.