BH 2001.8.361 A rablás bűntettének befejezett alakzata valósul meg, és a tettenérés fogalma alá esik, ha a dologelvételt követően a sértett felszólítja a tolvajt az eltulajdonított elkövetési tárgy visszaadására, de az elkövető a sértettel szemben az akarat hajlítására alkalmas erőszakot alkalmaz [Btk. 321. § (2) bek.].

A városi bíróság az ítéletével a terheltet rablás bűntettének kísérlete miatt - mint többszörös visszaesőt - 2 év 8 hónapi fegyházbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélt.

A súlyosítás érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés nyomán a megyei bíróság a 2000. január 20. napján meghozott ítéletével a városi bíróság határozatát akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét rablás bűntettének minősítette, a fő- és mellékbüntetés tartamát pedig egyaránt 4 évre súlyosította.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt 1999. július 25-én a kora délutáni órákban három társával együtt bort vásárolt az élelmiszerboltban. A délután folyamán két alkalommal jártak a sértett tulajdonában levő üzletben, ahonnan első alkalommal a terhelt egy tusfürdőt, a második alkalommal pedig egy sampont és ugyancsak egy tusfürdőt tulajdonított el.

Miután a terhelt és három társa távoztak, a sértett észlelve, hogy három darab pipereáru eltűnt, az ott tartózkodó ismerősére bízta az üzletet, és kiment a bolthoz kb. 50 méterre levő fa alatt italozó terhelthez és társaihoz. A sértett felhívta a terheltet - tekintettel arra, hogy csak nála volt egy sárga színű nylon szatyor, míg a többieknél nem -, hogy mutassa meg a táskáját, mivel az üzletből áruk tűntek el. A terhelt erre nem volt hajlandó, mire a sértett belenyúlt a terhelt táskájába, amelyben az illatszerek voltak, a terhelt azonban a sértett mindkét csuklóját megragadta, és megcsavarta a sértett kezét, aki ennek következtében az illatszereket visszaejtette a terhelt táskájába. Ezt követően a sértett segítségét kért a terhelt társaitól, ők azonban a helyszínről eltávoztak. Ezután a sértett ismételten megpróbálta a terhelttől elvenni az illatszereket, szétfeszítette a táska száját, a terhelt azonban tenyérrel egy alkalommal arcul ütötte a sértettet azért, hogy a dolgok visszavételében megakadályozza. A bántalmazás ellenére a sértettnek sikerült a táskából kivenni az illatszereket, és azokkal a boltba visszaszaladt.

A sértett mindkét csukóján kissé hiperémiás lett a bőr, a sérülések 8 napon belül gyógyultak.

A fenti jogerős határozatok ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Kérelmében egyrészt perjogi szabálysértést panaszolt. Állítása szerint megfelelő védelme nem volt biztosított, az előzetes letartóztatását megelőző bírói meghallgatáson ugyanis a kirendelt védője nem volt jelen, az elsőfokú tárgyalásra pedig olyan helyettest küldött, akinek még két vizsgája hátra volt; a fellebbezési tárgyaláson ismét más ügyvéd járt el helyette, aki az ügyet szintén nem ismerte, végül a kirendelt védője még csak fellebbezést sem jelentett be, saját perorvoslatra pedig már későn érkezett.

A terhelt ezen felül anyagi jogi szabálysértést. sérelmezett azzal az indokkal, hogy tettenérés nem történt, a sértettnek a rendőrséget kellett volna értesítenie, ekként pedig a terhére nem a rablás, hanem legfeljebb a lopás vétsége lett volna megállapítható.

A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.