BH 2020.11.340 I. A versenytilalmi megállapodásban a felek jogosultak kötbérfizetést kikötni arra az esetre, ha a másik fél olyan okból szegi meg a szerződést, amelyért felelős. A kötbér kikötésének kifejezettnek kell lennie [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 228. § (6) bekezdés, Ptk. 6:186-6:189. §].

II. Ha a felek a megállapodásban - kötbér helyett - kártérítésben állapodnak meg, az Mt. kárfelelősségi szabályai az irányadóak, így az a szerződésszegésből eredő kár bizonyítása hiányában nem érvényesíthető. Előre meghatározott összegű kártérítés kikötése pedig érvénytelen, arra igényt jogszerűen nem lehet alapítani [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 27. § (1) bekezdés].

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a peres felek között 2012. szeptember 1-jétől állt fenn munkaviszony. A 2014. június 25-én - a korábbi hatályon kívül helyezése mellett - megkötött új munkaszerződés szerint az alperes vezető állású munkavállalóként franchise-igazgató munkakörben került alkalmazásra határozatlan időre, havi 150 000 forint alapbér megfizetése mellett. Munkaszerződése szerint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 208. § (1) bekezdése szerint a munkáltató első számú vezetőjének közvetlen irányítása alatt álló és e személy helyettesítésére jogosult munkavállalónak minősül. Munkakörében a munkáltatóval szerződéses kapcsolatban álló ingatlanirodák szervezését, koordinálását végezte, oktatási feladatokat látott el, a franchise hálózatot fejlesztette.

[2] A munkaszerződés 3.8. pontja versenytilalmi megállapodásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazott. Eszerint a munkavállaló a munkaviszony megszűnését követő két évig Magyarország területén nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. E kötelezettség megszegését jelenti különösen - de nem kizárólag - a munkáltató tevékenységi körével azonos tevékenységi körrel működő jogalanyoknál történő munkaviszony, illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése; hasonló tevékenységi körrel működő saját vállalkozás létesítése, illetve hozzátartozó által működtetett vállalkozásban történő bárminemű közreműködés. Ezen kötelezettség teljesítéséért a munkáltató ellenérték fizetését vállalta, ami nem kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér 1/3-a.

[3] A 3.8.3. pont szerint a felek kijelentették, hogy a munkáltatót a versenytilalmi megállapodásra tekintettel fennálló fizetési kötelezettség a munkaviszony megszűnésének napját követő hónap 10. napjától terheli, és azt a megszűnést követő két éven belül minden hónap 10. napjáig teljesíti. A 3.8.4. pontban a munkáltató részére elállási jogot kötöttek ki. A 3.8.5. pontban rögzítették, hogy amennyiben a munkavállaló a megállapodás céljával ellentétes tevékenységet fejt ki, úgy 15 millió forint, a Ptk. 6:351. §-a alapján megállapított kártérítést - a továbbiakban: általános kártérítés - köteles fizetni a munkáltatónak. A munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetén, míg a munkáltató a munkaviszony bármilyen jogcímű megszüntetése esetén elállhat a versenytilalmi szerződéstől, ha annak "hatályban tartása nem áll érdekében".

[5] A peres felek a munkaviszonyt 2014. augusztus 26-án kelt megállapodással, e napi hatállyal közös megegyezéssel megszüntették. A megállapodás szerint kijelentették, hogy a munkaviszonyból származó, egymással szemben fennálló anyagi jellegű követeléseiket rendezték, egymással szemben további követelést nem tartanak számon, illetve ilyen igényt nem támasztanak.

[6] A munkáltató 2015. február 19-én fizetési meghagyás iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben az alperest 4 500 000 forint megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt, vitatva a követelés jogalapját és összegszerűségét is.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[7] A perré alakult eljárásban a felperes módosított keresetében elsődlegesen az Mt. 228. §-a és a Ptk. 6:142. §-a alapján a munkaszerződés 3.8.5. pontjára hivatkozással 4 500 000 forint kártérítés és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Másodlagosan ugyanezen követelését az Mt. 228. §-ára és a Ptk. 6:186-6:189. §-aira alapítva kötbér címén, harmadlagosan az Mt. 8. § (4) bekezdése és a Ptk. említett rendelkezései alapján érvényesítette a titoktartási kötelezettség megsértése miatt.

[8] Hivatkozása szerint az alperes 2014. szeptember 24-én részt vett a konkurensnek minősülő T. Kft. megalapításában, amelynek tagja is, megsértve ezzel a versenytilalmi megállapodást.

[9] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte azzal, hogy a felperes az ellentmondás kézhezvételét követően a keresetlevelet késedelmesen nyújtotta be. Érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult azzal, hogy szerződésszegő magatartást nem tanúsított, az általa részben tulajdonolt cég és a munkáltató tevékenysége nem azonos és nem is hasonló. Álláspontja szerint a munkaszerződésben a munkabér összegének meghatározása, és ebből adódóan a versenytilalmi megállapodás is érvénytelen, mivel az ezzel kapcsolatos kikötések jogszabályba ütköznek. Állította, hogy a megállapodásban a versenytilalom ellenértékeként rögzített összeg nem került részére megfizetésre. Ezen túl a versenytilalmi megállapodás a jóerkölcsbe is ütközik, ezért semmis. Annak célja az alperes ellehetetlenítése, a verseny kizárása volt. A megállapodásban rögzített kártérítés vonatkozásában feltűnő értékaránytalanság állapítható meg, ezért a kárigény megalapozottsága esetén erre hivatkozással kérte a kártérítés mérséklését.

[10] Az alperes a per során a tényelőadásait és védekezéseit viszontkereseti kérelemként terjesztette elő, amit utóbb a következők szerint pontosított: elődlegesen annak megállapítását kérte, hogy semmis a munkaszerződés azon kikötése, hogy vezető állású munkavállalónak minősült. Másodlagosan a munkaszerződés 2.4. pontjának részleges érvénytelenségét kérte megállapítani azzal, hogy legalább bruttó 1 121 000 forint elmaradt alapbérre lenne jogosult. Pervesztessége esetére kérte alkalmazni a beszámítás jogintézményét. A versenytilalmi megállapodás vonatkozásában szintén az érvénytelenség, illetve a semmisség megállapítását kérte.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a peres felek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése során tárgyaltak a versenytilalmi megállapodás további jogi sorsáról. A munkáltató szándékában állt a kérdés rendezése, azonban a felek között nem jött létre megállapodás, az alperes nem fogadta el a munkáltató e körben tett ajánlatát. Olyan dokumentumot, ami a versenytilalmi megállapodással kapcsolatos további jogokat és kötelezettségeket tartalmazta volna, nem írt alá, hanem úgy állapodott meg a munkáltatóval, hogy a továbbiakban a feleknek egymással szemben a munkaviszonyból származó semmiféle követelésük, igényük nincs. Kifejtette, hogy ha a munkáltató nem értett egyet azzal, hogy a munkavállaló nem írt alá olyan dokumentumot, amely a versenytilalmi megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket a jövőre nézve szabályozza, vagy a munkaszerződés ebbéli rendelkezését fenntartja, elállhatott volna a jogviszonyt közös megegyezéssel megszüntető megállapodás aláírásától, illetve a munkaviszonyt akár felmondással is megszüntethette volna. A munkáltató a megállapodást az alperessel folytatott megbeszélés eredményeként írta alá, eltekintett attól, hogy akár a megállapodásban, akár külön dokumentumban rendezzék a versenytilalmi megállapodással kapcsolatos kérdéseket. Erről lemondott, így e tárgyban jogszerű igényt az alperessel szemben nem támaszthat.