A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20799/2010/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin
Kapcsolódó határozatok:
Budapesti XX. XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság., Fővárosi Törvényszék Pf.634934/2009/5., *Kúria Pfv.20799/2010/6.* (BH 2012.1.10)
***********
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Szűcs Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Nehéz-Posony Márton ügyvéd által képviselt Kórház alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróságnál 5.P.XX.23.250/2006. szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Fővárosi Bíróság 56.Pf.634.934/2009/5. számú közbenső ítéletével elbírált perében a jogerős közbenső ítélet ellen az alperes részéről 36. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. évi február hó 2. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő
k ö z b e n s ő í t é l e t e t :
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, a le nem rótt felülvizsgálati illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes édesanyját, Sz.Enét 2003. április 30-án mentő szállította az alperes kórházba, mert a délelőtti órákban rosszul érezte magát és a korábban volt infarktusára tekintettel a nála tartózkodó fia 11 órakor mentőt hívott. Az esetkocsi 11 óra 10 perckor érkezett meg a helyszínre, majd a szükséges teendők ellátása után 11 óra 25 perckor indult a mentő a beteggel a kórházba. Útközben a mentőautóban a beteg rosszul lett, az eszméletvesztése miatt a mentőautót meg kellett állítani. Átlélegeztetésre, külső szívmasszázsra volt szükség, s mert az EKG vizsgálat pitvar fibrillációt mutatott, ezért defibrillációt alkalmaztak. Gyógyszeres kezelés, ismételt szívmasszázs, defibrilláció után a beteg szívműködése visszatért. A mentők értesítették az alperes kórházat, hogy lélegeztetett, újraélesztett beteget hoznak.
A kórház betegfelvételi osztályán szolgálatban levő orvost - dr.P.T-t - a nővérek értesítették a beteg beszállításáról, az orvos pedig értesítette az intenzív therápiás osztályt, ahonnan konzulensként dr.K.F. orvos a betegfelvételi osztályra ment és együtt várták a beteg érkezését. A mentő megérkezését követően K. doktor a beteg fizikális vizsgálata, valamint a hordágyon fekvő beteg lába között elhelyezett mentő EKG monitoron látott egyenes vonal alapján megállapította a beteg halálát, majd távozott. A beteget a kórházba nem vették fel, de a betegfelvételi osztályon pontosan meg nem állapítható időben, 12 óra tájban készítettek még egy EKG felvételt, amely kamraremegést mutatott. Ebből a klinikai halál állapotára lehet következtetni, de ebben az állapotban az újraélesztésre még van esély. Ezt a lehetőséget az alperes orvosai nem használták ki, a beteget a kórházba nem vették fel, nem kezelték, halottnak nyilvánították és intézkedtek a kórbonctanra való szállításáról, ami 12 óra 44 perckor történt.
Az orvosok ellen halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt büntetőeljárás indult, de az ügyészség az eljárást megszüntette azzal az indokkal, hogy a nyomozás adatai alapján bűncselekmény elkövetését nem lehetett megállapítani és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.
A felperes a keresetében az édesanyja halála miatt bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni kárait érvényesítette az alperessel szemben. Arra hivatkozott, hogy az alperes orvosai megsértették az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, mert a beteg ellátását nem az elvárható gondossággal végezték. A beteg még élt, amikor a mentő a kórházba beszállította, ezért azonnali újraélesztésére lett volna szükség. Ennek az elmaradásával elvették a beteg életben maradásának és felgyógyulásának az esélyét. Arra is hivatkozott, hogy a kórházban a beteg beérkezéséről, a vizsgálatáról, az észleléséről semmiféle dokumentáció nem készült, csak egy EKG felvétel áll rendelkezésre, annak az értékelése azonban elmaradt. Ez a dokumentációs hiányosság az Eütv. 136. §-ába ütközik és a felróhatóság körében értékelendő.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy amikor a mentő beszállította a beteget a kórházba, akkor már halott volt, ezért az újraélesztését sem kezdték meg. Miután a beteget a kórház nem kezelte, ezért arról orvosi dokumentáció sem készült.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!