BH+ 2010.6.253 A közös károkozás megállapításának nem akadálya - hogy a károkozók cselekménye más-más felelősségi rendszeren vagy alakzaton alapul; - végrehajtást kérővel és végrehajtóval szembeni egyetemleges kártérítési felelősségre alapított kárigény [Ptk. 339. §, 349. §, 344. §].

A per eddigi adatai alapján a következők állapíthatók meg:

A II. r. alperes 2003. év nyarán több hitelszerződést kötött a Z. Rt.-vel és a szerződésekben megállapított kölcsön összegét folyósította az adós részére. A hitelek biztosítására jelzálogjogot jegyeztek be az adósnak a z.-i ingatlan-nyilvántartásban felvett, 6568/3. helyrajzi szám alatti tulajdoni illetőségére. A II. r alperes a hitelszerződéseket 2004 februárjában felmondta és végrehajtási eljárást indított az adós ellen. A végrehajtás H. T. önálló bírósági végrehajtó, a per I. r. alperese előtt folyt.

A végrehajtó lefoglalta az adósnak a 6568/3. helyrajzi szám alatti ingatlanon levő tulajdoni illetőségét és arra 2004. február 6-án végrehajtási jogot jegyeztetett be az ingatlan-nyilvántartásba.

A II. r. alperes és a Z. Rt. 2004. február 10-én megállapodtak a lefoglalt ingatlan árverésen kívüli, de árverési vétel hatályával történő eladásában és megállapodtak a vevők személyben, az általuk megszerzendő ingatlanrészek mértékében és a becsértékében. Ehhez képest a felperes Kft. az ingatlan 39445/78140 részét 180 000 000 forint, míg a perben nem álló F. Kft. 15270/78140 részét 70 000 000 forint becsértéken vásárolja meg, amely vételárat az árverési vétel hatályával történő értékesítést rögzítő végrehajtási jegyzőkönyv aláírását követő harmadik munkanapon belül a végrehajtó számlájára át kell utalniuk. Az árverési jegyzőkönyvet 2004. február 10-én aláírták, és a vevők február 12-én a vételárat átutalták a végrehajtó számlájára. A felperes Kft. 180 000 000 forintot fizetett.

A végrehajtó a hozzá befolyt összeget, összesen 250 000 000 forintot a saját járandóságának levonása után felosztotta, és még aznap átutalt a II. r. alperesnek 222 184 971 forintot.

A lefoglalt és értékesítéssel érintett ingatlan egyik tulajdonosa, a Ny. Kft., akinek 2717/78140-ed tulajdoni illetősége volt, 2004. február 11-én keresetet indított és kérte az ingatlan foglalás alóli feloldását, majd február 19-én végrehajtási kifogással élt az ingatlan értékesítésére vonatkozó végrehajtói intézkedés ellen.

A végrehajtási bíróság a 2001.Vh.136/2004/7. számú végzésével helyt adott a végrehajtási kifogásnak és megsemmisítette az ingatlan 54715/78140-ed tulajdoni hányadának árverésen kívüli értékesítését. Felhívta a végrehajtót az eredeti állapot helyreállítására. A másodfokú bíróság a végzést csak annyiban változtatta meg, hogy a végrehajtót az eredeti állapot helyreállítása helyett az eljárás folytatására utasította.

A végrehajtási eljárás folytatódott, de a felperes tulajdonjogának bejegyzése iránti megkeresést a végrehajtó nem vonta vissza, a felperes tulajdonjogát 2005. augusztus 2-án az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

A felperes kérte a semmis bejegyzés törlését, végül a Megyei Földhivatal 2005. november 22-én hozott határozatával elutasította a végrehajtónak a tulajdonjog bejegyzés iránti megkeresését - mint nyilvánvalóan érvénytelen okiraton alapuló kérelmet - és elrendelte az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását. Ez 2005. december 1-jén megtörtént.

Időközben a II. r. alperes a Z. Rt.-vel szembeni kölcsönkövetelését - közöttük a már teljesített, a végrehajtó által átutalt 222 184 971 forintot is - 2005. április 20-án kifejezetten bizonytalan követelésként engedményezte a W. Kft.-re.

A Z. Rt. adós, és a végrehajtást kérő bank, a II. r. alperes jogutódja a végrehajtás megszüntetését kérte, de a bíróság a kérelmet a 2001.Vh.136/2004/40. számú végzésével 2006. február 6-án elutasította azzal az indokkal, hogy az árverési vevők jogsérelmet szenvednének, mert a megsemmisített árverés ellenére nem kapták vissza a vételárat. A végrehajtó gondoskodjon a vételár visszafizetéséről és folytassa az eljárást mindaddig, amíg az ezzel ellentétes állapot fennáll.

A II. r. alperes a végrehajtó felhívása ellenére nem fizette vissza a vételárat a felperes részére.

A felperes 2006. év nyarán végrehajtási kifogást terjesztett elő és a bíróság kötelezte a végrehajtót a 2001.Vh.136/2004/56. számú végzésével a jogalap nélkül magánál tartott összeg terhére 11 137 257 forintnak a felperes részére való megfizetésére. Ezt a végrehajtó teljesítette.

Végül a bíróság a Z. Rt.-vel szemben 2007. évben a végrehajtást megszüntette, mert a bíróság elrendelte az adós felszámolását.

A felperes módosított keresetében 168 862 743 forint és 2004. február 12-étől járó késedelmi kamatai egyetemleges megfizetésére kérte H. T. önálló bírósági végrehajtó I. r. és a K. Nyrt. II. r. alperes kötelezését. Az I. r. alperessel szemben a követelés jogalapját a Ptk. 349. §-a és a 339. §-a szerinti kártérítésben, míg a II. r. alperessel szemben a Ptk. 339. §-a szerinti kártérítésben jelölte meg. A II. r. alperessel szemben - másodlagosan - a jogalap nélküli gazdagodás [Ptk. 361. § (1) bek.] szabályaira is hivatkozott, és kérte a jogalap nélküli vagyoni előny visszatérítését.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, illetőleg az I. r. alperes a per megszüntetését időelőttiség címén.

Az I. r. alperes pernyertessége érdekében beavatkozott biztosító érdemi nyilatkozatot nem tett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest 168 862 743 forint és 2004. december 12-étől járó kamatának a felperes részére való megfizetésére. A II. r. alperessel szemben a keresetet ezt meghaladóan, míg az I. r. alperessel szemben teljes egészében elutasította.

Ítéletének indokolása szerint a felek jogvitája az árverésen kívüli, de az árverési vétel hatályával történő tulajdonszerzéssel kapcsolatos, így a bírósági végrehajtásról szóló, többször módosított 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 157. §-a alkalmazandó. A vevő tulajdonszerzése ugyanis nem szerződésen, hanem az árverésen alapul.

A felperes a végrehajtó eljárásával, intézkedésével kapcsolatban a számára biztosított jogorvoslati lehetőséggel nem élt, az árverési vételárral kapcsolatban végrehajtási kifogást nem terjesztett elő, illetőleg csak a végrehajtóhoz jutott összeg (végrehajtási jutalék) visszafizetésére kötelezés körében élt kifogással, a végrehajtási bíróság így a vételár visszafizetéséről nem rendelkezhetett. Az I. r. alperes eljárásával kapcsolatos kártérítési felelősség feltételei (Ptk. 349. §) nem állanak fenn.