A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32004/2017/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 140. §, 170. §, 171. §, 178. §] Bíró: Ferenczy Katalin

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

7.K.32.004/2017/8.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Jókay és Társai Ügyvédi Iroda - dr. Hangyási Gábor ügyvéd - (címe) által képviselt felperes neve (címe) a dr. Jenőfi Márk jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (címe.) alperes ellen adóügyben hozott 2188029706 iktatószámú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í t é l e t e t

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000.-Ft (húszezer forint) perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására, a Magyar Állam javára fizessen meg 986.200.-Ft (kilencszáznyolcvanhatezer-kétszáz forint) kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes az Társaság 1 jogutódjaként működő gazdasági társaság, a főtevékenysége nemesfémgyártás, színarany és színezüst előállítása, túlnyomórészt nemesfém tartalmú hulladékból.

A felperes a 2011. augusztusi időszakban (a továbbiakban: vizsgált időszak) a Társaság 2-től, illetőleg a Társaság 3"-tól fogadott be számlákat nemesfémbeszerzésről, amely számlák áfatartalmát levonásba helyezte az adóbevallásában.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést rendelt el a felperesnél áfa adónemben a vizsgált időszakra. Az elsőfokú hatóság az ellenőrzés eredményeként meghozott 3571580863 iktatószámú, 2012. június 20-án kelt határozatában (a továbbiakban: elsőfokú határozat) a vizsgált időszak vonatkozásában a felperes terhére összesen 96.059.000,- forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 18.947.000,- forint adóhiánynak, 16.437.000,- forint jogosulatlan visszaigénylésnek, 60.675.000,- forint adófolyószámlát nem érintő adókülönbözetnek minősül. Kötelezte a felperest 26.538.000,- forint adóbírság és 176.000,- forint késedelmi pótlék megfizetésére is.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes, mint másodfokú hatóság a 2012. november 15-én kelt 2888426116 iktatószámú határozatával (a továbbiakban: alperesi határozat) helybenhagyta az elsőfokú határozatot az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (5), (7) bekezdései, a 2. § (1) bekezdése, a 97. § (4)-(6) bekezdései, a 138. § (1) bekezdése, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 119. § (1) bekezdése, a 120. § a) és a 127. § (1) bekezdés a) pontjai, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése és a 166. § (2) bekezdése alapján. Indokolása szerint, a felperes a számlakibocsátók nevében kibocsátott számlákra adólevonási jogot nem alapíthat, mivel a számlákon feltüntetett gazdasági események nem a számlákon feltüntetett felek között, és nem az ott megjelölt módon valósultak meg, a számlák tartalmilag hiteltelen, fiktív bizonylatok. A Társaság 2 és a Társaság 3" nem rendelkeztek a felperes felé kiszámlázott jelentős mennyiségű arannyal, ezüsttel, ezért ezeket nem is értékesíthette a felperes részére, a tevékenységük kizárólag a számlák kibocsátására korlátozódott. A felperes az ügyletek során nem járt el kellő körültekintéssel, nem tett meg minden tőle elvárható ésszerű intézkedést annak érdekében, hogy az általa teljesítendő ügyletek ne vezessenek adókijátszáshoz. A kiszabott 75%-os mértékű adóbírság indokolt, mivel a felperes javára különös méltánylást érdemlő körülmény nem állapítható meg, a rendszeres gazdasági tevékenysége szerinti jogszabályi előírásokat szegte meg, nem tanúsította a tőle elvárható gondosságot a szerződő fél kiválasztásakor, és tudnia kellett arról, hogy adókijátszásban vesz részt. A fiktív számlák miatt a nyilvántartásai nem valós képet tükröznek, és az adóhiány jelentős összegű.

A felperes alperesi határozattal szemben előterjesztett keresete alapján eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2014. március 14-én kelt 19.K.32.752/2013/7. számú ítéletével (a továbbiakban: elsőfokú ítélet) a keresetet elutasította, majd a Kúria a 2015. április 16-án kelt Kfv.V.35.342/2014/13. számú ítéletével (a továbbiakban: kúriai ítélet) az elsőfokú ítélet adóbírságra és a késedelmi pótlékra vonatkozó részeit teljes körűen, továbbá a Társaság 2 számláival kapcsolatos adókülönbözetet érintő részét hatályon kívül helyezte, ugyanezen körben az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A kúriai ítélet 12. oldal első bekezdésében rögzített indokolása szerint, az alperes megalapozottan állapította meg, hogy a számlakibocsátók nem rendelkeztek az általuk kiszámlázott nemesfém mennyiséggel, ennél fogva azt nem értékesíthették a felperesnek. A kúriai ítélet 13. oldal harmadik bekezdése szerint, a Társaság 3" vonatkozásában az elsőfokú ítélet az alperesi határozat jogszerűségét helytállóan állapította meg, ugyanis az is igazolt objektív körülmények alapján, hogy a felperes az általa folytatott adóköteles tényállás kapcsán nem tanúsított kellő körültekintést. Ha így járt volna el, akkor tudnia kellett volna, hogy beszerzéseivel áfa kijátszást megvalósító ügyletben vett részt. A kúriai ítélet 14. oldal harmadik bekezdésében rögzített indokolása alapján, a Társaság 2 sem végezte el a számlák szerinti gazdasági tevékenységet, azonban a határozatok hiányos indokolása miatt nem állapítható meg, hogy a felperes részéről melyek azok az objektív körülmények, amelyek igazolják, hogy a felperes nem tett meg minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést az adókijátszás elkerülése érdekében, tudott, illetve tudnia kellett volna az adókijátszásban való részvételéről.

A megismételt eljárás során eljárt elsőfokú hatóság a 3625944087 iktatószámú határozatával (a továbbiakban: elsőfokú határozat2) a felperes terhére a vizsgált időszakra áfa adónemben, 35.384.000,- forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 16.437.000,- forint jogosulatlan visszaigénylésnek és 18.947.000,- forint adóhiánynak minősül. A következő időszakra átvihető követelés különbözet összegét 60.675.000,- forintban állapította meg, 17.692.000,- forint adóbírságot szabott ki és 18.947.000,- forint késedelmi pótlékot számított fel.

A felperes fellebbezése alapján a megismételt eljárás során eljárt alperes a 2017. március 7-én kelt 2188029706 iktatószámú határozatával (a továbbiakban: alperesi határozat2) az elsőfokú határozat2-t úgy változtatta meg, hogy a felperes terhére 16.437.000,- forint teljes egészében jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet és 26.141.000,- forint következő időszakra átvihető követelés különbözetet állapított meg, 8.218.000,- forint adóbírságot szabott ki. Indokolása szerint, az elsőfokú hatóság által a megismételt eljárás során rögzített körülmények nem elegendőek, illetve nem tekinthetőek olyan objektív körülménynek, amelyek a kúriai ítéletnek megfelelően igazolják, hogy a felperes tudott, vagy tudnia kellett volna a Társaság 2-vel folytatott ügyletei során az adókijátszásban való részvételéről. A Társaság 2 időközben törlésre került, további eljárási cselekmények elvégzése újabb eredményre nem vezetne, ezért az alperes a Társaság 2 számláit elfogadta, így a felperes adólevonási joga a Társaság 2 esetében nem vonható el. A Társaság 3" által a felperes felé kibocsátott számlákról a kúriai ítélet kimondta, hogy azok hiteltelenségét az alperesi határozat megalapozottan állapította meg, így azok alapján adólevonási jog nem gyakorolható. Továbbá, a felperesnek kellő körültekintés mellett tudnia kellett volna ezen ügyletek lebonyolítása során arról, hogy adókijátszásban vesz részt.